: Hajdú Tamás és Pámer Csilla
Hajdú Tamás és Pámer Csilla

Az első szerelem a színházzal

: Hajdú Tamás és Pámer Csilla
Hajdú Tamás és Pámer Csilla

Szabadkának nemcsak két magyar színháza van, hanem több színjátszó csoportja is, ami fontos önkifejezési forma lehet a fiatalok számára. Már több alkalommal olvashattatok a Népkör Fabula Rasa Színjátszó Grundjáról, ezúttal pedig a Danilo Kiš Színházi Műhely és a Kosztolányi Dezső Tehetséggondozó Gimnázium színjátszó csoportjának kulisszáiba vezetünk be titeket.

DANILO KIŠ SZÍNHÁZI MŰHELY

Nincs könnyű dolguk a műhelyvezetőknek, hiszen a továbbtanulás miatt folyamatosan cserélődnek a társulattagok, de egy profi színész megoldja ezt a problémát, és igyekszik az új tagoknak is átadni a tudását. A Danilo Kiš Színházi Műhely tagjai kezdetben Kálló Béla színművész keze alatt bontogatták szárnyaikat, jelenleg pedig Pámer Csilla és Hajdú Tamás, a Szabadkai Népszínház Magyar Társulatának fiatal színművészei vezetik a csoportot.

Csilla, mik a kezdetek?

P. CS.: 2003-ban indult el a színitanoda munkája, ennek a későbbiekben a Danilo Kiš Alapítvány adott otthont, és ma is ott zajlanak a próbák. Béci asszisztenseként vettem részt néhány próbafolyamatban, majd egyéb elfoglaltságok miatt ő nem tudta tovább folytatni ezt a munkát. A Bécivel való közös munkánk záróprodukciója a Liselotte és a május volt, a Kosztolányi Dezső Színházban mutattuk be. Úgy éreztem, hogy segítségre van szükségem, illetve előnyösnek tartottam, hogy egy férfi és egy női vezetője legyen a csoportnak, ezért felkértem Tamást, hogy csatlakozzon hozzám.

Mennyire dolgozik bennetek az időutazás, hogy átérezzétek a mai fiatalok gondolatvilágát, problémáit?

H. T.: Vissza kell térnünk, de mivel ők egy egészen más generáció, mint amik mi voltunk, ezért úgy gondolom, hogy elsősorban meg kell ismernünk őket, hogy egymásra tudjunk hangolódni. Kíváncsiak vagyunk az ötleteikre, és sok esetben el is fogadjuk őket, mert rendkívül érdekesen gondolkodnak. Ha egyénileg is foglalkozunk velük, akkor azt általában ők kérik, hogy nézzük át az ő részüket, mert szeretnék jól megcsinálni a jelenetet. Mindegyikükhöz más a kulcs.

P. CS.: Jelenleg a Sör – Shakespeare összes röviden című előadáson dolgozunk, és mivel azt szerettük volna, ha komolyabban nyúlunk Shakespeare-hez, mint amennyit a szöveg megenged, belecsempésztünk plusz jeleneteket a szerző drámáiból. Ez azért is fontos, hogy a színjátszók az elavultságon felül érzékeljenek valami olyat, amibe bele tudnak kapaszkodni, amit a magukévá tudnak tenni, és ne vesszenek el a cikornyás mondatokban, hanem el tudják mondani a saját érzéseiket, gondolataikat.

H. T.: Ez egy jó feladat volt abból a szempontból is, hogy megtanulhatták Shakespeare-t olvasni és értelmezni. Azt vettük észre, hogy minél többet foglalkoztunk vele, annál inkább a sajátjuknak érezték.

A Danilo Kiš Színházi Műhely tagjai

A Danilo Kiš Színházi Műhely tagjai

Nemcsak instruáltok, rendeztek, hanem a technikáért is ti feleltek. A munka melyik részét élvezitek a legjobban?

H. T.: Több élvezetes része is van, most két fontosat emelnék ki. Azáltal, hogy középiskolásoknak tartunk próbákat, kénytelenek vagyunk visszakanyarodni egészen a kezdetekhez, és ennek köszönhetően emlékeztetjük saját magunkat is a színjátszás alapjaira. A másik dolog az, hogy ki tudjuk próbálni a saját ötleteinket egy társulattal, tehát ez számunkra is egy kreatív folyamat. Én személy szerint szeretném megszerettetni velük a színházi létet, hogy megérezzék azt a szabadságot, hogy a színpadon bármit csinálhatsz büntetlenül, játszhatsz, és ez őszinte pillanatokat hoz.

P. CS.: Azt szeretem a legjobban, amikor Tamással hozott ötletünket hihetetlenül kreatívan továbbgondolják, továbbviszik, és látom az apró megnyilvánulásaikat, látom rajtuk, hogy mindezt élvezik. Fontos elmondani, hogy ez nem egy színiakadémiai előkészítő, hanem egy szabadidős foglalkozás, amit nagyon komolyan kell venni, hiszen felelősséggel tartozunk egymás és a közös produkció iránt. A csapatmunkát, a kreativitást és az egymásra figyelést nagyon fontosnak tartjuk a próbákon is és az előadásban egyaránt.

A Kosztolányi Dezső Tehetséggondozó Gimnázium színjátszó csoportja

Részlet a Kosztolányi Dezső Tehetséggondozó Gimnázium színjátszó csoportjának egyik előadásából

A KOSZTOLÁNYI DEZSŐ GIMNÁZIUM SZÍNJÁTSZÓ CSOPORTJA

A Kosztolányi Dezső Tehetséggondozó Gimnázium színjátszó csoportja már nem új dolog, hiszen korábban Mészáros Árpád és a Kosztolányi Dezső Színház más színészei is vezettek foglalkozásokat a gimnazisták számára. Jelenleg több mint tíz tagja van. Kucsov Borisz elmesélte nekünk, hogy ő hogyan is került kapcsolatba a műhelyvezetéssel:

– Amikor visszakerültem Szabadkára, a szülővárosomba, minden lehetőséget meg akartam ragadni, ezért felkerestem Tóth Ágota tanárnőt, hogy szívesen tartanék drámafoglalkozást a diákoknak. Mivel én is drámatagozatos gimnáziumba jártam, és velem is sok drámapedagógus foglalkozott a tanulmányaim során, úgy gondoltam, hogy örömmel adom át nekik azt az alaptudást, amivel rendelkezem. Ez hat évvel ezelőtt volt, tehát azóta vezetem a műhelyt, amiben már kicserélődtek az emberek, és olyanok is vannak, akik jelenleg a Színművészeti Akadémia hallgatói. Mindig sokat foglalkoztam azzal, hogy közösen találjuk meg a témát, beszéljünk az aktuális problémákról, ami őket érdekli. Sok időnk elmegy a beszélgetéssel, és aztán ehhez mindig hozzáteszem a saját elképzeléseimet. Igyekeztünk társadalomkritikai előadásokat készíteni. Azt tapasztalom, hogy nagyon nehéz rávenni őket arra, hogy megfogalmazzák az érzéseiket, a véleményüket, holott erre szükség van, ezért gyakran íratok velük saját szöveget.

Kucsov Borisz

Kucsov Borisz szurkol a csapatért

A lustaság nagy úr, ezt Borisz is tudja, és néha szükségesnek érzi, hogy alapos fejmosást kapjanak a tagok.

– Az egyik legnagyobb kihívás elérni azt, hogy időnként ne unatkozzanak a foglalkozásokon, és hogy készüljenek az úgynevezett órákra. Nem vagyok a tanáruk, és fontos az, hogy ez ne egy színészoktatás jellegű munka legyen. Nem az a célom, hogy színészpalántákat készítsek fel az akadémiára, hanem az, hogy gondolkodásra késztessem őket. Arra figyelek, hogy mindenki ugyanolyan esélyekkel induljon, az pedig már az ő döntésük, hogy ki mennyit ad bele az egészbe.

Borisz nemcsak foglalkozásvezetőként, tapasztalt színészként, és rendezőként van jelen a műhelymunkákon, hanem mint drámaíró is. A Szabadkai Népszínház Magyar Társulatának Felolvasószínház drámapályázatán az általa írt Félelem és reszketés Szabadkán című dráma lett az egyik díjnyertes munka, ami a KSZFV-n elnyerte a legjobb előadás díját:

– Véletlenül alakult úgy, hogy ezt a drámámat dolgoztuk fel a csapattal. Amivel korábban foglalkoztunk, az nem nyerte el a tetszésüket, nem tudtak ráhangolódni, így elővettem a saját szövegemet, és sikerült színpadra vinni. Jelenleg egy olyan darabon dolgozunk, ami a saját szövegeikből épül fel, és az Élet iskolája munkacímet viseli az előadás.

Urbán András a Facebook közösségi oldalon nemrég egy kiírásban megkérdezte az ismerőseitől, hogy milyen színházat akarnak. Feltettem ezt a kérdést Borisznak.

– Azt gondolom, hogy rendkívül kivételes helyzetben vagyunk, hogy egy ekkora városban két magyar és egymástól eltérő színház működik. Olyan színházat akarok, amely elgondolkodtat, amely az aktuális dolgokkal foglalkozik, és eléri azt, hogy megváltoztasd a véleményedet, vagy hogy egyáltalán véleményed legyen. Nagyon szeretem azt, amit a Kosztolányi Dezső Színházban csinálunk, és azt gondolom, hogy azon az arculaton belül, amit a színház képvisel, sokszínű a munkánk. Mindemellett szükség van a szórakoztató színházra is, aminek van egy háttérmondanivalója.

Képgaléria:

Cikk értékelése:

értékelés(ek).

0 Hozzászólás

Szólj hozzá

: Külső borító: Kovács Flórián
Körbe-körbe Ha hinni lehet a számoknak és a minden irányból érkező híreknek, egyre többen kezdenek sportolni

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Tóth Johanna
„Tartom magam a tervhez” Tóth Johanna vagyok. Szabadkai. Odaadó. Keményfejű. Álmodozó. Kitartó. Feledékeny. Bohém. Excentr...

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Jogi Kar, te drága! DAY 200: A SOROK KÖZT OLVASVA

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Koronavírus a világ körül A globalizációnak számos előnyét tapasztaljuk a mindennapokban.

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Meddig kell még ülnünk? Riverside koncert a színházban – avagy túl sok kényelem a metálosoknak

0 Hozzászólás | Bővebben +
: A legutóbbi kiadvány borítója
Bánáti fém szelek A Downstroy magasba emeli a zene zászlaját Kikindán

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Támad a SKA!!
Kezdhetnénk talán a Büdösökkel Avagy Kommandante Állat Iván fűrészelt csövű sörétest nyom a herezacskómhoz

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Hajdú Tamás és Pámer Csilla
Az első szerelem a színházzal Szabadkának nemcsak két magyar színháza van, hanem több színjátszó csoportja is, ami fontos önkif...

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Az asztalon is kutyák (fotó: Horváth Zsolt)
A költő kutyái meg az én korcsaim Anti-Valentines Day – Rin Tin Tin, 2020. II. 15.

0 Hozzászólás | Bővebben +
: A Vegessence étterem egyik csücske
Sporhetsztori 86. 86. rész – Reménysugár

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
A csendes gyilkos Habár az idő enyhe, a fűtési időszak még tart. Télen gyakoribbak a szén-monoxid-mérgezések otthon...

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Hogyan és mikor? Podcastvilág 3. rész: Tippek és trükkök a podcastok hallgatásához

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Tűz és kardok balánföldjén Idei koncertkörútja során az olasz Rhapsody of Fire zenekar márciusban Szerbiába is ellátogat – f...

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Búbos Dávid (fotó: Szerda Zsófi)
Aki választ: Búbos Dávid Búbos Dávid vagyok, haveroknak Bubi. Színész vagyok a Kosztolányi Dezső Színházban immáron kerek ...

0 Hozzászólás | Bővebben +