Középiskolások Művészeti Vetélkedője 2020. Vers, 2. hely
Háború 50.1
házunkat átrendezzük a háború idejére
vörös dalnokom csendet énekel
balomon bent céloz lő
engem a parancsnokok is megvetnek
biztos tébolyult fejemre gondolnak
ülök semmit sem teszek
megölöm a lábamon mászó kis pókot
boldog vagyok
mit csinált velem
az üvegkalitkába zárt madárkórus elhallgat
a zene csendesebb lesz
a lövések már nem olyan intenzívek
és öt perc múlva itt van
hoztam az ajándékot a tizedesnek
a vödör szart annak
aki megint megbontja a békét
a takarítónővel szövetkezve
passzívan mérgezik bizalmunkat
leülünk
este a lámpákat eloltjuk
és a lehető legközelebb kerülünk
a közös megszűnéséhez
Középiskolások Művészeti Vetélkedője 2020. Szobor, dicséret – Perna Katalin
Sellőlyuk
felfedezném a barlangom
ismerős volt a hely
most egy vad strucc áll előtte
gőgösen elfordul
homokba dugja a fejét
a gilisztákkal kommunikál
álmaimban a barlangból jövő visszhang
simogatta a hátam
minden szavát hallani akarom
nem válaszolok neki amíg az
igazgyöngy ki nem esik a száján
szirén ül bent
az ő éneke szól
máséról tudomást nem akar venni
csak őt hallgathatom
amíg meg nem emészt
nem keresnék más dallamokat
madárcsicsergésre
gyászindulóra
anyám dalára
becsukja a fülem
az ő énekét hallgathatom csak
megéri
a strucc nem fog a végtelenségig ott állni
be fogok szabadulni
meg kell tanítanom a hablényt
kedvenc
alsó ajak nehezítő
dallamaimra
előtte elhallgatni
ülni csendben
összekuporodni
várni
Képgaléria:
0 Hozzászólás
Szólj hozzá