Hosszú idő után sikerült magam rászánnom arra, hogy visszatérjek a futáshoz – legalább egy 12 kilométeres etap erejéig, de bízom benne, hogy ezúttal lesz folytatása, és ez a visszatérni látszó lendület majd kitart egy darabig… Mondjuk legalább két évig, mivel az előző ilyen lendület pontosan ennyi ideig tartott. Majd ezt követte egy 4-5 hónapos kedvetlenség, lustaság, időhiány, vagy bármelyik ezekkel rokoníthatom fogalom. Olyan ez mint a párkapcsolatok, amikről azt mondják, hogy eljön egy bizonyos idő, általában hét év után, amikor válságba kerül a viszony, azaz elfogy a kezdeti lendület, és bizony újra meg kell keresni a lendület forrását, ami természetesen ott van a mélyben, de hajlamos arra, hogy megbújjon. Tehát a legeslegfontosabb a lendület megtartása, táplálása és ápolgatása, melegen tartása, vagyis a minél jobb bánásmód, hogy minél tovább velünk maradjon. A lendület és a motiváció kéz a kézben jár, és az egyik táplálni tudja a másikat, kiegészíti, ha éppen arra van szükség, sőt néha helyettesíti is. A futás esetében ilyen motivációt jelenthetnek a különböző megmozdulások, azok a rendezvények, ahol a Vajdaság minden részéből, sőt külföldről érkező amatőr futók összegyűlhetnek, hogy hódoljanak a szenvedélyüknek, és lefussák egyik-másik település utcáin az általuk kiszemelt, illetve a szervezők által megszabott távot, amely által közelebb kerülhetünk önmagunkhoz is, ugyanakkor egy időre a futóközösség részei lehetünk, nem is beszélve arról, hogy egy-egy település titkaiba is betekintést nyerhetünk.
www.artmajeur.com/
Az idei év azonban nem kedvezett ezeknek a közösségi futásoknak, március óta ugyanis egyre-másra mondták le, halasztották el a különféle rendezvényeket, és amelyeket megtartottak, azokat is bizony szerényebb keretek között rendezték meg. A különben is nehéz körülmények között az ember motivációja nehezen állta a sarat, és be kell vallani, sokunban egy idő után a lemondó hangulat kerekedett felül – vagyis már inkább abban bíztunk, hogy lemondják a még megmaradt eseményeket is, hogy szégyenszemre nehogy nekünk kelljen lemondanunk a részvételt. Így jött el az október vége, és ilyen körülmények között, újra a karanténtól rettegve tért vissza a lendület, kapott új muníciót, hogy azután kitartson… Valameddig, legalább két évig… És azután a motivációként szolgáló rendezvények is térjenek vissza… És minden térjen vissza…
0 Hozzászólás
Szólj hozzá