: Ahriman a Fekete Zajon (f:Bands through the Lens)
Ahriman a Fekete Zajon (f:Bands through the Lens)

Kőbe vésett fém 1.

: Ahriman a Fekete Zajon (f:Bands through the Lens)
Ahriman a Fekete Zajon (f:Bands through the Lens)

Ahriman – Koncertek, próbák, kozmikus pillanatok

Az idei Fekete Zaj Fesztivál több szempontból különleges volt. Elsősorban talán azt lehetne említeni, hogy egyáltalán megrendezték, másodsorban, hogy minden rendben működött, de azért is, mert ezúttal kizárólag magyarországi előadók léptek fel rajta. Ennek eredményeként minden látogató jobban odafigyelhetett azokra a bandákra, amelyek mellett sokszor elmegy.

A szegedi székhelyű Ahriman zenekarral persze már rég túl voltunk az ismerkedésen. Az első anyag, amit hallottam tőlük a ...from the Dark Nature kiadványuk volt, aminek kritikája még a Magyar Szóba is bekerült, egy akkoriban igen aktív temerini underground arcnak, Ballai Ildikónak köszönhetően. Ezt követően sokáig látogattam a csapat fellépéseit, az utóbbi években viszont már inkább csak hallgattam az újabb kiadványaikat, mert koncertaktivitás terén igen visszaesett a leginkább a black metálhoz közel álló zenekar.

Az idei Zajon viszont mobiltelefonvégre kaphattam a zenekar egyik felét, Lédeczy Lambert (a továbbiakban L) énekest, valamint Benkő Zsolt (Zs) és Szalma Tamás (T) gitárosokat (miközben Szenti Árpád dobos a rockʼnʼroll életstílust gyakorolta valahol a fesztivál területén). A technika ördöge persze kifogott rajtunk, és az első 40 perc nem került rögzítésre, de legalább nem otthon vettem észre.

– Látod, valamikor régen megírtuk papíron az interjút, ott volt feketén-fehéren. Sokan ma is büszkék rá, hogy van kézzel írott Necromantia- vagy valami egyéb, mára már igen kortörténeti dokumentumnak minősülő beszélgetésük – mondja nekem Lambert, aki maga is aktív fanzine szerkesztő volt a kilencvenes évek underground világában, jelenleg a Metal Catacombs révén továbbra is űzi ezt a szenvedélyét.

Ahriman

A zenekar 1997-es, Vajdaságban is népszerű mini kiadványának a borítója

Akkor kezdjük újra: 2020-ban, a koronavírus évében felléptek a Fekete Zaj Fesztiválon. Hogy érzitek magatokat a fellépés előtt három nappal?
L: Két napja iszunk, úgyhogy nagyon jól! (Nevetés)
Zs: Ezzel Lambert tömören elmondta a lényeget!
L: Viccet félretéve, szeretjük ezt a fesztivált, emberközpontú, családias, támogatható, tök jó itt lenni. Évek óta járunk ide, örömmel fogadtuk el Balázs felkérését.

Fő műsoridőben játszotok, nem is lehet okotok panaszra…
L: Igen, és kifejezetten mi kértük Balázst (Varga Balázs a fesztivál egyik szervezője), hogy az Osztálykirándulás színpad lehessen a fellépés helyszíne. Egy kicsit sziklás, fás terület, szerintem bensőségesebb a hangulata, mint a Nagyszínpadnak, ahol most épp a VHK próbálja a hangosítást. Ilyen körülmények között jobb kapcsolatot lehet kialakítani a közönséggel. Az a vágyam, hogy valaha így láthassam az Iron Maident, de ez valószínűleg már nem jön össze. (Nevetés)

A zenekar tagjai eléggé szétszórtan élnek a világban. Tudtatok készülni a fellépésre?
Zs: A zenekar magja, a billentyű, gitár, dob felállás Szegeden van, tehát azért mi páran a körülményekhez képest rendszeresen próbálhatunk. Aztán ki-mikor tud, csatlakozik hozzánk. Tamás Budapesten él, ő viszonylag gyakran részt tud venni, Lambert életvitelszerűen Németországban él, ő természetesen ritkábban tud jönni.
L: Nem túl sűrűn lép fel a zenekar, de nem azért, mert külföldön vagyok, hanem mert minőségi felkérésből is kevés van.

Nem akarjátok leklubosítani a bandát?
L: Bocsánat, hogy így mondom, de nem akarunk minden szir-szar felkérésnek eleget tenni. Több mint 30 éves a zenekar, ennyi év után már fárasztó, hogy gyertek el két sörért, útiköltségért zenélni. Ennyit már nem ér meg nekem, sokkal több energia, fáradság, költség, mintsem kifizetődjön. Jobban motivál egy új lemezanyag, az emiatt leszervezett próbák, de az, hogy 10–30 ember előtt fellépjünk a nem tudom én, melyik falu szélén, az már nem motivál. Az ilyen felkérések viszont, mint a jelenlegi, sokat jelentenek…
Zs: Sokszor nem anyagi dolgokról van szó. Volt olyan, hogy ingyen elmentünk valahová zenélni, sőt, saját költségünkre. A körülmények fontosak elsősorban.
L: Nem biztos, hogy egy olyan pénzes koncert mélyrehatóan érdekelne bennünket, ahol a Dorothy után és a Tankcsapda előtt léphetnénk fel. Ami a koncerteket illeti, nemrég feszültséget keltett a bandán belül az is, hogy a mai fesztiválok jelentős része számlát kér egy zenekartól. Tudom, ezt el kell fogadni, de én képes vagyok rettenetesen ortodox módon gondolkodni, és ettől nehezen mozdulok el. Nagyon nehezemre esett ebbe belenyugodnom, mert mindig az underground részese voltam, nem ebből élek, és nem is szándékozok ebből élni. Nagy beszélgetések árán adtam meg magam, szóltam a többieknek, ezt én nem tudom megoldani, ha viszont valaki motiválva érzi magát, és tudja, akkor intézze el. Ide is úgy kellett jönnünk, hogy szerződés kellett, tehát végül csak megbékültem a gondolattal, még ha nem is tetszett. De ha már a független zenekarok kálváriájáról van szó, akkor megemlítem a fantasztikus jogvédő hivatalunkat is, akik elvárják, hogy mindig bejelents és befizess mindent, aztán amikor a pénznek visszafelé kellene folynia, akkor mosolyszünet van. Kurva rossz ezeket megélni, a kisember mindent próbál megtenni, a nagyok pedig csak ki akarják szipolyozni. Ilyen szempontból sem túl motiváló manapság Magyarországon koncertezni.

Ahriman

Az Ahriman jelenlegi felállása (balról jobbra): Szenti Árpád – dob, Márta Zoltán – billentyűs hangszerek, Lédeczy Lambert – ének, Benkő Zsolt – gitár, Szalma Tamás – gitár, Mezey Tamás – basszusgitár

Lambert, te sok zenekarban vagy aktív. Volt benned félelem, mi lesz a zenekaraiddal, hogyan tudod életben tartani őket, ha egymástól ilyen nagy távolságban éltek?
L: Persze hogy volt bennem félelem, mert mi sokat próbáltunk, olyan is volt, hogy naponta. Így tudtunk fejlődni, motiválni egymást. Sajnos mostanság egyik zenekarom sem annyira aktív, hogy a távolság leküzdhetetlen akadály legyen. Habár az Ahriman a legrégebbi bandám, ott van a Mörbid Carnage, Hexenwood, Tyrant Goatgaldrakona. Bízom abban, hogy akik többet vannak a próbateremben, küldik a zenét, a friss anyagokat, én pedig kint megcsinálom a részeimet, amikor hazaérek, akkor meg próbálunk. Döcögős ez az egész, de egyelőre így tudunk próbálni. A teljes próbákat jobban szeretem, mert több ember, több ötlet. Ez most így alakult, nekem külföldre kellett költöznöm, de az élet nem állt meg itthon sem, és ez a többieknek is köszönhető.

Kedves többi zenész, milyen egy énekes nélkül próbálni? Van értelme?
T: Szerintem minden felállásban érdemes gyakorolni, jobban oda tudsz figyelni az apró részletekre, új dolgokat veszel észre a zenében, van egy tisztább képed arról, mit játszol te vagy a zenésztársad. Boncasztalon világítasz a zenére, megismered az elemeit, emellett az emberek a különféle felállásokban egymás rezdüléseit is jobban megismerik, ez fontos egy zenekarban. Tehát ezekre a kényszer szülte töredékpróbákra töredék felállásokkal sem tekintek úgy mint kidobott időre és energiára, van értelme. Persze a teljes felállás jobb, de meg kell találni az örömet a kényszerhelyzetekben is. (Nevetés)

Egyre többen beszélnek bizonyos kozmikus pillanatokról a zenében, hogy bizonyos albumok csakis bizonyos időpontban születhetnek meg, adott körülmények között. Legutóbb a Mayhem zenekar De Mysteriis Dom Sathanas lemezéről olvastam ezt. Te melyik Ahriman-anyagot tartod ilyennek?
L: Valakinek lehet a Mysteriis a kozmikus pillanat, de nekem ez az első Burzum lemez, ezt itt le is szögezhetjük. (Nevetés és félóra zenei vita.) Mások az ízlések, de szerintem az eddigi legjobb anyagunk az Őskő, ott elég magasra lett rakva léc. Az Ahriman anyagai közül egyet sem érzek ennyire erősnek, kerek történetnek. Voltak azelőtt is jó anyagaink, dalaink. Egyébként legtöbben az 1997-es ...from the Dark Nature kiadványunkra hivatkoznak. Mai füllel hallgatva azért az akkori hangszeres tudás hagyott kívánnivalót maga után, habár sokszor nem ez a mérvadó az albumok esetében.

Amikor meghallgattam az Őskő albumot, nekem is az volt a véleményem, hogy erős lemez sült ki a kemencétekben, de az is felmerült bennem, hova és milyen irányban tudtok menni ezután…
Zs: No, ezt mi is felvetettük már magunknak…
T: Szerintem tényleg olyan lett, mint egy kő, egy nagyon határozott, kemény burokkal rendelkezik, amit teljesen ki is tölt, jogos tehát a kérdés, hogy hova ezután. Ezt nem lehet továbbgondolni, de lemásolni sincs értelme, muszáj egy picit máshogy megközelíteni a dolgokat. Ez a kő már elkészült, és megvan. (Nevetés)


Vannak már friss zenei elképzeléseitek?
L: A harmadik felkészülési próbán vagyunk túl, emiatt is szeretem, ha együtt van a zenekar, mert kreatívabbak vagyunk. Én dobosként is zenélek pár bandában, de az Ahriman soraiban Szenti Árpié ez a szerep. Vannak viszont olyan dalaink, ahol a hozzáadott ritmusok nekem természetesnek hatottak volna. Az elmúlt próbákon megfüleltük, hogyan szól, ha az ének mellett dobolok is bizonyos tónusosabb részeknél, így adva plusz témákat a dalhoz. Jól sült el, ezt meg is lehet hallgatni szombaton. Valószínűleg az új lemez – amihez már a koncepció is készen áll – néhány dalában kihasználjuk ezt a lehetőséget.

Ha nem titok, akkor mi ez a témakör, amit ezúttal jártok be?
L: Olyan növények világába teszünk egy kanyart, amelyektől az emberek tartanak, illetve amelyeket nem tisztelnek, még takarmánynak sem használják, tehát félnek tőle, negatív előjelet kapnak. Ezt a témát egyébként igen hiányosan dolgozták fel eddig a fémvilágban, és ha igen, akkor is egész más szemszögből. Itt többféle idegméregről lesz szó, aminek hallucinogén, illetve semmiképp sem kedvező hatása van az emberi szervezetre. Nem hippi vagy sztóner megközelítés lesz, nem kell félni. (Nevetés)

(Folytatjuk)

Képgaléria:

Cikk értékelése:

értékelés(ek).

0 Hozzászólás

Szólj hozzá

: Címoldal: Jenei Anita 
Hátsó oldal: Topolya a részletekben lakozik 2020 – Jovan Kondić
+1 lehetőség Az internet számtalan lehetőséget kínál a felhasználóknak, és most nem arra gondolok, hogy minden...

0 Hozzászólás | Bővebben +
: A kép forrása: www.imf.org
Vándormadár A Podolszki József publicisztikai pályázat idei kiírásának második díjas alkotása

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
A zene szárnyán Kiss Tamásnak hívnak. Nagykikindai vagyok.

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Jogi Kar, te drága! DAY 255: AMIKOR MÉG CSAK KÖZELEDETT A KORONA

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Kinek a felelőssége a társadalmi problémák megoldása? Korábban már írtam arról, hogy ahogy növekszik a szabadságunk, azzal együtt lesz egyre nagyobb a ...

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Ahriman a Fekete Zajon (f:Bands through the Lens)
Kőbe vésett fém 1. Ahriman – Koncertek, próbák, kozmikus pillanatok

0 Hozzászólás | Bővebben +
: AZ album
Monsterpiece – avagy ördögpogó a sírhantodon Faith No More: Angel Dust – 1992

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
A modern futballsztár élete Antoine Griezmann: The Making of a Legend (2019)

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Tömeghisztéria felsőfokon Az ördögűző kulturális hatásairól dióhéjban

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Báránykapama
Sporhetsztori 90. 90. rész – Bégető bogyók

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Ne ez legyen a gyenge pontod! Szinte mindenki ismeri Akhilleusz görög mitológiai alak történetét, akit újszülött korában a sark...

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Középiskolás vagy? Szeretsz filmeket csinálni? Indulj az 16. O. K. Filmszemlén rövidfilmeddel, mely max. 15 perc hosszú, és lehet játékfilm, ani...

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Apartman a hágai börtönben
Börtön – átok, vagy áldás? – 5. rész A szabadságvesztésnek több formája van, de mi e helyütt beszéljünk a börtönről.

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Tölgyesi Huba (fotó: Tölgyesi Hédi)
Aki választ: Tölgyesi Huba Tölgyesi Huba vagyok, 33 éves, tősgyökeres topolyai.

0 Hozzászólás | Bővebben +