A nevem Rapos Emma, tizenkilenc éves vagyok, Muzslyán élek, és jelenleg az Újvidéki Egyetem Bölcsészettudományi Kara Magyar Tanszékén vagyok elsőéves hallgató.

Miért a Magyar Tanszékre iratkoztál?

– Amióta először tettem be oktatási intézménybe a lábam, azóta tudom, hogy pedagógus szeretnék lenni; tanár, tanító, mindegy. A Magyar Tanszékkel az általa meghirdetett Inspiráció című alkotópályázat díjátadóján ismerkedtem meg; a Tanszéken éppen akkor tartottak nyílt napot. Egy évvel később pedig úgy döntöttem, mivel az irodalom és a nyelvészet is megy, a Tanszéket választom.

Mit szeretsz a legjobban benne?

– A közvetlenséget és a családias hangulatot. Egyetemista barátaimtól rengeteget hallom, hogy vannak évfolyamtársaik, akiknek még a nevét sem tudják, olyan sokan vannak. A Tanszéken kevesen vagyunk, és nagyon örülök annak, hogy mind az évfolyamtársaim, mind pedig a tanáraim nagy részével közvetlenebb a kapcsolatom.

Kinek ajánlanád a Tanszéket?

– Elsősorban olyan személyeknek ajánlom, akik, ha az embereket annyira nem is, de azt, amit az ember alkotott, azt csodálják és szeretik. Annak, akiben ott az alkotási vágy, illetve a tenni akarás, és aki nemcsak tanulmányaiban, hanem emberként is fejlődni szeretne.

Mióta vagy az Európa Kollégium lakója?

– Októberben költöztem be a többi gólyával együtt, és igazából csak annyi a problémám vele, hogy sehol sem érem el a felső polcokat.

Hogyan éled meg az ottani mindennapokat?

– Az én ízlésemnek ugyan túl fehér és letisztult az épület, de szerencsére mostanra már sikerült úgy berendezni a szobát, hogy minden pont annyira csillogjon, annyira legyen színes és cirkuszos, hogy az számomra otthonos legyen. Így szinte már úgy mozgok ott, mint otthon, és nemegyszer már otthonnak is hívtam.

Mi a legjobb benne?

– Az emberek! Habár a szobatársammal még mindig nem tudunk megegyezni például abban, hogy mennyire legyen meleg a szobában, de bármilyen programra kapható. Legyen szó tanulásról, shoppingolásról, főzésről vagy épp valamilyen világmegváltó, létfilozófiai kérdés megvitatásáról, ő mindig benne van. Emellett ott egy jó szomszédság és jó pár érdekes ember, akik már kopogtatás nélkül jönnek be az ajtónkon.

Hogy tetszik Újvidék?

– Újvidékkel kapcsolatban arra kellett rájönnöm, hogy nem is olyan nagy. Habár annyira még nem sikerült megismernem a fennálló helyzet miatt, alig várom, hogy ne csak kültéren mászkálhassak ide-oda, hanem a beltéri zegzugokat is felfedezhessem.

Mivel töltöd a szabadidőd?

– A járványhelyzet miatt a szabadidőm nagy részét sorozatozással töltöm, de szoktam olvasgatni, rajzolgatni, teázgatni az udvaron a többi kollégistával, esténként pedig lejárok a kollégium pályájára röplabdázni a többi lakóval. A pandémia előtt különféle közösségekben tevékenykedtem, s ez, hogy őszinte legyek, nagyon hiányzik.

Mit szeretsz olvasni?

– Mostanában leginkább angolul olvasgatok. Jelenleg Sah D'Simone Spiritually sassy című könyvét olvasom, amit csak ajánlani tudok, habár a könyv stílusával barátkozni kell.

Említetted, hogy a pandémia előtt különféle közösségekben tevékenykedtél. Pontosan melyekben?

– A pandémia előtt a Muzslyai Oratórium egyik animátoraként tevékenykedtem. Nyáron leginkább, de tanév közben is rendszeresen szerveztünk programokat, kisebb oratóriumokat a muzslyai általános iskolások számára. A Muzslyai Ifjúsági Fórum felújítási munkálataiban is segédkeztem, de hivatalosan nem vagyok tagja a Fórumnak. A nagybecskereki Madách Amatőr Színház tagjaként kezdtem volna a szárnyaimat bontogatni, és a 4. sz. Szent Imre Herceg Cserkészcsapatnak is aktív tagja voltam. Bár még mindig cserkészkedek, ez a tevékenység sajnos különböző online megbeszélésekre és/vagy vezetői programokra redukálódott.

Mióta cserkészkedsz?

– Ha jól emlékszem, nyolc- vagy kilencévesen kezdhettem, tehát több mint tíz éve vagyok tagja a cserkészcsapatnak, és ha jól számolom, öt éve vagyok az egyik őrs vezetője. Őrsvezetőként a feladataim közé tartozott többek között a különféle őrsi foglalkozások és rajprogramok szervezése és levezetése, segédkeztem a csapatprogramoknál, valamint toboroztam iskolákban is. A pandémia előtt például kézműves vagy játékdélutánokat, farsangi ünnepséget szerveztünk, de felekezeti és hagyományápoló vonatkozású foglalkozásokban sem volt hiány. Jelenleg viszont, az egyetem miatt is többek között, csak a csapat Facebook- és Instagram-oldalának az adminisztrátora vagyok, én kezelem az e-mail-fiókot, esetleg megírok egy-két jelentést.

Miért szereted?

– Leginkább talán a „Ha le akarsz ülni, készíts magadnak egy széket” mentalitásért, emellett mert rengeteget tanulhattam és tanulok is az emberekről, magamról, és azért is, mert tudom, hogy egy cserkészhez mindig fordulhatok segítségért, támogatásért. Mindemellett persze ott van még az a rengeteg szép élmény, a barátságok, nyúzott fejű reggeli tornák, tábortüzek, meseerdők, a számháború, a híres latrinaásás és az építkezések... sorolhatnám, de ezt meg kell tapasztalni.

Hol és hogyan képzeled el a jövőd?

– Az egyetem elvégzése után tanári pályára szeretnék lépni, de talán rocksztár leszek, vagy professzionális sminkes, de mindenesetre, ha Isten is engedi, anya.