: Egy kis földrajz
Egy kis földrajz

Sporhetsztori 102.

: Egy kis földrajz
Egy kis földrajz

102. rész – Láss, seggem, világot!

„Pirinkót” sok(k) mostanság a hercehurca. Hegyről le, nagyvárosba be, onnan zsupsz Zentára, majd vissza a fővárosba, újra a hegy, aztán megegyező sorrendben egy ráadás kör, és lásd, seggem, Horvátország! – az elmúlt egy hónapunk dióhéjban felvázolva. Az egészben az a vicces, hogy az állandó hurcolkodás sem tanított meg a csakis szükségszerű holmik kiválasztására. Állandóan túltolom a dolgot, de reményeim szerint húsz év múlva profi leszek, és csak „három bugyit meg egy fogkefét” viszek magamnak (és mindenkinek). Addig pedig örülök, hogy jó nagy a kocsink, és szerencsére sok szükséges és szükségtelen dolog elfér benne.

Isztria feje búbjába fúrtuk be magunkat, mint eltévelyedett kullancsok, akik mégis sikerrel mélyesztették rágószervüket a nem épp optimális bőrfelületbe. Minden csodaszép, az tény. Mesebeli a táj – habár még nem sokat láttunk az egészből, csak amennyi útközben a szemünk elé tárult. A „nem épp optimális” jelzőt azért használom, mert idefelé utazván is az volt a benyomásom, hogy nem a mi „fajtánknak” van kitalálva ez a hely. Pontosabban, egyáltalán nem a mi zsebünknek. Terveink között szerepel, hogy valamennyi pénzt megtakarítsunk a nyári szezon alatt... de... ez valószínűleg csak álom marad. Remélhetőleg pozitív nullával térünk majd vissza „édes” szülőföldünkre. 

Crveni vrh a helység neve, ahol az üdülőkomplexum helyet foglal. Szemben vele, a tenger másik oldalán Portorož. A strandról olyan közelinek tűnik Szlovénia, hogy az ember azt hinné, átkiabálhat a szomszédba megkérdezni: „Hogy ityeg a fityeg?!” Ha nem vágja valami keresztül a számításainkat, egy nap ellátogatunk oda is. Reménykedem, hogy Ljubljana sem marad ki. Ideje volna körbekóstolni Janez Bratovz éttermének kínálatát.

Prortoroz

A strand, ahol a napokban fürdőztünk. Látszik a szomszéd ország partvidéki városa – gondolom, éppen Portorož

EGY KIS TÖRI ÉSATÖBBI

Isztria történelme, kultúrája felettébb gazdag és sokszínű, gyökerei a régmúlt időkbe nyúlnak vissza – a legrégebbi régészeti lelőhelyek i. e. 10.000 körülről származnak. A térség volt a Római Birodalom uralma alatt (i. e. a II. század), majd Észak-Itália történelmében osztozott. Az újkor kezdetén a nyugati és a déli része a Velencei Köztársaság, a keleti része pedig a Habsburgok birtoka volt. A napóleoni háborúk idején előbb teljes egészében a Habsburgok birtoka lett, majd 1809-től kezdve a francia uralom alatt álló Illír tartományok része volt. Napóleon bukása után a bécsi kongresszus ismét a Habsburgoknak ítélte, majd a két világháború között az Olasz Királyság birtokolta. Ezt követően, a második világháború befejeztével Jugoszlávia részét képezi. A jelentős számú őshonos olasz lakosság elmenekült, amikor a jugoszláv csapatok bevonultak. Jelenleg a lakosságnak körülbelül a harminc százaléka olasz, de az architektúráról első ránézésre leolvasható az olasz múlt. Az épületeket nézve teljesen olyan, mintha Olaszországban bandukolnánk. A helységnevek és a tájékoztató forgalmi táblák szintén kétnyelvűek. Fantasztikus élmény. Nem gondoltam volna, hogy ekkora boldogsággal fog eltölteni Olaszország közelsége. 

Isztria gasztronómiájára jelentős hatással van a kulturális sokszínűség és a földrajzi elhelyezkedésből adódó, természet adta helyi különlegességek, amelyek világszerte ismertek. Ilyen például a fehér szarvasgomba, amely a világ egyik legértékeltebb és legdrágábban beszerezhető gombája (a félsziget belsejére jellemző szürkés-agyagos termőföldet kedveli). A híres gombák a félsziget északi felén Buzet, Bujeta, Motovun erdőiben és a Mirna folyó partján teremnek. 

Az isztriai konyhában összefonódnak a hagyományos ételek és az őshonos hozzávalók, ahogyan a modern ételek és a kortárs kulináris trendek követése. A mai helyi konyhában a régi specialitásokat új módon készítik el, modernizálják a recepteket.

A szarvasgombán kívül fontos megemlíteni az itteni borokat és az olívaolajt is. Mindkettő kiváló minőségű és külön figyelmet igényel, de erről majd legközelebb!

Képgaléria:

Cikk értékelése:

értékelés(ek).

0 Hozzászólás

Szólj hozzá

Gutasi Lukacs:
„Bízom abban, hogy megtalálom a helyem” Sterbik Laura vagyok. 22 éves. Péterrévei. Jelenleg újvidéki egyetemista. A társaság, a csend, az...

0 Hozzászólás | Bővebben +
: idealflatmate.co.uk
Városi kaland Édesanyámmal igyekeztünk bejárni a belvárost.

0 Hozzászólás | Bővebben +
: themoneypages.com
Jogi Kar, te drága! DAY 299: PÉNZ, PÉNZ, PÉNZ

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Nincs baj, ha van zaj! Idén is bajban voltak azok, akik nem szeretik a jó zenét, de ennek ellenére a Sástó mellett töltö...

0 Hozzászólás | Bővebben +
: A Let The Bad Times Roll album borítója
The Offspring: Let The Bad Times Roll Nyitott szemmel 2. – Rossz időknek jó dalai

0 Hozzászólás | Bővebben +
: A Pagan Gadget első kiadványának borítója
Élveboncolás Újvidéken Egy haldokló társadalom patológiájáról zenészszemmel

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Káin temet Óda az intergalaktikus gólemhez – Protector: Leviathan’s Desire, 1990

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Az összeszedett ember a káosz párnájára hajtja a fejét Mindennapi pusztaság – ezzel a sokatmondó címmel jelent meg Zvonko Karanović válogatáskötete az ú...

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Versenyhelyzetek a virtuális térben Mennyire népszerű az e-sport a fiatalok körében?

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Egy kis földrajz
Sporhetsztori 102. 102. rész – Láss, seggem, világot! 

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
A mélység rejtette kaland – és veszély... A nyár közeledtével várhatóan újra egyre nagyobb érdeklődés fog mutatkozni a külföldi kiránduláso...

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Delimeđe mecsetje birkákkal Dél-Szerbiában
Utazás korona idején 1. Azóta, hogy tavaly március közepén Európát is elérte a koronavírus, a legtöbb platformon üresen h...

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Szakáll Laura
Aki választ: Szakáll Laura Szakáll Laura vagyok. A Vajdasági RTV szabadkai munkatársa, a Napjaink egyik szerkesztője.

0 Hozzászólás | Bővebben +