:

Az összeszedett ember a káosz párnájára hajtja a fejét

:

Mindennapi pusztaság – ezzel a sokatmondó címmel jelent meg Zvonko Karanović válogatáskötete az újvidéki Forum Könykiadó Intézet gondozásában a traN(S)zakció műfordítás-sorozat 13. részeként. Mint tudjuk, ennek a sorozatnak az a célja, hogy megismertesse velünk a délszláv irodalmi nyelvet, a délszláv szerzőket. Benedek Miklós költő, újságíró arra a komoly feladatra vállalkozott, hogy az 1959-ben Nišben született költő, Zvonko Karanović hat verseskötetéből állít össze egy válogatást, és a szövegeket átülteti magyar nyelvre. Aki ismeri Benedek költészetét, annak a Karanović-versek olvasásakor gyorsan feltűnik, hogy meglehetősen hasonló hangulata van a két lírai világnak. Ahogy Benedek esetében, úgy Karanovićnál is megjelenik a lerombolt, szétbombázott világ, ahonnan az ember menekülne, amiben a kutyák a saját farkukba harapnak. Egyik szerzőből sem a próféta szól, nem akarnak nagyot mondani, egyszerűen csak közlik a tényeket, helyzetismertetésekkel élnek, és ez a közös törekvés szerencsésen köszön vissza a műfordításban.

Egy nyelvileg és szerkezetileg is egységes kötetet tarthatunk a kezünkben, ami 92 költeményből és három ciklusból épül fel. Az első ciklus címadó verse – Életünk legszebb évei – az én egyik személyes kedvencem, véleményem szerint a kötet csúcsa, de ugyanebben a ciklusban található a Visszatérés, és várakozás arra, hogy megtörténjen című vers is, ami tömöríti a Karanović-féle életérzést, a világból való kiábrándultságot, az emberi könyörtelenség tehetetlen szemlélését és a válaszok kétségbeesett keresését. A szövegek befogadása közben egyre kényelmetlenebb az az őszinteség, az a szembeszél, amivel szembeállít minket. Külön elemzést érdemelnének a nem szokványos címek, amikkel ellátja a verseket – mintha már a címadáskor kilépne a megszokott keretből, lázadna, formát bontana. Az elszigeteltség, a provokáció, a mindenből való kimozdulás mind olyan mozgatórugója a kötetnek, amitől lüktet, zubog a versfolyam. Kétségtelenül érezhető a jugoszláv új hullám zenéjének hatása, a rock and roll és a punk a sorok közé hangolta magát.

A könyv recenzióját Fenyvesi Ottó írta, aki rátapint a lényegre, és tűpontosan fogalmaz:

„Zvonko Karanović költészete sajátosan beat életérzést sugall. Ugyanakkor távol tartja magát a hivalkodó és divatos megnyilatkozásoktól. Jól tudja, elaknásított mezőn élünk, amelyet időről időre robbanások ráznak meg, és senki sem diagnosztizálhatja pontosan, hol fog robbanni legközelebb. Költészete reflexiók sorozata arra az időszakra, amelyben élnünk adatik.”

A második ciklus a Ketrecek címet viseli, és egy új arcát mutatja a szerző költészetének. Az olvasóban joggal merül fel a kérdés, hogy valóban költemények állnak-e a kötet középső részében, vagy ezek már prózák lennének. A tördelés miatt van, aki az utóbbi mellett dönt, de valójában semmi jelentősége nincs az efféle bekategorizálásnak. A figyelmet úgyis gyorsan kisajátítja az a másfajta szerzői nyelv és stílus, amivel a második ciklusban találkozunk. Agresszívabb életképeket és szituációkat felsorakoztató szövegek ezek, amik az első ciklus versei után falhoz állítják és lemerevítik az olvasót. Míg az elsőben a másikból való kiutazás, a másikba való beutazás, a helyváltoztatás kap hangsúlyt, itt a ketrec mint az önmagunk fogságában levés jelenítődik meg.

A harmadik ciklus, az Aranykor több rövidebb verset tartalmaz, ami így a sűrű és tömény szövegvilág befogadása után egy könnyítés az olvasónak. Az egyébként is vaskos kötet nehezen emészthető, idő kell az olvasónak a gondolatok befogadásához, az írásjelek hiánya pedig még fokozottabb figyelmet igényel.

Kiváló választás volt a Karanović-műveket Benedek fordításában Lázár Tibor vizuális világával társítani. Az illusztrációk kellő durvasággal, mondhatni, ráharapnak a szövegtestre, a szituációkra, de mégsem túl hangsúlyosan, nem vonják el a figyelmet a lírai én gondolatairól, hanem kiegészítik őket.

Ha délszláv szerzőt kellene ajánlanom nektek, középiskolásoknak és egyetemistáknak, akkor az Zvonko Karanović lenne, mert az a fajta lázadás, szókimondás, komfortzónából való kilépés, amit ő megfogalmaz a versekben, a ti generációtokban gyökerezik, és ha nem hódolunk be a mindennapok szürkeségének, monotonitásának, akkor később is velünk tart, bennünk utazik.

Cikk értékelése:

értékelés(ek).

0 Hozzászólás

Szólj hozzá

: Címoldal: Sánta Miriám 
Hátsó oldal: hurriyetdailynews.com
Az utolsó pillanatok előtt A mondás szerint ha nem lenne utolsó pillanat, talán semmi sem készülne el.

0 Hozzászólás | Bővebben +
Gutasi Lukacs:
„Bízom abban, hogy megtalálom a helyem” Sterbik Laura vagyok. 22 éves. Péterrévei. Jelenleg újvidéki egyetemista. A társaság, a csend, az...

0 Hozzászólás | Bővebben +
: idealflatmate.co.uk
Városi kaland Édesanyámmal igyekeztünk bejárni a belvárost.

0 Hozzászólás | Bővebben +
: themoneypages.com
Jogi Kar, te drága! DAY 299: PÉNZ, PÉNZ, PÉNZ

0 Hozzászólás | Bővebben +
: A Let The Bad Times Roll album borítója
The Offspring: Let The Bad Times Roll Nyitott szemmel 2. – Rossz időknek jó dalai

0 Hozzászólás | Bővebben +
: A Pagan Gadget első kiadványának borítója
Élveboncolás Újvidéken Egy haldokló társadalom patológiájáról zenészszemmel

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Káin temet Óda az intergalaktikus gólemhez – Protector: Leviathan’s Desire, 1990

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Az összeszedett ember a káosz párnájára hajtja a fejét Mindennapi pusztaság – ezzel a sokatmondó címmel jelent meg Zvonko Karanović válogatáskötete az ú...

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Versenyhelyzetek a virtuális térben Mennyire népszerű az e-sport a fiatalok körében?

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Egy kis földrajz
Sporhetsztori 102. 102. rész – Láss, seggem, világot! 

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
A mélység rejtette kaland – és veszély... A nyár közeledtével várhatóan újra egyre nagyobb érdeklődés fog mutatkozni a külföldi kiránduláso...

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Delimeđe mecsetje birkákkal Dél-Szerbiában
Utazás korona idején 1. Azóta, hogy tavaly március közepén Európát is elérte a koronavírus, a legtöbb platformon üresen h...

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Szakáll Laura
Aki választ: Szakáll Laura Szakáll Laura vagyok. A Vajdasági RTV szabadkai munkatársa, a Napjaink egyik szerkesztője.

0 Hozzászólás | Bővebben +