Gutasi Lukacs:

„Bízom abban, hogy megtalálom a helyem”

Gutasi Lukacs:

Sterbik Laura vagyok. 22 éves. Péterrévei. Jelenleg újvidéki egyetemista. A társaság, a csend, az ének-zene és a természet nagy kedvelője vagyok.

Melyik egyetem hallgatója vagy?

– Az Orvostudományi Kar gyógyszerészet szakán vagyok negyedéves hallgató. Úgy választottam ezt a szakot, hogy megkérdeztem anyut, aki gyógyszerész, hogy mégis milyen ez a szak, mire ő azt válaszolta, hogy nehéz, viszont érdekes, mivel mindenből azt tanuljuk, ami az emberi szervezettel és az élettel kapcsolatos. Azt gondoltam magamban, hogy számomra ez a legmegfelelőbb szak, mert valójában egyik tantárgyból sincs túl sok, ha csak biológia, kémia, vagy fizika lenne, akkor biztosan megbolondulnék (Nevet), de mivel mindenből van egy kicsi, ezért így érdekes.

Mióta vagy az Európa Kollégium lakója?

– Elsős korom óta a koliban lakom, tehát 2017-ben költöztem be. Jól érzem itt magam. Nagyon jó volt az, hogy az egyetemi éveim elején a középiskolás osztálytársaimnak körülbelül a fele itt lakott. A szakomon nincs senki, akit korábbról ismernék, úgyhogy nagyon jó, hogy kezdetben volt itt a koliban egy kisebb társaság, így nem volt annyira idegen az egyetemista lét. Szerintem ez nekem nagyon sokat segített, mert elég nehezen jöttem el otthonról.

A kollégium aktív tagja vagy. Milyen szakkörökön, foglalkozásokon veszel részt?

– A könyvbarát szakkör tagja vagyok már lassan másfél éve. A szakkörhöz úgy csatlakoztam, hogy Gabi már tagja volt, és ő mondta nekem, hogy milyen nagyszerű ez, mivel amióta elkezdte az egyetemet, mindig talált valami kifogást, hogy ne kelljen olvasnia, így a szakkör által viszont mégis talál rá alkalmat. Azóta, hogy elkezdtem az egyetemet, nekem is ez volt a problémám, de a könyvbarát szakkör kisegít, hogy az ember ne zöldüljön bele a tanulásba. Olvastam olyan könyveket is, amelyeket különben soha az életben nem vette volna a kezembe. Tagja vagyok a kollégium kórusának is. Krisztina barátnőm már benne volt a kórusban, és noszogatott, hogy csatlakozzam én is. A kórus karácsonyi koncertje nagyon elegáns volt, és megtetszett, amit csináltak, kedvet kaptam hozzá. A kórusvezetőnek, Apollóniának mondtam, hogy ha tudok, akkor szívesen segítek a zenei részben, de ha kell, akkor az énekben is. Azóta szopránként énekelek a kórusban.

Melyik könyv a kedvenced?

– Inkább úgy mondanám, hogy van pár könyv, ami nagyon megfogott. Talán másfél vagy két éve egyszerre olvastam az Utas és holdvilágot, valamint otthon kezembe került a József Attila-kötet. Akármennyire elcsépelten és giccsesen hangzik, rájöttem, hogy engem azok a József Attila-versek tudnak a leginkább megérinteni, amelyek esetében azt érzem, hogy nincs benne semmilyen művi, mesterkélt, költői hangzás, hanem egyszerűen leírta azt, ami volt, se többet, se kevesebbet. József Attila számomra az a költő, aki sallangoktól mentes, és szerintem a versei pont ettől jönnek át. Egyáltalán nem tudnék tőle olyan költeményt említeni, amelyik giccses. A könyv pedig azért tetszett annyira, mert pont jókor akadt a kezembe, engem nagyon megtalált, de nem tudom megmondani, miért. Amiket a legjobban szerettem olvasni, azok Agatha Christie mindenféle detektívregényei, meg a skandináv krimik, azok mindenekfelett, tehát azokból bármit!

Hogyan tudod mindezt összehangolni az egyetemmel?

– Nehezen. A dolog teljesen megvalósítható, de megesik, hogy vagy a könyvet nem sikerül teljesen végigolvasnom, vagy nem vagyok a legfelkészültebb a tananyagból. Igyekszem mindkét helyen a mértéket tartani.

Hogyan éled meg az egyetemista hétköznapokat Újvidéken?

– Annak örülök, hogy nem tavaly lettem egyetemista, így volt alkalmam megtapasztalni, hogy milyen a normális egyetemista élet, amikor órára mégy meg gyakorlatra, és már nem tudsz hogy ülni a székben, mert a tanár három órán keresztül beszél, és sehogy se akar vége lenni az előadásnak. Ezek mind hozzátartoznak az egyetemista élethez, ami most sajnos majdnem teljesen megszűnt. Alkalom mindenre adódik itt a városban. Személy szerint nem vagyok nagy bulizós, de amikor rámjön a bulizhatnék, akkor azok a petőfis bulik nagyon is hiányoznak, mivel mindig nagyon jók voltak. Elmégy oda, kiengeded a gőzt, az egész koli ott van, s ez nagyon jó volt. Lehetőség mindenre van, csak győzze az ember kihasználni őket.

Sterbik Laura

Sterbik Laura viseletben, a kötényt ő hímezte

Mennyire vagy közösségi ember?

– Azt mondanám magamról, hogy nem vagyok nagyon közösségi ember, mivel nem igénylem azt, hogy a napnak minden órájában társalogjak valakivel. A néptáncon, nyáron a gyalogtúrákon, a táborokban és a koliban is nagyon jó közösségre találtam.

Mióta néptáncolsz?

– Hatéves korom óta táncolok. Amikor megjelent a vírus, nem voltak próbák, és nagyon furcsa volt, hogy szombat délután van, és nincs hova mennem, mert megszoktam, hogy a szombat délután időtlen idők óta a próbák ideje. A csoporttal sok helyre elutaztunk, sok élményt szereztünk, rengeteg mindent átéltünk együtt. Nagyon örülök, hogy a néptánc jelen van az életemben. A Batyu táborokban mindig részt vettem, mindössze két alkalmat hagytam ki. Nagyszerű lehetőség a fejlődésre, megláthatod, hogy a másik hogyan táncol, megismerkedsz másokkal, több emberrel is táncolhatsz. Jelentős emléknek mondható az is, hogy pár évre visszamenőleg vittük a kiscsoportosokat a Szólj, síp, szólj!-ra, valamint a Kőketáncra. Felkészítettük őket, a dalcsoportnak dalokat válogattunk, és amikor látja az ember, hogy örömmel éneklik, és szeretik a gyerekek, valamint a szakemberek sem mondanak rosszat arról, amit csináltunk, az jólesik.

Játszol valamilyen hangszeren?

– Az alapfokú zeneiskolában hegedű szakon végeztem. Most furulyán és gitáron játszogatok, de ez ilyen majálisos-tábortüzes szint, de nagyon szeretem és élvezem. Annak ellenére, hogy már régen befejeztem a zeneiskolát, a volt hegedűtanárnőm mindig felkér, hogy játsszak például a karácsonyi műsorban vagy más eseményeken, amelyeken pár lánnyal muzsikálok együtt. Óbecsén a templomi kórust kísérjük zenével, legutóbb Erdélyben voltunk fellépni, az is nagy élmény volt. Örülök, hogy a zene is része az életemnek.

Hol képzeled el a jövőd?

– Nem nagyon fogom kőbe vésni, hogy csak itthon, csak külföldön vagy csak a Marson. (Nevet) Nyitott vagyok az egyikre és a másikra is, minden úgy lesz, ahogy lennie kell. A munkahelyet illetően még nem tudom, hogy mi leszek, ha nagy leszek, az egyetem végére azért nem ártana eldönteni. Azt tudom, hogy tudós ember nem leszek, ez a gyógyszerészet viszont nem olyan, hogy csak egy valamit tudsz vele csinálni. Bizakodó vagyok azzal kapcsolatban, hogy megtalálom a helyem.

Képgaléria:

Cikk értékelése:

értékelés(ek).

0 Hozzászólás

Szólj hozzá

: Címoldal: Sánta Miriám 
Hátsó oldal: hurriyetdailynews.com
Az utolsó pillanatok előtt A mondás szerint ha nem lenne utolsó pillanat, talán semmi sem készülne el.

0 Hozzászólás | Bővebben +
Gutasi Lukacs:
„Bízom abban, hogy megtalálom a helyem” Sterbik Laura vagyok. 22 éves. Péterrévei. Jelenleg újvidéki egyetemista. A társaság, a csend, az...

0 Hozzászólás | Bővebben +
: idealflatmate.co.uk
Városi kaland Édesanyámmal igyekeztünk bejárni a belvárost.

0 Hozzászólás | Bővebben +
: themoneypages.com
Jogi Kar, te drága! DAY 299: PÉNZ, PÉNZ, PÉNZ

0 Hozzászólás | Bővebben +
: A Let The Bad Times Roll album borítója
The Offspring: Let The Bad Times Roll Nyitott szemmel 2. – Rossz időknek jó dalai

0 Hozzászólás | Bővebben +
: A Pagan Gadget első kiadványának borítója
Élveboncolás Újvidéken Egy haldokló társadalom patológiájáról zenészszemmel

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Káin temet Óda az intergalaktikus gólemhez – Protector: Leviathan’s Desire, 1990

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Az összeszedett ember a káosz párnájára hajtja a fejét Mindennapi pusztaság – ezzel a sokatmondó címmel jelent meg Zvonko Karanović válogatáskötete az ú...

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Versenyhelyzetek a virtuális térben Mennyire népszerű az e-sport a fiatalok körében?

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Egy kis földrajz
Sporhetsztori 102. 102. rész – Láss, seggem, világot! 

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
A mélység rejtette kaland – és veszély... A nyár közeledtével várhatóan újra egyre nagyobb érdeklődés fog mutatkozni a külföldi kiránduláso...

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Delimeđe mecsetje birkákkal Dél-Szerbiában
Utazás korona idején 1. Azóta, hogy tavaly március közepén Európát is elérte a koronavírus, a legtöbb platformon üresen h...

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Szakáll Laura
Aki választ: Szakáll Laura Szakáll Laura vagyok. A Vajdasági RTV szabadkai munkatársa, a Napjaink egyik szerkesztője.

0 Hozzászólás | Bővebben +