:

„Soha ne engedd, hogy valaki a seggedbe férkőzzön!”

:

(Émile Ajar: Előttem az élet – 1975)

„Ők azt mondták: Őrületbe estél Őmiatta, akit szeretsz. Én azt mondtam: Az élet ízét csak a bolondok ismerik.” Amennyiben Émile Ajar, alias Romain Gary, alias Roman Kacew... litván zsidó származású francia író élete mottójául is ugyanezt a Jáfíi-idézetet választotta, amellyel méltán népszerű kisregényét kezdi, akkor a sorsát tökéletesen beteljesítette.

Íme még egy francia pilóta, aki a világirodalomban nagyot alkotott. Ahogyan Saint-Exupéry, ő sem csupán akkor kalandozott a fellegek között, amikor gépe a talajtól elemelkedett. Hosszú élet egyiküknek sem adatott – az anyaföldtől elrugaszkodni mindig kockázattal jár –, tartalmas és hasznos annál inkább. Az egyikük nektárt gyűjtő méh, a másikuk szúró kedvű darázs. Az égből a tüzet egyikük sem félt elemelni. Valakinek muszáj megtennie, hogy a talajon nyüzsgő hangyanép bele ne vesszen az örök sötétségbe.

Ezúttal azonban hagyjuk szerzőnk szomorú élettörténetét – ha érdekel, nézz utána: magában is „regényes”! –, és beszéljünk inkább a műről, amit szívből ajánlok nyári olvasmánynak! Annyira kacajfakasztó, egyúttal végtelenül szomorú, hogy közben csorog, csak csorog a könnyed, míg végül képtelen vagy eldönteni, örömödben vagy bánatodban sírsz, és ez persze egyáltalán nem is fontos, hiszen az érzelmeidet kavarja fel, kiragad az apátiából, míg végül hangyából darázzsá változol magad is, isteni metamorfózis, hirtelen rádöbbensz, hogy: ÉLSZ!

Ha eddig nem szerettél olvasni, és közben sem változik a helyzet, akkor nagy valószínűséggel menthetetlen vagy. (Persze csak az olvasás szempontjából. Mert anélkül is élhet teljes életet az ember – csak talán egy kicsit nehezebben...)

Émile Ajar

„Hároméves lehettem, amikor először láttam Rosa mamát. Hamarabb az embernek nincs emlékezete, és öntudatlanságban él. Az öntudatlanságot három- vagy négyéves koromban hagytam abba, és néha hiányzik.” A regény második bekezdése. A kis Momo, becses nevén Mohammed, Rosa mama „bömböldéjében” eszmélkedik. Ennél többet – mint például a családnevét vagy a pontos életkorát – nem nagyon tud magáról, Rosa mama ugyanis prostituáltak elpottyantott gyermekei számára tart fenn illegális otthont némi támogatás ellenében. Rosa mama egykor maga is „strikkelt”, majd zsidóként megjárta Auschwitzot, aztán Franciaországba tette át a székhelyét, amikor pedig a szakmából kiöregedett, kitalálta a bömböldét. Főleg zsidó, arab és afrikai kölyköket nevel két mázsájával, megroskadt szervezetével és hatalmas-hatalmas szívével. Küzdelmesek a mindennapok, ugyanakkor tele vannak szeretettel. Miért vágyik hát vissza olykor Momo, a történet elbeszélő főhőse a szent öntudatlanságba? Nos: én miért? És te, barátom?

„Szerintem az igazságtalanok alusznak a legjobban, mert ők tojnak a világra, az igazak viszont a szemüket se hunyják le, és mindenért rágják magukat.” Ez is egy lehetséges válasz a fenti kérdésre. Rosa mama két mázsájának legalább a felét a szíve teszi ki, és feleslegesen aggódik, hogy védenceinek egyike-másika „örökletes”, mert az igaz szeretet a géneket is képes felülírni. Momo is rengeteget aggódik az egyre magatehetetlenebbé váló, öreg és beteg „pótmamája” sorsa felett; legidősebb neveltjeként nem fél bepiszkolni a kezét, legyen szó kisebbik társai alfelének a kitörléséről vagy a konyhai készletek feltöltése érdekében tett bolti tolvajlásról. Egy idő után pedig már képes szépnek látni a túlsúlyos, számos betegséggel küzdő, csaknem teljesen kopasz öregasszonyt. Igen. A szívével. Mi mással?

Émile Ajar

Mindeközben a „modern” társadalmi konvenciókat is megkérdőjelezi: „Ha Rosa mama kutya lett volna, már régen megirgalmaztak volna neki, de az emberek mindig rendesebbek a kutyákhoz, mint az emberi személyekhez, akiket tilos fájdalom nélkül meghalasztani.” Tessék ebbe a társadalomba beilleszkedni, amikor az általa meghatározott erkölcsi törvények mást diktálnak – és amennyiben nem ezek szerint cselekedsz, keményen büntetnek is... A gyermek még – és az igazi művész – tisztán lát. Ami azután gyakran egy életen át tartó meghasonláshoz vezet. Egyezményes rendszerek... de mi van azzal az erkölcsi törvénnyel, ami itt van bennem, legbelül?

Mint például – és szabadon lehet kacagni – ez a bölcs tanács, amivel Rosa mama gyámolítottját a maga tapasztalatain okulva az élet kátyús országútján elindítja: „Sose felejtsd el, Momo, hogy a segg, az a legszentebb a férfinál. Ott a becsülete. Soha ne engedd, hogy valaki a seggedbe férkőzzön, még akkor se, ha jól megfizeti. Még akkor se hagyd magad, ha meghalok, és senkid se marad a világon a seggeden kívül.” Akad benne némi ráció, nemdebár? Szó szerinti és átvitt értelmében egyaránt...

Émile Ajar

...és akkor ki a normális, mi a normális? Momo levonja a maga következtetéseit. „Én nagyon remélem, hogy sose leszek normális, Katz doktor, csak a rohadékok normálisak mindig. Nagyon fogok igyekezni, hogy ne legyek normális, doktor...” A regény vége felé szépen rímel ez arra, amit az elején a „boldog” öntudatlanságról mond. Azzal, hogy itt már – némi élettapasztalatot gyűjtve – a főhős részéről ez sokkalta megalapozottabb.

Hm... sokkal kevesebb nevetés jutott ebbe a „szívküldimbe”, mint ahogyan azt terveztem, pedig, esküszöm, a könyvet második olvasásra is végigkacagtam, talán még inkább, mint első alkalommal. De gyakran van ez így a dolgokkal, miután a lelkünkben leülepszenek. Viszont ha azt mondom, hogy Ajar gyermekhőse közeli rokonságot mutat Rideg Sándor Bendegúzával, Tamási Áron Ábelével vagy éppen Rejtő Jenő Fülig Jimmyjével, akkor talán egy kicsit közelebb hozhatom hozzád Momo gyermekien üde és őszinte elbeszélői stílusát, „a friss szem és romlatlan erkölcsi érzék diktálta éleslátását”, ahogyan a regény fordítója fogalmaz utószavában.

Egyébként is az a lényeg, az a félmondat, amivel Momo a meséjét befejezi: hogy mindenek ellenére „...muszáj szeretni”.

És persze még az is, hogy soha ne engedd, hogy valaki a seggedbe férkőzzön!

Képgaléria:

Cikk értékelése:

értékelés(ek).

0 Hozzászólás

Szólj hozzá

: Címoldal: Anitics Márta
Hátsó oldal: KMV – Plakátpályázat 2021. 1. hely: Magosi Máté
Biciklivel rémálmodom mostanában A minap történt egy kis baleset. Semmi komoly, csak egy kerékpár első villája és egy Audi ajtója ...

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Anita túrázás közben
Jelbeszédre hangolva Zabos Anita vagyok, 25 éves. Zentagunarason élek. Szabadidőmben a jelbeszéd alapjait sajátítom el.

0 Hozzászólás | Bővebben +
: www.pinterest.co.uk
Álarc mögött Színészkedés, önmegjátszás, hazugság, a belső értékeink teljes eltitkolása.

0 Hozzászólás | Bővebben +
: static.parade.com
Jogi Kar, te drága! DAY 301: VÁROM A TANÁCSOKAT

0 Hozzászólás | Bővebben +
: A Rise Against zenekar
Rise Against – Nowhere Generation Egy mostoha generáció, amely senkinek sem kell

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Jó közérzetet vegyenek!
Kettéfűrészelt punkerok Jack–Niyazov megosztott kislemez a boltok polcain

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
„Soha ne engedd, hogy valaki a seggedbe férkőzzön!” (Émile Ajar: Előttem az élet – 1975)

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Szakadék a térfelek között Amióta az eszemet tudom, hatalmas rajongója vagyok a labdarúgásnak, rendszeresen követem a mérkőz...

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Isztriai ízek Faqanál rovatunk legutóbbi darabjában egy kis történelem- és földrajzórára invitáltunk benneteket.

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Vigyázat – napsütés! Végre eljött a várva várt nyár, magával hozva az összes izgalmas tevékenységet – a strandszezont,...

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Vajon elneveztek róla egy utcát, vagy ebbe gyűjtik?
Utazás korona idején 2. Ha az ember biztosra akar menni ezekben a tervezésre alkalmatlan hónapokban, és pontosan ugyanúgy...

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Döme Szabolcs (fotó: Hernyák Zsóka)
Aki választ: Döme Szabolcs Zentán születtem 1988-ban. Két, rövidprózákat tartalmazó kötetem jelent meg: A felhő neve (2017, ...

0 Hozzászólás | Bővebben +