A minap történt egy kis baleset. Semmi komoly, csak egy kerékpár első villája és egy Audi ajtója bánta, csók, csók, mindenki jól van és halad a maga útján.
DE…
Ami igazán felháborít biciklizés közben…
Az autósok – jönnek-mennek, ők az aszfalt urai, ők mindenek alfája és ómegája, alfája és rómeója, királyok négy keréken, hangosan bömbölő hangszórókkal, ahogy kell és ahogy illik. Ők azok, akik nincsenek tekintettel másokra, az utat persze azért alakították ki, hogy ők közlekedhessenek rajta, mindenki más csak megtűrt, betolakodó, oda nem illő, egy hiba a rendszerben, aki örüljön, hogy egyáltalán szóhoz juthat. Megyünk, megyünk, pöfögünk, mindenki orra alá, és meneküljön, aki lát, aki nem, az meg pláne, mert haladás van, benzinnel, dízellel, elektromos árammal jön a jövő és a boldogság, és nincs mese, menni, menni, menni…
A gyalogosok – hála a mobiltelefonoknak, nem kell a környezetünkre figyelni, nem kell nézni az utat, az útpadkát, a közlekedési jelzéseket, lámpákat, mert köszönöm, Uram, hogy kezembe adtad az okostelefont, ami majd mindenhova elvezet, és mindent elérhető távolságba varázsol. És én mehetek, mehetek, anélkül, hogy látnám, mi folyik körülöttem, hogy hány biciklis, rolleres, görkoris akar kerülni, vagy talán még azt sem, csak egyszerűen haladni egyenesen a magam útján, a megkezdett útvonalon. Azután felnézek a telefonomból, és megindulok egyenesen, célirányosan, fejjel a falnak, előre toronyiránt. Amaz meg figyeljen, mert én vagyok a király. Az autós is figyeljen, mert ő sem király, csak én, a két lábammal, a fülhallgatómmal és a kicsiny világommal, ahonnan csak a cél, a torony látszik…
Inspired by Joel Henriques
A biciklisek – szeretem őket, de néha azért tényleg… Például ha valaki kerékpározás közben cigizik, és éppen előtted teker, teker, neked meg esélyed sincs kerülni. Hogy lehet ezt csinálni? Azután akik a belvárosi forgalomban biciklizés közben telefonálnak. Ez már művészet, mintha öt-tíz percet sem lehetne várni, mintha kötelező lenne felvenni, traccsolni, hogy azután egy kézzel, kilométerekről láthatóan bizonytalanságot árasztva haladjon, haladjon. Azután azok, akik olyaaaan lassssaaaan hajtják azt a biciklit, hogy már azon kezdesz el gondolkodni, hogyhogy nem dől el, miközben halad, hogy csinálja, hogy ilyen az egyensúlyérzéke, hogy két keréken, sebesség nélkül, hogy és ó hogyan?…
No de…
Nem is erről akartam beszélni.
No de mindegy…
Áció, káció, találkoz(z)unk őszre!
Meg néhány fesztiválon, a rendhagyó nyári KMV-n, meg ahol csak tudunk! Irány a szabad!
-ság…
Képgaléria:
0 Hozzászólás
Szólj hozzá