Amióta az eszemet tudom, hatalmas rajongója vagyok a labdarúgásnak, rendszeresen követem a mérkőzéseket, és az utóbbi időben elkezdett érdekelni ezen sport picit távolabbi múltja is. Sok olvasás és gondolkodás után sajnos arra jutottam, hogy nagyon rossz irányba halad a futballvilág.
Nem kell olyan messzire mennünk, hogy érdekes Bajnokok Ligája-győztesekre bukkanjunk, ami, ugye, a legrangosabb európai trófea, amit egy csapat el tud hódítani.
1982 – Aston Villa-győzelem.
1986 – FC Steaua
1988 – PSV Eindhoven
Vagy éppen a számunkra különleges 1991, amikor a Crvena zvezda nyerte meg a kupát.
De ahogy telt-múlt az idő, és ahogy a világ, úgy a labdarúgás is egyre anyagiasabbá vált, mára elértünk oda, hogy teljes mértékben a pénz irányítja a sportot.
Amerikai tőkések, arab sejkek, hatalmas befektetők vesznek 50 százaléknál nagyobb részesedést klubokban, amelyeket ezen folyamat után hatalmas pénzügyi tőkével támogatnak meg, és így nő a szakadék klub és klub között. A mai valóságban elképzelhetetlen, hogy egy szerb, magyar vagy éppen román klub akár a közelébe is kerüljön az áhított serlegnek, hisz felfoghatatlanul le vannak maradva a támogatott nagyobb kluboktól és ligáktól.
Apropó, ligák. Érdekes megnézni az öt topliga győzteseit az elmúlt öt–tíz évben.
Ligue 1 – Francia bajnokság
A 2011/2012-es idényt kisebb meglepetésre a Montpellier csapata tudta megnyerni, de ugyanebben az évben vásárolta fel Nasser-Al-Khelaifi a Paris Saint-Germaint, és ezzel gyökeresen megváltoztak az erőviszonyok a francia élvonalban.
A 2012/2013-as idény óta egy év kivételével mindig a PSG nyerte a ligát, általában hatalmas fölénnyel, köszönhetően a katari tulajdonos által biztosított tőkének, amelyből minden évben meg tudták erősíteni a játékoskeretet.
A folyamatos párizsi uralomnak csak a 2016/17-es idény tudott gátat szabni, amikor is azon év üde színfoltjaként az AS Monaco csapata emelhette az idény végén magasba a trófeát, anyagi helyzete miatt azonban a klubnak sajnos az idény végén meg kellett válnia a keret nagy részétől, elveszítve olyan kulcsjátékosokat, mint:
– Kylian Mbappé, korunk egyik legnagyobb sztárja, aki a bajnoki cím után kölcsönbe a PSG játékosa lett, később pedig a párizsi klub érvényesítette Mbappé megvásárlási jogát.
– Tiemoué Bakayoko, aki a Chelsea-hez távozott.
Majd az utána következő idényben olyan kulcsjátékosok, mint a jelenleg liverpoolos Fabinho vagy az Atlético Madridot erősítő Thomas Lemar is elhagyták a klubot.
Miután az AS Monaco képtelen volt megtartani legjobb játékosait, újra párizsi dominancia alakult ki a ligában, három bajnoki cím zsinórban a fővárosiaké lett.
Érdemes megemlíteni az Olympique Lyonnais csapatát, amely Franciaország-szerte a legjobb akadémiával rendelkezik, de folyamatosan felvásárolják a tehetségeit, így most már a Lyon üzleti modelljévé vált, hogy afféle „nevelő” klub státuszban legyen, és drágán értékesítse legjobb játékosait.
Serie A – Olasz bajnokság
Szinte ugyanazon frázisok mondhatóak el itt is, mint a francia ligánál. A 2011/2012-es szezon óta csak a Juventus tudta felemelni a Serie A megnyeréséért járó kupát. Egészen a mostani idényig, amikor is kilenc év után az Inter csapatának sikerült megtörni a Juventus hegemóniáját, és megnyernie a bajnokságot.
Az olasz csapatoknál észrevehető egy érdekesség, ami nem más, mint hogy a klubok próbálnak eladhatóvá válni, nem sportegyesületként, jóval inkább márkaként üzemelni. Először a Juventus lépett erre az útra azzal, hogy megváltoztatta a címerét egy, az előzőnél sokkal egyszerűbbre, és nem elhanyagolható, sőt nagyon fontos pont volt ebben, hogy Cristiano Ronaldo 2018-ban áttette a székhelyét a torinói csapathoz. Legutóbb az Inter egyszerűsítette le a logóját, és kezd áttérni márkanévként való működésre.
A francia bajnoksággal ellentétben itt viszont korántsem biztos, hogy az Internek szüksége lesz arra, hogy eladja idei legjobbjait, tehát bízhatunk abban, hogy nem csak egy évig lett a Juventus szarva letörve. Éppen ezért mindenképp érdekes lesz az olasz bajnokságot követni az elkövetkezendő időkben, főleg hogy olyan érdekes történetek kerekedhetnek ki, mint Zlatan Ibrahimovićé, aki 2018-ban, látszólag a karrierje végén elment levezetni az amerikai Los Angeles Galaxy csapatába, hogy végül 38 évesen visszaigazoljon az AC Milanba, és klasszis teljesítményt nyújtva megreformálja az „idősebb” futballistákról való gondolkodást.
Bundesliga – Német bajnokság
Gazdasági szempontból a német klubok a legtisztábbak és a legjobban követhetőek. Van Németországban egy bizonyos 50+1-es szabály, amely megakadályozza, hogy a német klubok a PSG sorsára jussanak – ez a szabály kimondja, hogy senki nem rendelkezhet 49 százaléknál nagyobb tulajdonrésszel egy német csapatban sem, és a klub 51%-a mindig a szurkolóké marad, és habár léteznek kiskapuk, amit például az RB Leipzig csapata ki is használ, nagy általánosságban elmondható, hogy ez egy jól működő és betartott szabály Németországban.
Az erőviszonyok tekintetében a Bayern Münich csapata egyeduralkodónak mondhatja magát, kiemelendő viszont, hogy nem igazán az anyagiak miatt, inkább a nagyon jól felépített és jól működő klubstruktúra miatt.
A 2010/11-es és a 2011/2012-es szezonban még a Bayern legnagyobb kihívójaként számon tartott Borussia Dortmund tudta elhódítani a német bajnokságot, az ezt követő idények viszont Bayern-egyeduralmat hoztak. Ez az idén sem változott meg, toronymagasan nyerte meg ezt az idényt is a müncheni csapat, a Dortmund pedig a Lyonhoz hasonlóan inkább egy anyagilag sikeres nevelő klubbá vált, semmint a Bayern valódi kihívójává.
Emellett van egy érdekes tendencia a német bajnokságban, s ez nem más, mint az egymástól való vásárlás, a német topcsapatok – legfőképp a Bayern – a saját ligájukban lévő legjobb játékosokra csapnak le, erősítve ezzel a saját keretüket, és gyengítve az ellenfélét. Ez a futballvilágban egy picit erkölcstelennek hathat, de mindenképp logikus, és ez nemcsak a játékosokra terjed ki, de szakmai stábok, edzők is sűrűn rakják át a székhelyüket egyik német városból a másikba.
La Liga – Spanyol bajnokság
A spanyol bajnokságot nagyon sokáig a világ legerősebb ligájának tartották, köszönhetően a folyamatos európai sikereknek, amelyeket a négy legnagyobb spanyol csapat elért: a Sevilla és az Atlético Madrid az Európa Ligában, a Barcelona és a világ legsikeresebb klubja, a Real Madrid pedig a Bajnokok Ligájában.
Az Európa Ligát az elmúlt húsz évben tíz alkalommal spanyol csapat hódította el.
A Sevilla hatszor (2006, 2007, 2014, 2015, 2016, 2020), az Atlético Madrid háromszor (2010, 2012, 2018), a Valencia pedig egyszer (2004). (Idei győzelmével a listát a Villareal csapata bővítette ki, a jelen szöveg megírása idejét követően. – Szerk. megj.)
A Bajnokok Ligájában ugyanezen szempontokat figyelembe véve szintén tízszer emelhette fel spanyol csapat a serleget. A Real Madrid hatszor (2000, 2002, 2014, 2016, 2017, 2018), az FC Barcelona pedig négyszer (2006, 2009, 2011, 2015).
A La Ligáról elmondható, hogy nagy általánosságban a két gigász, a Real Madrid és az FC Barcelona között dől el a végső győzelem sorsa.
Az elmúlt húsz évben hétszer a Real Madrid nyerte a spanyol ligát, tízszer a Barcelona, kétszer a Valencia és egyszer az Atlético Madrid.
Ebben az évben az Atlético a legesélyesebb a trófea elhódítására, a 2013/2014-es idény után újra elsők lehetnek. (Ez később meg is valósult. – Szerk. megj.)
A spanyol klubok gazdasági szempontból jelenleg nincsenek a helyzet magaslatán, óriási adósságokat halmoztak fel, de aggodalomra semmi ok, Spanyolország-szerte nagyon jól felépített nevelőakadémiák találhatóak, a legismertebb talán az FC Barcelona tulajdonában lévő La Masia, amely olyan futballistákat adott a labdarúgásnak, mint Xavi, Iniesta, Puyol vagy épp Lionel Messi.
Premier League – angol bajnokság
Az Angol élvonalról elmondható, hogy a legjobban működő „márka” a ligák között, köszönhetően a létrejöttekor történt eseményeknek, de erről majd később.
A folyamatos fejlődés miatt az elmúlt években angol uralomról beszélhettünk, így érdemes az elmúlt évek Bajnokok Ligája döntőinek párosításaira rátekinteni.
2017-ben egy csapat, név szerint a Liverpool játszott BL-döntőt, 2018-ban angol házi döntő volt a Tottenham Hotspurs és a Liverpool között, a 2020/2021-es szezonban pedig újra angol házi döntőt tartottak, május 29-én a Chelsea és a Manchester City csapott össze.
Itt rendelkeznek a klubok a legtöbb tőkével, köszönhetően a hatalmas befektetőknek, elég csak egy pillantást vetni a Manchester City vagy a Chelsea tulajdonosára. Mansour bin Zayed Al Nahyan 22 milliárd, még egyszer: 22 MILLIÁRDOS vagyonnal rendelkezik, a Chelsea-t pedig a 14,5 milliárdos vagyonnal rendelkező Roman Abramovich tudhatja a kezei között, és eme két csapat közt dől el az idei Bajnokok Ligája. S éppen emiatt érzem azt, hogy egy picit megromlott a labdarúgás.
Az angol élvonalról viszont elmondható, hogy nagyon színvonalas abból a szempontból, hogy kompetitív. Az idén a Manchester Citynek sikerült elhódítania a kupát.
A Premier League története 1992-ben kezdődik, amikor a nagy angol csapatok kiléptek az angol szövetség ege alól, és megalapították a saját ligájukat, abból a szándékból, hogy a televíziós jogok elsősorban a klubokat illessék meg, mintsem a ligaalapítókat. Ettől a ponttól tekinthetünk úgy a Premier League-ra, mint a labdarúgás legnagyobb és legnézettebb márkája.
•
A Premier League létrejöttéhez hasonlóan jött volna létre az Európai Szuperliga is, ami miatt rövid ideig hangos volt a sajtó.
A ligák legnagyobb klubjai saját ligát szerettek volna csinálni, pont ugyanazon célból, mint a Premier League-nál, hogy a közvetítési jogok bevétele a klubok kezében összpontosuljon.
Egy zárt liga lett volna ez, a nagy kluboknak alanyi jogon járt volna a bennmaradás.
Az UEFA, a FIFA és a szurkolók erejével viszont sikerült megállítani ezt a törekvést.
Véleményem szerint egy ilyen liga a labdarúgás halálát jelentette volna.
0 Hozzászólás
Szólj hozzá