Bencsik Cecília vagyok, 19 éves, és Topolyán élek. Az általános iskolát a Csáki Lajosban, a középiskolát pedig a topolyai Mezőgazdasági Középiskola állategészségügyi szakán végeztem el. Rengeteg hobbit kipróbáltam gyerekként, de ami igazán megfogott, az a lovaglás – most csak ennek szentelem a szabadidőmet.

Melyik szakra jársz, és kinek ajánlod?

– Az Újvidéki Egyetem Mezőgazdasági Kara Állatorvosi Szakának vagyok a hallgatója. Most végzem az első évemet, ezért még elég újnak számítok. Azért jöttem erre az egyetemre, mert az állatok gyógyításával és ápolásával szeretném tölteni az életem. Aki ezen a szakon szeretne továbbtanulni, tudnia kell, hogy ez egy szép szakma! Hiszem, hogy ebben a szakmában nőként igenis lehet éppen annyira érvényesülni, mint egy férfinak, elvégre a 21. században élünk.

Nehézséget okoz számodra a szerb nyelven való tanulás?

– Az egyetemen számomra a szerb nyelv a legnehezebb. Hátrányban is vagyok azért, mert nem a szerb az anyanyelvem. Nekem rengeteg problémám akad vele, de hiszem, hogy ebbe is belerázódok majd lassan.

Mióta vagy az Európa Kollégium lakója? Kihasználod a kollégium adta lehetőségeket?

– 2020 októbere óta vagyok az Európa Kollégium lakója, de olyan érzésem van, mintha ezer éve ott lennék. A kollégiumban rengeteg új embert ismertem meg. Úgy érzem, ez egy óriási plusz az életemben. Itt a koliban mi egy összetartó kis közösség vagyunk. A kollégium számos lehetőséget nyújt a hobbik és a sportolás terén egyaránt, de én sajnos nem sokat próbálhattam ki közülük, mert ha éppen nem távoktatás volt, akkor az órákra rohantam.

Mióta lovagolsz?

– Lovaglással hat éve foglalkozom, de mintha mindig is ezt csináltam volna. A ló és a lovas közötti kapcsolat az, ami megnyugtat, és megtölti a szívemet. Egy több száz kilós állattal, akinek saját gondolkodása van, sose egyszerű, de minden perc, amit velük tölthetek, ajándék. Saját lovam nincs, de az egyetemi éveim után szeretném, ha lenne.

Az egyetem mellett hogyan jut időd lovaglásra?

– Az egyetemmel sajnos borzasztó nehéz összeegyeztetni a lovaglást. Heti öt napot Újvidéken lenni, és az itthon töltött időmet belesűríteni két napba nem egyszerű. Ez volt a legnehezebb, amire rá kellett jönnöm az egyetemen töltött első hónapokban.

Vettél részt lóversenyeken?

– Eddig még egyetlen versenyen sem vettem részt, de egyszer szívesen kipróbálnám magam benne! Amit sosem bánok, az a lovakra fordított időm. Egyszer hallottam egy mondatot, ami igazán jellemzi ezt az érzést: „Hányszor bántad meg azt az időt, amit nem lovakkal töltöttél, és hányszor azt, amit velük töltöttél?”

Hol és miként szeretnél elhelyezkedni?

– Azon, hogy hol szeretnék elhelyezkedni, még nem igazán gondolkodtam, de mivel szerb nyelven végzem el az egyetemet, ezért szeretnék itt maradni Szerbiában. Ha lesz rá lehetőségem, akkor ebben a szakmámban szeretnék majd elhelyezkedni.