: Az a bizonyos autó
Az a bizonyos autó

Monaco, te drága

: Az a bizonyos autó
Az a bizonyos autó

Előbb eldöntöttem, hogy most Monacóról írok, és csak amikor elkezdtem (pont ezzel a mondattal), akkor jöttem rá, hogy hiába jártam ott, nem is ismerem a helyet, legalábbis a hétköznapi életét nem – már amennyiben a fényűző városállam esetében értelmezhető az a szó, hogy hétköznapi. Egy átlagos napon a világ második legkisebb országának szűk útjain milliódolláros sportautók poroszkálnak, az utcán járva-kelve pedig könnyen belebotolhatunk ismert emberekbe. Én viszont épp az év azon szakaszában érkeztem, amikor még drágább autók száguldottak, az egy négyzetméterre jutó hírességek száma pedig már az ajánlott egészségügyi határértéket is meghaladta – azon a hétvégén, amiről Monaco elsősorban ismert, a Formula–1-es nagydíjén. Persze amikor itthon fölvetettem, hogy saját költségen elmegyek oda, mindenki őrültnek vagy legalább valamelyik ott élő világsztár közeli hozzátartozójának tartott, pedig egy szóval sem állítottam olyat, hogy a kaszinó melletti Fairmont hotelben szeretnék lakni. Furcsán hangozhat, de ha az ember külföldi, többnapos eseményre utazik, Monaco a megfizethetőbb célállomások közé tartozik, hiszen olcsó repjeggyel el lehet jutni Nizzába, aztán ott behúzódhatunk egy jó hostelbe, majd pár csörgős euróért mindennap foghatunk egy vonatot a fényűzés mekkájába – feltéve, ha éppen nem sztrájkolnak a vasúti dolgozók, amire, hogy, hogy nem, általában épp ezt a legforgalmasabb pár napot választják. Ha szerencsénk van, akkor fél óra múlva már ki is sétálhatunk a Monacót Franciaországtól elválasztó hegy gyomrából, majd némi meglepetéssel fogadhatjuk, hogy ezzel nem is a tengerszintre, hanem jóval magasabbra kerültünk, és máris elég jó kilátásunk van egy fél országra.

Monaco teljes területe alig több két négyzetkilométernél, ám kiterjedése folyamatosan nő. Arányaiban talán csak a világ legnagyobb országa, Oroszország terjeszkedik mostanság hasonló léptékben, de II. Albert hercegnek ehhez nem kellett agresszív hódítóhadjáratot indítania egy másik entitás ellen. Habár a tengeri élővilágnak talán más lenne erről a véleménye, hiszen az ország a víz felé bővül, időről időre nagyszabású beruházás keretében próbálva területeket feltölteni és visszanyerni a Földközi-tengertől.

Monaco

Az a bizonyos látkép

Ahogy ereszkedünk egyre lejjebb a lépcsőkön és esik ki látókörünkből a kikötő, az utcákon sétálva kicsit azért már eltűnik a varázs, s a közeg benyomása egyre inkább kezd hasonlítani egy tehetős, mégis közönséges városéra. Elkezdenek sűrűsödni a kirakodós árusok is, és bár odáig azért nem merészkednék, hogy hirtelen a doroszlói búcsúban éreztem volna magam, de a kötelező zászlós hűtőmágnes vásárlása a maga öt eurójával mégsem a legdrágább ilyen jellegű beruházásom lett.

Hogy mi mennyire szép és csillogó, arról valószínűleg máshol hitelt érdemlőbben tudnak írni, bennem a hétvége során leginkább azok a tapasztalások hagytak emléket, amelyek a fényűzés helyett inkább az ezzel kapcsolatos illúziókat űzték. Máig nem tudom hova tenni azt a mi Zastava Fiat 500-asainkat idéző járgányt, ami az F1-es csapattagok pályabejárása során teljes gázzal (szóval még így sem túl gyorsan) robogott a híres alagút felé, valószínűleg előre eltervelten csempészve némi esztétikai szennyezést a tökéletességbe. Az egész hét végi őrület aztán vasárnap este egy felszabadult bulival ért véget egyik csapat mólóján, ami még Monacóban is vonzotta a kétes ábrázatú alakokat. Bebocsátást persze ők nem nyertek, de távozásomkor valaki el akarta kérni a belépésre jogosító karszalagomat, és mintha még fizetni is akart volna érte valamit, de balszerencséjére annak az ereklyévé avanzsált rongydarabnak az értékét megfizethetetlenre taksáltam. Pár métert tovahaladva aztán már tényleg beköszöntött a falusi feeling: előbb egy földön fetrengő, erősen a tengerbe zuhanás felé gravitáló embert kellett átlépnem, a másik oldalamon pedig egy gyerek bukkant fel, aki éppen elvégezte a dolgát egy autó tövében. Ami éppen egy Lamborghini volt, de hát Monacóban, azt mondják, minden luxuskivitelben történik.

Képgaléria:

Cikk értékelése:

értékelés(ek).

0 Hozzászólás

Szólj hozzá

: https://i1.wp.com/
Balszerencsejáték Ha az emlékezetem nem csal, 13 éves lehettem, amikor először találkoztam a szerencsejáték fogalmá...

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Szeretet ló és lovas között Bencsik Cecília vagyok, 19 éves, és Topolyán élek.

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Jogi Kar, te drága! DAY 307: PROFESSZORI TANÁCS

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Fotó: Ótos András
Exit, egy kicsit más szemszögből A vírus hozta tilalmak és lemondások után ismét megrendezték Európa egyik legnagyobb fesztiválját.

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Metálos popdalok Megjelent a vajdasági Phrenia zenekar új nagylemeze

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Gyomorhurut – a legfontosabb tudnivalók A gyomorhurut (lat. gastritis) a gyomor nyálkahártyájának gyulladásos megbetegedését jelenti.

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Sporhetsztori 104. 104. rész – Unom a banánt

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Az a bizonyos autó
Monaco, te drága Előbb eldöntöttem, hogy most Monacóról írok, és csak amikor elkezdtem (pont ezzel a mondattal), a...

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Szerda Árpád (fotó: Puskás Károly)
Aki választ: Szerda Árpád Szerda Árpád vagyok, zenész, zeneszerző. Vajdaságban születtem, a legjobb helyen a világon.

0 Hozzászólás | Bővebben +