Az elmúlt hónapokban, a világjárvány megjelenése óta egyre gyakrabban hallunk az intenzív terápiáról és a gyakran félelmet keltő eszközről – a lélegeztetőgépről. De vajon tudjuk-e, hogy ez a gép hogyan működik, mely esetekben indokolt az alkalmazása, és milyen veszélyekkel jár a használata?

A lélegeztetőgép az intenzív terápiás osztályok egyik legszükségesebb eszköze, ennek a gépnek a segítségével lehetséges ugyanis a páciens sérült légzőfunkcióját javítani, illetve teljes mértékben helyettesíteni a spontán lélegzést, így életben tartva a beteget. Ha bármilyen okból kifolyólag zavar lép fel a légzés folyamatában, számos súlyos következménnyel lehet számolni, ilyenkor ugyanis megszűnik a szervezet oxigénellátása. Ennek következtében rohamosan csökkenni kezd a vérben az oxigén koncentrációja, és nő a vérben keringő szén-dioxid mennyisége, így a sejtek nem tudnak elegendő oxigénhez jutni. Az oxigénhiány következményeképpen a szervek jelentős károsodást szenvednek, majd teljesen megszűnnek végezni a létfontosságú feladatukat. Az intenzív terápia egyik legfontosabb célja a megfelelő lélegzés biztosítása, a tüdő elégtelen működésének következtében ugyanis az összes többi szerv is károsodást szenved, és ez végső esetben halálhoz vezet.

Napjainkban leggyakrabban a COVID-19 fertőzés okozta légzési elégtelenség kényszeríti a betegeket lélegeztetőgépre. A vírus okozta tüdőgyulladás súlyos esetben tönkreteszi a membránt, amely a tüdőalveolákat és a vérereket elválasztja egymástól, így gátolva a megfelelő gázcsere lebonyolódását, másrészt viszont a gyulladás következtében felgyülemlett anyagok elzárják a hörgőket és apró légutakat, így a levegő áramlása fizikailag is gátolva van. Tüdőgyulladás esetén az oxigén pótlása lehetséges az orrüregbe adott katéteres oxigénbevitellel, így növelve a tüdőben az oxigénkoncentrációt, majd pedig a sejtekbe jutó oxigén mennyiségét. Amennyiben az orrüregbe helyezett katéteres eljárás nem bizonyul elegendőnek, az oxigénbevitel arcmaszkon keresztül is történhet. Ha a beteg tünetei továbbra sem enyhülnek, vagyis jelen van a légszomj, a beteg láthatóan kapkodja a levegőt és az oxigén-szaturáció is folyamatosan alacsony, elkerülhetetlen a lélegeztetőgép alkalmazása.

A páciens lélegeztetőre kapcsolását megelőzően rendkívül fontos a légút megfelelő biztosítása, vagyis az intubálás, aminek során egy tubust (vékony cső, amelyen keresztül történik a lélegeztetés) a beteg légcsövébe szükséges vezetni. Az intubáció COVID-19-cel fertőzött betegeknél különösen veszélyes művelet, ez idő alatt ugyanis a beteg már nem lélegzik, a gép viszont még nem vette át a lélegeztetést, így a szervezet potenciálisan oxigénhiányban szenvedhet. Az intubálást a lehető leggyorsabban kell elvégezni, és minden esetben több szakorvos jelenlétében, akik szükség esetén megfelelő módon tudnak beavatkozni.

Fontos megemlíteni, hogy a tubus behelyezése nem történhet a beteg elaltatása és izomlazítás nélkül. A lélegeztetőgépre kapcsolt páciens különböző gyógyszerek alkalmazásával állandó szedáció alatt van, így nem érzi a mesterséges lélegeztetés okozta fájdalmat. Mivel a gépi lélegeztetés nehezen összeegyeztethető a normál, spontán lélegzéssel, minden esetben szükséges a beteg szedálása.

A lélegeztetőgépet minden esetben individuálisan kell alkalmazni. A modern technológiának köszönhetően számos lélegeztetési módot és paramétert lehet beállítani a lélegeztetőn, például az egy belégzés alkalmával befújt levegő mennyiségét, a percenkénti belégzések számát, a tüdőben elért nyomást stb. Alapvetően a leggyakrabban alkalmazott lélegeztetési módokat két csoportba soroljuk: az egyikben a fő paraméter a gép által a tüdőbe fújt levegő mennyisége, a másik csoportban pedig a tüdőben elért nyomás a levegő befújása után. De más módok is alkalmazhatók, amelyeknél a beteg nem teljesen passzív, hanem a lélegeztetőgép a páciens által elkezdett belélegzést folytatja, javítja. A lélegeztetőre kapcsolt beteg természetesen állandó megfigyelés alatt áll, a vitális paraméterei a betegágy fölé helyezett monitoron állandóan követhetők, és ezeknek az adatoknak a függvényében a lélegeztetés módja változtatható.

A lélegeztetőgép megfelelő használata, a betegnek legmegfelelőbb paraméterek beállítása hosszú évek tapasztalatát igényli. A páciens klinikai állapotának a felmérése és a gépről történő lekapcsolás pillanatának a meghatározása szintén nagy szakértelmet követel. Hogy egy beteg mennyi ideig marad a lélegeztetőre kapcsolva, nem előrelátható – minden páciens teljesen individuális, különböző általános egészségügyi állapottal és testi-lelki tartalékokkal…