Hát, elkezdődött… Az év végi ünnepek és az azt követő év eleji depressziós időszak után elég nehéz belelendülni az új évbe, illetve a tanév második felébe. Nehezebben ébredünk reggel, nehezebben öltözünk fel, kétszer is meggondoljuk, hogy melyik nadrágot, cipőt vegyük fel, mert most éppen sem ehhez, sem ahhoz nincs kedvünk, sőt nincs kedvünk semmihez, azután amikor sikeresen feloldottuk a dilemmát, húzzuk-vonjuk azt a bizonyos ruhadarabot, hogy minél később lépjünk ki a meleg házból, lakásból, hogy minél később találkozzunk szembe a hideggel, a hidegben az öltözékükbe bújó emberekkel, a hidegtől szürke utcával, a csupasz fákkal, a fakó és jeges zöld felületekkel, a köddel.

Hát, elkezdődött… Akárhogy is, de elkezdődött, és most jön az a történet, hogy innentől már, ha tetszik, ha nem, ha fáj, ha nem, nincs mese, menni kell, és csinálni kell, alkalmazkodni kell a szabályokhoz, az előírásokhoz, követni az utasításokat, a mindig és folyamatosan változó utasításokat, szabályokat, előírásokat, kortól és nemtől függetlenül, és igen, ez is most még inkább nehezünkre esik, mint ahogy esett, mondjuk, októberben vagy éppen novemberben vagy éppen decemberben, de mondjuk, az is megérne egy misét, a decemberi kedvetlenség, de ezen már szerencsére túl vagyunk, és fogcsikorgatva megyünk, megyünk, megyünk.

Hát, elkezdődött… Igazából nem is ért véget, csak egy kicsit lejjebb tekerték az intenzitását, de sajnos legbelül mindannyian tudtuk, hogy vissza fog jönni, és ha tetszik, ha nem, még mindig a megszorítások bűvkörében élünk, még mindig a maszkos időszakunkat éljük, habár szemmel látható, hogy lazul a fegyelem, enyhül a szigor, mindenki egy kicsit (vagy nagyon) belefáradt már, mindenkinek egy kicsit (vagy nagyon) elege van az egészből, hogy még mindig ott tartunk, mint egy évvel ezelőtt, mint másfél évvel ezelőtt, sőt maholnap megünnepeljük a kétéves évfordulóját is ennek az egésznek, habár azt mondták, hogy egyet se féljünk, egy kicsit maradjunk otthon, bírjuk ki, már csak egy hónapig legyünk türelemmel, még egy hetet viseljünk el, fertőtlenítsünk, fertőtlenítsünk, és ha már elég tiszták leszünk, boldogok leszünk, fertőtlenek leszünk, az életünk móka lesz és kacagás, azután mindig csalódnunk kell, újra és újra újragondolni a hallottakat, felejteni, felejteni, újragondolni, újragondolni, duplagondolni, duplagondolni, dupladuplagondolni.

Hát, elkezdődött…

Képgaléria: