Hogyan készül egy eredeti vajdasági képregény?

A Vajdasági Magyar Képző-, Kutató és Kulturális Központ Csütörtök esték című rendezvényén nemrég a képregények világában kalandozhattunk. A vendégek Patyerek Csaba és Linka Szabolcs, a Black Village Comics alkotócsapat tagjai, a Forum kiadásában megjelenő 2080 című mini képregénysorozat készítői voltak, akikkel Kucor Tamara művészettörténész, a Szabadkai Kortárs Galéria kurátora beszélgetett.

A képregények iránti nagy rajongás, akárcsak másoknál, Patyerek Csabánál és Linka Szabolcsnál is visszavezethető a gyerekkorba. Először ők is csak vettek egy-két képregényt, lapozgatták, nézegették, olvasgatták. Azután ezt egyre gyakrabban tették és egyre több képregényt vásároltak. Azután még többet, és már el is kezdték gyűjteni. Közben egyre nagyobb rajongók lettek, mígnem a rajongásuk átcsapott kreativitásba és megnyílt előttük a kilencedik művészet kapuja. Először csak bekukkantottak ezen a bizonyos kapun, megpróbáltak lemásolni egy-egy képkockát, lerajzolni egy-egy hőst, de azután egyre beljebb merészkedtek a képregények világába, elkezdtek saját történeket kitalálni és új hősöket megalkotni. Ma már ott tartanak, hogy saját képregényeket készítenek. Nagy vállalkozásuk a disztópikus, cyberpunk stílusú 2080 négyrészes sorozat. Az első füzet alcíme A Négyek szövetsége, a másodiké Hanyatlás, a legújabbat A múlt árnyai címmel nemrég adták ki, április 29-én pedig a negyedik, a zárórész jelenik meg Felemelkedés címmel, amelyet Bácsfeketehegyen mutatnak majd be a második Vajdasági Képregény Találkozón. A képregényeket Linka Csaba és Patyerek Csaba írta, utóbbi rajzolta is, Linka Szabolcs pedig színezte.

A nagy munkához idő kell, különösen akkor, ha valamihez ösvényt kell kitaposni, mert azért legyünk őszinték, a vajdasági magyar képregény nem a világ legmegszokottabb dolga, márpedig a 2080 kishegyesi alkotóktól ered. Ahogyan azt Patyerek Csabától megtudhattuk, Linka Csabával tíz évvel ezelőtt írták meg a történetet, aki azután kiszállt a projektből, és aktívan már nem vesz részt a munkában.

A beszélgetésen Patyerek Csaba és Linka Szabolcs azt is megosztotta az érdeklődőkkel, hogyan készítik a képregényt:

– A történetet szövegekre bontjuk, és meghatározzuk, hogy hány részre, ablakra osztunk fel egy oldalt, ezekben mi fog történni, és nagyjából hol lesznek a buborékok. Ez az egyik legfontosabb, mert ha nem hagyunk elég helyet a buborékoknak, akkor eltakarják a rajzot. Sok mindenre kell odafigyelnünk, nincs elég gyakorlatunk, még tanulunk, de úgy gondolom, hogy nagy változás látható az első, a második és a harmadik rész között is. Szinte nyomon követhető a fejlődés. Visszatérve a folyamathoz, ezután jön a rajzolás. A piszkozatnak felvázolt oldaltervet lerajzolom és tussal kihúzom. Én ezt analóg módon végzem. Utána szkenneljük. Szabolcshoz már digitális formában kerül az oldal, a többi pedig az ő feladata, a színezés, a buborékozás, és minden, ami a nyomdáig vezet – hallottuk Patyerek Csabától.

– Nagyon fontos, hogy a szöveg ne kuszálódjon össze. Azt még az elején véglegesítjük. A végén már csak keveset javítunk, hogy ne bontsunk fel mindent. A színekkel szoktunk vacillálni, hogy melyiket válasszuk, milyen legyen az árnyalat, vagy azon, hogy hova menjen a buborék, meg ilyesmi. A képregényeknek vannak alapszabályai. A lényeg, hogy amikor olvassuk, egyértelmű legyen. Ez alap, ezt mindenki tudja, de megvalósítani nem egyszerű. A harmadik számnál előfordult, hogy nem volt jó a kép és a szöveg aránya. Kevés volt a kép és sok a szöveg. Meg kellett oldani, hogy a szöveggel ne takarjuk le a képet, minden érthető legyen és szemmel is követhető. Ilyesmikkel szoktunk bíbelődni – tette hozzá Linka Szabolcs.

Az elmúlt évtizedekben vidékünkön a képregényolvasás a mindennapok része volt, az akkori fiatalok falták a szerb nyelven kiadott képregényeket, ilyen volt például az Alan Ford, a Zagor, a Blek, a Mister No, a Komandant Mark, a Kapetan Miki, a Kit Teler, vagy a Dilan Dog. Magyarországi képregényekhez leginkább csak úgy lehetett hozzájutni, ha valaki elhozta, ami pedig a vajdasági magyart illeti, a Forum kiadásában jelent meg egy időben a Talpraesett Tom és az Asterix Kopeczky László zseniális fordításában.

Az alkotók arról is beszéltek, hogy nagy szerencséjük az, hogy a Forum Könyvkiadó Intézet, Virág Gábor vezetésével melléjük állt. A tervek közt pedig az is szerepel, hogy az utolsó rész után mind a négy rész összefűzve, kemény kötésben is elkészüljön.