Seres Szandra vagyok, Péterrévéről származom. A középiskolát Szabadkán fejeztem be a Vegyészeti-Technológiai Iskolában mint gyógyszeripari technikus. Jelenleg kémiát tanulok Újvidéken, a Természettudományi-matematikai Karon.

Miért döntöttél a kémia mellett?

– Valójában már az általános iskolában vonzott a kémia. A szüleim először ügyvédnek vagy bírónak szántak, de felsőben, amikor elkezdtem a természettudományi tantárgyakat tanulni, egyértelművé vált, hogy a kémia lesz az, amit tanulni szeretnék.

Milyen tapasztalataid vannak az egyetemmel kapcsolatban?

– Vegyesek! Van jó, de rossz tapasztalatom is. A jó talán az, hogy itthon vagyok, közel az otthonomhoz. A tanáraim nagyon rendesek, semmilyen negatív tapasztalatom nem volt azzal kapcsolatban, hogy magyar vagyok. A nehézséget pedig az jelenti, hogy rengeteget kell tanulni. Mármint én nagyon sokat tanultam a középiskolában is, de itt még többet kell. Nagyon sokat vagyunk bent az egyetemen, ezután pedig fárasztó leülni és tanulni. Ennek ellenére azt gondolom, hogy ezért vagyok itt, most ez a feladatom, amit teljesítenem kell. Szeretnék a későbbiekben is itt maradni az egyetemen, tanítani, vagy ha nem is tanítani, akkor a laboratóriumban dolgozni.

Szabadka után Újvidékkel miként sikerült megbarátkoznod?

– Szabadka számomra inkább kertvárosi jellegű, nincs annyi ember, mint itt. Újvidéken eleinte nagyon nehezen ment a tájékozódás. Megszoktam a párhuzamos utcákat, itt viszont, ha elkanyarodok két sarkot, már egy teljesen más helyen vagyok. Szóval kicsit nehéz volt az első fél évben, eltévedtem párszor, de aztán sikerült megismernem a várost. Ami még nagyon fura volt, az az, hogy Újvidéken szinte mindent szerb nyelven kellett intéznem. Tizenkét éven keresztül magyarul tanultam, és hiába voltak szerb óráink, azért az nem ugyanaz. Kellett egy kis idő, mire megszoktam a környezetet. Persze ahhoz is több idő kellett, hogy megtanuljam az anyagot, viszont úgy érzem, hogy feltalálom magam. Lassan sikerült felzárkóznom.

Milyen az élet az Európa Kollégiumban?

– A kollégiumban vannak kötelességek, elvárások, amit teljesítenünk kell. Közéleti esteken kell részt vennünk, színház- és koncertlátogatások vannak, illetve írni kell egy szakmunkát. Szabadkán is kollégista voltam. Ott négyen voltunk egy szobában, valamint osztoztunk a fürdőszobán is. Itt csak ketten vagyunk a szobában, ami mindenképpen pozitívum. Maguk a kollégisták nagyon rendesek. Mindenki ismer mindenkit. Szinte minden egyetemről szereztem magamnak barátokat, vagy ha nem is barátokat, ismerősöket, akikkel lehet beszélgetni, meginni egy kávét.

Tudnál valami jó tanácsot adni azoknak, akik Újvidéken szeretnének továbbtanulni?

– Mindenféleképpen azt tanácsolom nekik, hogy jöjjenek ide, mert egy próbát megér, veszíteni nem veszítenek vele, és itthon vannak, mindenféleképpen könnyebb a hazaút. A nyelvtől és a környezettől pedig egyáltalán nem kell megijedni, mert segíteni fognak a tanárok és a hallgatók is. Lehet, hogy lesz pár évfolyamtársuk, akik csúnyábban néznek majd rájuk, de ettől nem kell megijedni. Szerintem mindenféleképpen kell adni egy esélyt neki, mert biztosan nem fogják megbánni.