A pop-punk él és köszöni jól van

Az ismét klasszikus felállásban zenélő Blink-182, október 20-án adta ki nagylemezét One More Time címmel.

A zenei világ egyik legfelismerhetőbb és legbefolyásosabb pop-punk csapata, a Blink-182. A zenekar az 1990-es évek végén és a kétezres évek elején robbant be a színtérre és hódította meg a fiatal generációk szívét. A Mark Hoppus, Tom DeLonge és Travis Barker alkotta trió mély nyomot hagyott a pop-punk stílus történetében. A történet megértéséhez vissza kell nyúlnunk a punk-rock stílushoz, ami az 1970-es évek végén és az 1980-as évek elején született meg, mint a rockzene ellenkultúrája, és lázadás az akkori zenei és társadalmi normák ellen. A stílus gyors, hangos és egyszerű akkordokra épülő zenét hozott létre, amely gyakran elhanyagolta a technikai tökéletességet. A dalszövegek általában politikai üzeneteket, társadalomkritikát és lázadást közvetítettek. A punk-rock az évek alatt rengeteg különböző alstílust hozott létre, köztük a hardcore-punkot, a ska-punkot, a grindcore-t és a pop-punkot.

Míg a punk-rock a lázadást és az ellenkultúrát képviselte, addig a pop-punk hozzátett egy könnyedebb, dallamosabb és gyakran érzelemgazdagabb dimenziót. A pop-punk zenék gyakran szólnak tinédzserkori érzelmekről, szerelmekről és a fiatalok életérzéseiről. A punk-rock a lázadás és a szabadság zenéje, még a pop-punk az érzelmek és a fiatalkor kifejezésének eszköze.

A pop-punk az 1990-es években élte virágkorát. Neves képviselője a Blink-182, a Green Day, Sum-41, The Offspring, Rise Against, Yellowcard, Lagwagon, AFI, Zebrahead és még sorolhatnánk. Ezek a zenekarok világszerte ismertek lettek, ezzel be is emelték a pop-punkot a mainstream zenei világba.

A Blink-182 a kaliforniai San Diegóból származik. Mark és Tom a középiskolában találkozott, és hamar rájöttek, hogy közös zenekart akarnak összehozni. Ők ketten alapították a Blink-182-t még 1992-ben. Az akkori dobos Scott Raynor volt. Rövid idő alatt olyan sikeresek lettek, hogy olyan zenekarokkal mentek turnézni, mint a Pennywise.

Az együttes zenéje friss és fiatalos volt. Humorral és lázadással fűszerezett dalszövegeikkel rögtön hatalmas rajongótáborra tettek szert. Az 1997-es Dude Ranch című albumukon található Dammit és Josie igazi slágerekké váltak, és az MTV is rendszeresen játszotta a videóikat.

1998-ban alkohol problémái miatt meg kellett válniuk Scott Raynortól, de sikerült beszervezniük Travis Barkert. Travis érkezése az együttesbe jelentős változást hozott, és a Blink-182 olyan ikonikus dalokat írt, amelyeket még évekkel később is dúdolnak a rajongók.

Az igazi áttörést a 1999-es Enema of the State hozta meg a srácoknak. Az albumról az All the Small Things és a What's My Age Again? című dal igazi sláger lett, és az együttes hirtelen a pop-kultúra központjába került. A Blink-182 a következő években több sikeralbumot is kiadott, mint például az Take Off Your Pants and Jacket amin a The Rock Show, a Stay Together for the Kids, és First Date című dalok is vannak.

2003-ban jelent meg az Untitled (Névtelen), vagy leginkább a zenekar nevén emlegetett album, ami rengeteg kísérletezős hangzást tartalmazott, de olyan slágerdalok is felkerültek erre a korongra, mint a Feeling this, vagy az I miss you.

Aztán 2005-ben bekövetkezett egy váratlan fordulat. Tom DeLonge kilépett az együttesből, majd megalapította az Angels & Airwaves nevű bandát, míg Mark és Travis a +44 nevű formációt.

2008-ban Travis Barkernek repülőgép balesete volt, és másod-, valamint harmadfokú égési sérüléseket szenvedett. A baleset hatására poszttraumás stressz-szindróma jelentkezett nála, de felépült belőle.

A szerencsétlenség hatására a trió újra összeállt és 2011-ben kiadta hatodik nagylemezét Neighborhoods címmel, amin olyan dalok szerepelnek, mint az After Midnight vagy az Up All Night.

2014 végén Tom DeLonge ismét elhagyta a zenekart. A szünet és a mellékprojektek helyett Travis és Mark úgy döntött, ezúttal folytatják a Blink-182-t. Tom helyére az Alkaline Trióból Matt Skiba érkezett.

Habár ez az időszak megosztotta a rajongókat, a Blink-182 továbbra is zenélt és turnézott. 2016-ban kiadták California című albumukat, ami sikeres lett.

2019-ben megjelent a Nine című lemezük. Ehhez a koronghoz több külsős dalszövegírót kértek fel, majd a szövegeket ötvözték a sajátos zenéjükkel.

2021-ben Mark Hoppust egy ritka fajta rákkal diagnosztizálták. A hír hatására az eredeti trió hosszú évek után ismét találkozott, és rendezték kapcsolataikat, majd nem sokkal később Markot tünetmentesnek nyilvánították a ráktól. 2022 októberétől a banda ismét a klasszikus felállásban kezdett zenélni. Nem sokkal később bejelentették, hogy nekikezdtek egy új album munkálataihoz. Ez az album lett a One More Time.

Az albumról sok mindent lehetne mesélni, de eléggé magáért beszél. Olyan, mint egy remek időutazás.

Az Anthem part 3 nagyon visszahozza a korai 2000-es évek hangulatát, a Dance with Me egy igazi bulizós Blink nóta, akárcsak a laza Fell in Love.

Aztán ott van a brutálisan őszinte One More Time című dal, ami eszembe juttatja az Always és az Adam’s Song hangulatát. Kicsit komolyabb, velősebb témájú, de briliáns dal.

Aztán a pörgős More Thank You Know visz magával, és ott a némi nosztalgiával fűszerezett When We Were Young című dal is.

A Blink-182 egy olyan zenekar, amely a pop-kultúrába is behozta a pop-punk energiát és stílust. A srácok humorral és őszinteséggel megírt dalszövegei olyanok, mint egy generációs himnusz. Az új albumot pedig bátran ajánlom mindenkinek, aki szereti a pop-punkot, mert nem fog csalódni.