Ahh, az ünnepek! Most ez jön. Egy kicsit lenyugszunk, elcsendesedünk, jobbik esetben magunkba fordulunk, elmerengünk az elmúlt időszakról, átgondoljuk a dolgokat… De addig… Te jó ég! Addig pörgés-pörgés-pörgés, addig szaladunk-szaladunk-szaladunk, de akárhogy sietünk, sehova sem érünk oda, mintha egy mókuskerékben tepernénk, mintha egy végtelenített korcsolyapályán igyekeznénk célba érni. Megyünk, talán az eddigieknél is nagyobb sebességgel, az eddigieknél jobban koncentrálva, az eddigieknél nagyobb odaadással, de továbbra sem jutunk sehova, csak az idő múlik, az évszakok múlnak, változik a táj, változnak az emberek körülöttünk… Egy valami azonban állandó – a futás, a koncentráció, a pörgés. Ez az állandóság határozza meg az életünket, ilyenkor december elején meg különösképpen. Bepótolni az elmaradt dolgokat, utolérni magunkat, felkészülni az ünnepekre – és ez még a megszokott tempónkon is dob egyet. Ugyanakkor tesz ránk egy olyan nyomást, hogy ha nem érjük el a célunkat, úgy érezzük, le is húzhatjuk magunkat azon a bizonyos lefolyón – a tudjuk mivel együtt.

A lecsendesedésre úgy készülünk, hogy feltekerjük a hangerőt. Magasabbról nagyobbat lehet esni, az üvöltésből nagyobbat lehet csendesedni. Talán az ünnepek sem nyugodtak, azok sem a lecsendesedésről szólnak, csak egy optikai csalódás áldozatai vagyunk, és csak azért érezzük csendnek, mert előtte túlpörgettük a hangszórókat, olyan erőre tekertük, ahol már a saját gondolatainkat sem halljuk meg, nemhogy a másét, aki viszont talán nem is olyan messzire tőlünk, szintén bömbölteti a hangszóróit.

Ahh, az ünnepek! Hány nap van még addig? Nézegethetjük a naptárt, bizony van még néhány nap, amit kihasználhatunk, és pöröghetünk… Jaj, de jó! Csak erre vágytunk… A pörgésre, a nem érek rá-ságra, a sok a dolgom-ságra, az olyan elfoglalt vagyok, hogy azt sem tudom, hol a fejem-ségre. A korszellemben ez az uralkodó gondolat, és így kell élned, különben nem lehetsz a társadalom tagja, ha nem így élsz, ó, fájdalom, kimaradsz valamiből, valami fontosról, valamiről, ami biztosan a pozitív irányba változtathatja meg az életedet.

Ahh, az ünnepek! Mindenkiből kihozzák a benne mélyen megbújó bölcset, a mindentudót, aki hajlandó rá és meg is tudja mondani a tutit. Hallgassunk rájuk. Utána majd úgyis elhallgatnak. Vagy legalábbis, bízzunk benne, hogy az ünnepek alatt ők is csendben lesznek. Úgy legyen!

Képgaléria: