Tudom, hogy manapság már nem divat tévét nézni, és ha menőnek szertenénk tűnni, akkor nemcsak azt kell fennen hangoztatnunk, hogy nem nézünk tévét, hanem azt is hozzá kell tennünk, hogy nincs is tévénk, vagy ha van is, az csak azért van, hogy felfogja a port. Aztán kiderül, hogy habár máshogy nevezzük, bizony-bizony még mindig sokan valamilyen úton-módon csak-csak tévézünk. A sorozatok, filmek nézése akár tévézésnek is tekinthető, függetlenül attól, hogy azt éppen a laptopon, vagy a számítógépünk monitorán tesszük, ráadásul ha ezt olyan weboldalak segítségével tesszük, amelyek folyamatosan reklámokkal bombáznak, akkor tényleg olyan, mintha a tévézés hőskorába ugornánk vissza egyik pillanatról a másikra. Aztán, ha éppen hírműsorokat vagy úgynevezett hírháttér-műsorokat nézel mondjuk a YouTube-on, akkor ugyanazt teszed, mint a szüleid tették több évtizeddel korábban, azzal a különbséggel, hogy te nem minden este ugyanabban az időpontban teszed azt, hanem amikor éppen időt tudsz rá szakítani, de valójában ez ugyanaz a folyamat, amelyen ugyan nyomott hagyott a technológiai fejlődés, és a megváltozott életmódunk, de az alap változatlan. És mindez igaz a rádiózásra is, amit ma már szintén a világhálón keresztül teszünk, és másképp hívjuk, mondjuk podcastolásnak – de az alapkoncepció ugyanaz. Mondhatnánk, hogy nincs új a nap alatt, hisz továbbra is ugyanazok az érzékszerveink vannak, mint ezer évvel ezelőtt, ezekből tudunk gazdálkodni. Természetesen az életmódunk meg annyi minden más megváltozott, de biológiailag nem sok minden módosult, az ember evolúciója még mindig lassabb, mint a technológia fejlődése.

Talán a rövid videók megjelenése és egyre komolyabb térhódítása jelent egy újabb nagy ugrást az információ befogadása és feldolgozása terén. Ugyan itt is képpel és hanggal találkozunk, mint a korábbi médiumok esetében, viszont sokban különböző agyi tevékenységet igényel – de most ebbe nem is mennék bele mélyebben, mert csak a saját tájékozatlanságomat reprezentálnám. Hanem amire ki akartam futtatni ezt az egész gondolatmenetet, azok a reklámok. Csak nézzetek meg egy tévéműsort egy kereskedelmi csatornán, várjátok meg a reklámblokkot, és rögtön a szemetek elé kerül annak az illusztrációja, hogy valójában milyen világban és milyen társadalomban élünk. Egyrészt mindenki beteg, ha valakinek nem a feje fáj, akkor az ízületei vagy éppen emésztési panaszai vannak, esetleg a vizelés okoz problémát, azután mindenki tisztaságmániás, és egy világ összedől az emberekben, ha éppen leöntik magukat, piszkos lesz az ingük vagy éppen az ebéd nyomot hagy a szőnyegen, azután mindenki élvezi a bevásárlást, amivel ráadásul még keres is, ha azt éppen a jó helyen teszi, azután mindenki divatos, mindenki a kifutókon szereplő modellek öltözködési stílusát követi, és igyekszik a parfümök, lábbelik terén is nagyon, nagyon, nagggyon menőnek tűnni, azután mindenki vidám, amennyiben korlátlanul telefonálhat vagy éppen internetezhet, és mindenki úgy érezheti, hogy ezáltal közel kerülhet a szeretteihez, bárhol legyenek is azok szétszóródva a nagyvilágban, csak egy új tarifacsomag kell, és máris egymás kezét foghatjuk és boldogan ugrándozhatunk a virágos mezőn. Na mindegy, szóval persze. Csak nézzetek meg egy reklámblokkot – egy boldog, boldog és beteg világot mutatnak. És ezt érdemes lenne kutatni. Sok szerencsét.

Képgaléria: