Lenkes Lászlóval, a zenekar gitárosával az együttes körüli (in)aktivitásokról – 2. rész

Egy időre felszívódik a klubokból a Testet Ölt zenekar. Lenkes László, az együttes gitárosát ennek okairól, az utolsó lemezről, dalcímekről, koncertekről, a vajdasági zenei életről, undergroundról, a post jelzőről faggattuk, ugyanakkor arról is, hogy úgy általában mi értelme ennek az egésznek.

FŐZŐCSKE VS. VILLÁM

Horváth Rozinak és Szabó Rozáliának van köze egymáshoz? Egyáltalán, hogy találtok ki egy dalcímet? Mitől lesz az egyik dal Folyó híd vagy Radomir Konstantinović?

– Van köze, persze. De talán menjünk sorban. Hogy pontosan hogyan jön létre egy-egy cím és miért válik azzá, azt nehezen tudnám megmagyarázni röviden. Azt például meg tudom mondani, hogy melyik címet mi ihlette, és milyen körülmények között jött létre. Annak ellenére, hogy ez a befogadás, a zenehallgató szempontjából teljesen érdektelen. Mindenestre a Radomir Konstantinović azért lett az, mert épp akkoriban olvastam a Filosofija palanke című művét magyarul, mivel előtte eredetiben volt csak meg, amikor ennek az improv/drone dalnak az ötlete megszületett. Ráadásul épp valamilyen hírek keringtek azokban a napokban arról, hogy még mindig mennyire marginalizált Konstantinović még a saját szülővárosában is, Szabadkán, amikor épp ott vettük fel a lemezt, az egyik szabadkai stúdióban, és így adta magát a cím is. Ez a marginalizáció persze azóta sem változott, és ez konkrétan 2014 decemberében volt, lassan 10 éve. Amúgy abszolút politikai utalás. Hiszen Konstantinović említett alapműve nagyban hozzásegíthet a Szerbiában 3 évtizede politikai életnek hazudott nacionalista parasztvakítás mögötti mentalitás mélyebb megértéséhez. Nem túl egyszerű a stílusa, de érdemes megküzdeni vele. Ajánlom ezt is mindenkinek, legalább annyira, mint a fentebb ajánlott kanadai posztrock anarchisták tavaszi buliját Budapesten. A Folyó hidat nem túl nehéz értelmezni, egyértelműen egyfajta buddhista-taoista utalás. Ez a témakör foglalkoztatott a kétezres években, a zenekar nevének is van némi köze hozzá. És a dalban hallható Wahorn-sample sem véletlenül került bele. A számos zenei stílus közül, amelyek hatással voltak rám serdülő koromban, az 1980-as évek eleji, magyarországi underground rock az, ami a leginkább formálta ízlésvilágomat gimnazista koromban. És épp a Bizottság no wave-es patafizikus, nihilista, szürrealista esztétikai anarchizmusa volt az amely, kapcsolatban volt ezzel a taoista-buddhista filozófiarendszerrel. A Bizottság szerintem minden idők egyik legfontosabb magyar rockzenekara, így gondoltam a kilencvenes években is, amikor első temerini zenekarommal, a Zágorral játszottunk 2-3 Bizottság-feldolgozást, és így gondolom ma is. Szabó Rozália pedig már organikusan következik mindebből. Bada Tibornak közvetlen kapcsolatai vannak a kilencvenes évek elején a szentendrei Vajda Lajos Stúdióhoz, ahova egyes Bizottság-tagok is tartoznak. Másrészt viszont a Kotányi vs. Horváth Rozi című dalt a Guy Debordhoz tartozó forradalmi, marxista művészcsapat egyetlen magyar tagja, Kotányi Attila neve és munkássága ihlette. A cím pedig már adta magát, a két magyar fűszermárkával való játék, amely márkákat külföldön is ismerik. Nálunk is kaphatók. Éljen a megfűszerezett internacionalista konzumerizmus. Azt meg, hogy a szituacionizmus és a konzumerista kapitalizmus fogalomrendszereiből mi mindent lehet kifőzni, azt a kedves olvasókra hagynám. Jó étvágyat mindenkinek!

A sok projekt közül amiben részt vesznek a zenekar tagjai, mégis mi dönti el, hogy egy adott szerzemény Testet Ölt, vagy valami másik projekthez kerül? Hogyan készül el nálatok egy dal?

– A Testet Ölt mindamellett, hogy ilyen furcsán flexibilis, underground trash fluidum, mindig rockzenekar marad. Tehát ennek a ténye a döntő első körben. Aztán meg az éppen létrejövő lemez kerete, a dal vagy ötlet koncepcióba való illeszthetősége és hasonlók. Egyébként nincs egy merev koncepció, hogy éppen mi lesz Testet Ölt-dal vagy cím vagy lemez vagy bármi. És épp ez a nyitottság az izgalmas benne, szerintem. Vagy ez is. A dalok pedig úgy készülnek, hogy jön egy ötlet és azt kidolgozzuk a megbeszélt tervek mentén és a zenekartagok kompetenciájával egyetemben. A harmadik kiadványon már végre van egy-két szerzemény, amely közösen készült a próbateremben és nem csak az én ötleteimre alapul. Remélem, a jövőben minél több ilyen dal születik.

Neked személy szerint melyik a kedvenc Testet Ölt dalod, lemezed és miért? Melyikre vagy a legbüszkébb?

– Nincs kedvenc Testet Ölt lemezem. Mondjuk a Wellnesst azt nem szeretem. Nem azért, mert rossz a koncepció mögötte, hanem mert rosszul sikerült. A technikai fiaskónak az okait most nem ecsetelném. De ez szigorúan az én véleményem, a többiek más véleményen vannak ezzel kapcsolatban. A másik kettő lemezt pedig annál inkább szeretem. Kedvenc dalaim sincsenek, viszont van mindhárom lemezen egy-egy olyan dal, amelyik meghatározó vagy inkább személyes okoknál fogva picit fontosabb az életemben, mint a lemez többi dala. Ilyen az elsőn a Nomád kalandor, a másodikon a Nothing Ever Ends, a harmadikon pedig a Kotányi vs Horváth Rozi.

MALOMBAN JÁTÉKOSAN ŐRÖLNI

Az elmúlt években divatosak lettek a lemezkiadások. Ha jól tudom, a Discontent kazettán jelent meg, a Wellnessre fizikai formátumára nem emlékszek, a Testet Ölt mintha lett volna CD-n, de nekem nincs. Terveztek újrakiadásokat, esetleg az utolsó anyagot is megjelentetni több formátumban? Egyáltalán van ennek értelme egy ilyen digitális, az éterben terjedő zene korában?

– Kijött a zágrábi kiadónál CD-n az első két lemez is, csak alig volt anno nekünk is belőle, és az a kevés is hamar elkelt. A Wellnessből még nekem sincs. Az első album megvan CD-n, van is belőle 1-2 példány, és valószínűleg lesz is, amikor folytatjuk majd a bulit. A Discontent megjelent kazettán, köszönve barátaink újvidéki kazettás kiadójának. Voltak tervben újrakiadások, de nem annyira ragaszkodom ehhez. Inkább a következő, 4. lemezre kellene összpontosítani majd a közeljövőben, amit egyébként már tavaly megbeszéltünk, hogy milyen formátumban szeretnénk megjelentetni, de erről majd akkor többet, ha aktuális lesz. Egyébként teljesen az analóg kiadványok híve vagyok, több okból kifolyólag is.

Czini Ákossal alapítottátok meg a zenekart, körülöttetek már többen is lecserélődtek. Hogyan élitek meg a személyi változásokat, és mennyire stabil a jelenlegi felállás?

– Ákost hívtam anno, 2009-10 környékén, egy egészen másik ötlet miatt, és végül a Testet Ölt lett belőle. Amúgy szerintem egy zenekar természetes része, főleg ha már lassan másfél évtizede létezik, hogy a tagok cserélődnek benne. Egyébként nem sok emberről van szó, két dobos cserélődött, illetve az első basszusgitárosunk emigrált Skóciába és jött helyette a kumja, Dalibor. Ennyi az egész sztori. A felállás stabilnak mondható, azzal, hogy jelenleg még nyitott egy-két kérdés ezzel kapcsolatban, remélhetőleg hamarosan megoldódik és folyatjuk.

Sok műfajt érintetek a muzsikátokkal. Alapvetően milyen zenei hatás alatt és szándékkal hoztátok össze annak idején a Testet Ölt-zenekart?

– Amint már említettem fentebb, zenélni szerettem volna olyan underground rockzenét, amely avantgárd és instrumentális és kifejezte mindazt, amit gondoltam a zenéről és éreztem a világról az első évtized vége felé. Ennyi. Körülbelül az első amerikai post-rock zenekarok és a német pszichedelikus rock hatások mentén. Amelyek meghatározták korai zenei világomat az alternatív és a punk mellett. Később ehhez társult a szabad improvizáció. Így lett, jobb híján, experimentális rock. Ami voltaképpen két óriási gyűjtőfogalom, amibe beletartozik minden műfaj, amit felsoroltam.

Egyébként a Testet Ölt az egyik legjobb zenekar név, amit valaha hallottam. Megszületéséről tudsz valamit mondani?

– Ó, igazán köszönjük szépen! Igazából nem tudom teljesen pontosan felidézni, az egyik régi jegyzetfüzetemből ered, amelyben akkor, abban a pillanatban, amikor kellett, a több hasonló név közül, ez felelt meg a legjobban valami miatt. Egyébként nagyban hozzájárult ez a nyelvi játékosság, jelentésbeli kettősség, amit a Discontenttel kapcsolatban már említettem fönt. Születés, kezdet, fény – (testet) öltés, halál, vég. Majdnem mindent átfog és mindenre és mindenkire vonatkoztatható, tetszés szerint. Egyetemes.

A Testet Ölt első kiadvány 2012-ben jelent meg. Igen sok minden megváltozott azóta, kár is felsorolni őket. Abban az évben volt az utolsó Nyári Játékok, ezt követően pedig több másik rendezvény jött létre, ugyanakkor számos jelentős klub zárt be Szabadkától Újvidékig, majd Óbecsétől Zentáig. Te hogyan látod ezeket a változásokat, ezt az elmúlt 11 évet a zenekar gitárosaként, de akár polgárként is?

– Változik minden és többnyire rosszra, ami ezt a kérdést illeti. Amit felsoroltál, így zentai szempontból, az jó példa, hiszen a Játékok egy nagyon fontos esemény volt számunkra is, évekig jártunk Temerinből, felléptek a temerini zenekarok stb., sok kedves emlék származik abból az időből! És csak jóval később láttuk tisztábban, hogy az valójában mi is volt, amikor már megszűnt. Főként a többi, jelenlegi, hasonló rendezvényhez viszonyítva. A Játékoknak volt egy nagyon fontos eleme, maga a neve is mondja, a kollektív jellegre, a játékra stb, is fektette a hangsúlyt. Változatos volt, izgalmas, kicsit vadóc és szabad. Olyan vajdasági. Ebből kifolyólag teljesen más természetű volt, mint a mai fesztiválok. Ezek a jellegzetességek ma már nincsenek, de hát történelmi szükségszerűség, hogy 20 év alatt nagyon megváltoztak a dolgok. És nem jó irányba. Ha úgy tetszik, ez az antikapitalista jellege az ilyen kaliberű eseményeknek, már nem létezik. Sikeresen kinyírta a vérszívó, tőkés vámpírmentalitás. És miként minden, úgy a kétezres évek eleje óta, maga a kapitalizmus is megváltozott. Még vadabb és még kíméletlenebb lett. Ezzel párhuzamban a fesztiválipar és a szórakoztató-szupergyárak is. Még az extrém, meg brutális, meg fekete, meg mittudomén milyen zenei előjelű fesztiválok sem kivételek ezalól. Tévhitben élünk, ha azt hisszük. Nem tudok semmi jót mondani erről, túl komplex ez a kérdés, hogy egy interjúválaszba beleférjen. Főként annak a színes klubszíntérnek az eltűnésével, illetve Újvidékre való koncentrációjával kapcsolatban, amely kb. 15-20 éve Vajdaságban még megvolt, élt és virult. Másrészt azért annyira – még mindig – nem fekete minden, vajdasági szinten. Például a Malomfesztivál is tartalmaz a Játékokhoz hasonló elemeket. Annak ellenére, hogy más érdekek mentén szerveződik. Mégis, ilyen szempontból, a többi sajnálatra méltó, vajdasági kommersz eseményhez viszonyítva, a Malomfesztivál még mindig maga a mi kis kvázi Woodstockunk, amelyre vigyázni kellene. Több ismerősöm is mondta, akik meglátogatták a Malomfesztivált már családostul-gyerekestül, vagy akár azok nélkül, és akik anno jártak a Szigeten a kilencvenes évek végén, a kétezres évek elején, hogy a Malom egy picit olyan, mint a Sziget kicsiben. Legalábbis az akkori Sziget, nem a mai. Ami csak jót jelenthet. Úgyhogy végzetes lenne, ha ez az esemény is eltűnne a színről. Ha a szervezők meg tudják őrizni a fesztivált a jelenlegi állapotában, még jó sokáig (és nem válik belőle az, ami sajnos minden hasonló fesztivál sorsa ebben a tőkés vadulásban), az óriási teljesítmény lesz.

(Folytatjuk)