Megjelent az Emperor frontemberének legújabb szólólemeze

Ihsahn neve nem cseng idegenül a black metál világában, hisz ő az a zseniális komponista és frontember, aki az Emperor zenekarban írta be magát a műfaj legendái közé. Saját előadó nevét viselő albuma február 16-án jelent meg a Candlelight Records gondozásában.

Ihsahn az 1991-ben alakult Emperor nevű norvég black metál bandának volt a frontembere. A zenekar annak ellenére, hogy 2001-ben feloszlott, több alkalommal is összeállt egy-egy fesztiválkoncert erejéig. Ettől függetlenül egyértelművé tették, hogy új albumot már nem fognak kiadni.

Ihsahn szólókarrierbe kezdett, és 2006 óta nyolc lemezt adott ki. Emellett gyakran dolgozik más zenekarokkal azok albumain, stúdiófelvételein. Gondolok itt elsősorban a Triviumra, de Matt Heafy Ibaraki nevű prog-black metál projektjének stúdiómunkálataiban is nagy szerepet játszott.

Ihsahn művészetében a black metál korlátai régóta kitágultak. Zenei nyitottsága révén mindig képes valami újjal előrukkolni, ami meglepi, sőt, gyakran meg is döbbenti a hallgatókat.

Ez alól az új, önmagáról elnevezett album sem kivétel. Ihsahn ismét új területeket hódít meg zenéjével, miközben nem fordít hátat korábbi gyökereinek. Az albumon történő utazás során egyértelművé válik, hogy a zenész nem elégszik meg a megszokott hangzásvilággal. Ehelyett felfedez, kísérletezik, és olyan zenei elemeket integrál műveibe, amelyek túlmutatnak a black metál hagyományos keretein.

Művészete az állandó fejlődésről és bátorságról szól. Nem fél szembeszállni a zenei konvenciókkal, sőt, kifejezetten élvezi azok feszegetését. Ez a szemléletmód teszi lehetővé számára, hogy albumról albumra újabb és újabb zenei tájakat hódítson meg.

Az album különlegességét tovább növeli, hogy Ihsahn nem csupán a black metál műfajából merít inspirációt. Zenei világa gazdag és sokrétű, elemeket emel át a progresszív rock, a jazz, sőt, a klasszikus zene területéről is. Ezek az elemek ötvöződnek a black metál sötét, nyers energiájával, létrehozva valami egészen egyedülállót.

Ihsahn ismét megmutatta, hogy ő valóban a műfaj egyik legkreatívabb és legmerészebb alkotója. Az új albummal nemcsak a meglévő rajongóit tudja elkápráztatni, hanem új hallgatókat is meg tud hódítani, valamint bizonyítja, hogy a zenei határok csupán azok számára léteznek, akik nem mernek túllépni rajtuk. Az, hogy Ihsahn milyen könnyedén kezeli a különböző zenei stílusokat, és hogy képes őket saját, egyedi hangzásvilágába beilleszteni, nemcsak tehetségéről, hanem zenei látásmódjának mélységéről is tanúskodik.

Ráadásul, Ihsahn nem csupán a hangszereivel, hanem a szövegeivel is új területeket fedez fel. A dalszövegek mély, elgondolkodtató tartalommal bírnak, amelyek tökéletesen kiegészítik a zenei aláfestést, így teremtve meg azt az egyedülálló atmoszférát, ami Ihsahn műveit oly különlegessé teszi.

Ami a leginkább lenyűgöző ebben az új lemezben, az nem kizárólag a zenei sokszínűség, hanem az a technikai tudás és érzékenység, amellyel Ihsahn képes volt ezt a sokszínűséget egyetlen, összefüggő művészeti alkotásba összegyúrni.

Az album a Cervus Venator szimfonikus számmal kezdődik. Ez egy olyan hangulatot kölcsönöz a lemeznek, mintha egy izgalmas filmbe csöppentünk volna. Egyébként az albumon találunk még két ilyen dalt, az Anima Extraneaet és a Sonata Profanat. A The Promethean Spark, a Pilgrimage to Oblivion, a Blood Trails to Love, és az At the Heart of All Things Broken mind olyan szimfonikus elemekkel ötvözött dalok, amelyek sötétek, mégis érzelmesek. Kiemelendő még Ishahn nem csupán hörgő, hanem lágy, tiszta éneke is. Mindezek ellenére van egy-két olyan dal is, amelyek eléggé pokoliak, mint a Twice Born vagy az A Taste of the Ambrosia.

Az izgalmas zenei utazáson kívül kapunk egy második lemezt is, amely az album dalainak szimfonikus újragondolása. Lényegében a dallamok esszenciája megmaradt, csak nagyzenekari, klasszikus verzióban élvezhetjük őket.

Ihsahn legújabb albuma egy igazi zenei kaland, amely során a hallgatókat magával ragadja a szenvedély, a művészi kifejezés mélysége és a zenei újítások izgalma. Ez a lemez nemcsak hogy megállja a helyét Ihsahn korábbi munkássága mellett, de új mérföldkövet is jelent abban a folyamatos utazásban, amelyet a művész a zenei kifejezés és a művészeti határok feszegetése terén tesz. Ihsahn legújabb lemeze nem kizárólag a black metál, hanem az egész zenei világ számára fontos alkotás, amely újra és újra meghívja a hallgatókat, hogy merjenek kísérletezni, merjenek újat alkotni, és legfőképpen: merjenek szabadon gondolkodni.