Nem szeretnék demagóg sztereotípiákkal élni, az azonban köztudomású, hogy a délvidéki magyar fiatalok kifejezetten korán kezdik az alkohol fogyasztását, ami aztán az egész tinédzserkorukat végigkíséri.

Fura is T/3-ban beszélni erről, hiszen én is ebben a környezetben nőttem fel, és az előbb említett sztereotípia rám is teljes mértékben igaz volt, azonban jelenleg, húszéves fejjel visszatekintve nagyon örülök annak, hogy ez úgy történt, ahogy.

Ha egy kifejezett poénos emléket kell elmesélnem, ami ehhez kötődik, körülbelül 12 éves kis lurkók voltunk, és kergettük a labdát a lakóházamtól nem messze eső betonpályán, és a közterület jellegéből adódóan hozzánk csapódtak idősebb gimis srácok, akik nem voltak gonoszak, együtt kezdtünk el játszani, ők pedig jó gimnazistához híven hozták a Délvidéken csak „Big Brothernek” emlegetett másfél és kétliteres műanyag palackos söröket.

Játszottunk, majd ők a szeszmámorban fogták magukat és elmentek a pályáról, otthagyva a palackokat a pálya melletti padon.

Kifejezetten menő gyerekek akartunk lenni, ezért fogtunk egy sörös palackot, kimostuk, és teletöltöttük vízzel, majd a szánkhoz tartva csináltunk képeket, amelyek a mai napig a galériámban hevernek, és mindig megmosolygom, ha ránézek.

Ez volt az első nem hivatalos találkozásom az alkohollal, majd nyolcadikban kezdődött el a „komoly ipar”, amely annyiban merült ki, hogy beküldtünk valakit a boltba egy sörért, és azt megittuk.

Gimis koromban megkezdődtek a bulik, és tényleg elszabadult a pokol, a heti szintű lerészegedés és a másnapos ígérettételek időszaka következett.

Szép fiatalosan azt kell mondanom, hogy aminek ki kellett férnie a csövön, az ki is fért.

Volt egy olyan prekoncepciónk, hogy ezt a dionüsszoszi mámort majd átvisszük a húszas éveinkbe, és még durvább időszak következik, viszont azt kell mondanom, nem is tévedhettünk nagyobbat.

Jelenleg az egykori társaságom minden tagja a húszas évei körül jár, és szinte egyikünk sem fogyaszt alkoholt, különböző okokból.

Többen munkába álltak, ahol nemigazán fér bele, hiszen az ember a heti egy szabadnapját nem hányva és fohászkodva akarja eltölteni, vagyunk akik egészségesebb életmódra váltottunk, elkezdtünk sportolni, edzeni, és kevésbé fér ehhez az alkohol.

Ezenkívül tartozom még egy csoportba, azokéba akiknek szimplán már nem esik jól a részegség, a másnaposság miatti egész napos kiesés pedig nem igazán fér bele a strikt időbeosztásomba.

Természetesen a társaságunk nem hullott szét, de kifejezetten vicces, hogy amikor leülünk együtt meginni egy pohár bort, senki nem kér következőt, és nosztalgiázunk azon, hogy öt éve ilyenkor már az ágy melletti padlón fetrengtünk.

Kicsit szomorúnak hathat, azonban mint korábban említettem, örülök annak, hogy kiéltem ezeket a dolgokat tinédzserkoromban.