Törd meg a menstruáció csöndjét!
Annyira az életünk része a menstruációt övező tabu, hogy talán fel sem tűnik, mennyire jelen van minden pillanatunkban. Úgy szervezzük a nyaralást, a strandot meg a bulikat, hogy ne éppen akkor jöjjön meg a menstruációnk. Nem kérjük meg az apánkat vagy a bátyánkat, hogy hozzon nekünk tampont a boltból mert pont elfogyott, és váratlanul megjött a menzeszünk. Azt mondjuk: „megjött”, „piros betűs napok”, „női gondok”, sőt esetleg „havibaj” vagy „női átok”. Persze nevén nevezni sem egyszerű, mert mégis mi lenne a megfelelő, bárhol előkapható szó rá? A menzesz és a menstruáció orvosi szakzsargonként hat, a vérzés nem elég egyértelmű, a többi meg eufemizmus, ami arra szolgál, hogy még véletlenül se kelljen nevén nevezni a világ egyik legtermészetesebb jelenségét.
Én most maradok annál, hogy menstruáció.
Emlékszem, tizenhárom éves korom körül egy lánymagazin (akkor még ilyeneket olvastunk, mert nem volt TikTok meg a többi) egy betétet adott ajándékba az olvasóknak. A magazin valahogy egy fiú osztálytársam kezébe került, aki már bontotta is ki a csomagolást, hogy szemrevételezze a benne lévő meglepit – hogy aztán olyan ijedelemmel hajítsa el magától szegény betétet, mintha csótányegér (Így jártam anyátokkal, 1. évad, 7. rész, tessék megnézni) akadt volna a kezébe.
Ha éppen tampont kell cserélnünk, legtöbbször azt se közöljük senkivel, inkább azt mondjuk, hogy kimegyünk a mosdóba, megigazítjuk a sminkünket, esetleg pisilünk egyet. A strandolás kihagyásakor sem azt mondjuk, hogy semmi kedvünk menstruációs görcsökkel pancsolni a medencében vagy süttetni magunkat a napon, miközben éppen dől belőlünk a vér, inkább maradunk annál, hogy nem érezzük jól magunkat.
Sok lány mindig tart magánál tampont vagy betétet, nehogy átázzon a ruhája. Néha fel sem merünk állni a székről, amíg egyedül nem maradunk, mert mi van, ha...
Pedig a menstruáció tényleg a világ egyik legtermészetesebb dolga. És olyan jó lenne beszélni róla, nevén nevezni, fiúkat is bevonni, és egyáltalán úgy állni hozzá, mint az orrfújáshoz. Ahogy elég undorító más menstruációs vére, úgy a taknya is az, mégsem titkoljuk ország-világ előtt, ha náthásak vagyunk. Ahogy orrot fújni is lehet diszkréten, de mégsem titokban, úgy tampont cserélni is lehet hasonlóképpen.
Na jó, mondhatnánk, de mire jó ez? A menstruáció nem tartozik senki másra, miért akkora baj, ha nem kötjük egymás orrára?
Nem az a baj, hogy nem kötjük mások orrára, hogy azért kell öt percet várniuk ránk, mert éppen megyünk tampont cserélni. Hanem az a baj, hogy ha nem beszélünk a menstruációról, akkor nem ismerjük meg a saját ciklusunkat, a testünk működését, és legfőképpen nem fogjuk tudni, mi a normális, és mikor érdemes orvoshoz fordulnunk. Mindig 28 napos a ciklus? Az baj, ha néha 27, máskor 30 napra jön meg? Hány napig kell tartania? A barna vérzés is számít? Mekkora fájdalom számít kórosnak? Rendben van, ha hányinger is társul hozzá? Teherbe lehet esni a menstruáció alatt? Létezik spontán peteérés? A betéten és a tamponon kívül milyen lehetőségünk van még az intim higiéniára? Megannyi kérdés, amiről érdemes beszélni, amivel érdemes foglalkozni.
És nemcsak magunk miatt, hanem azok miatt a kislányok miatt is, akik egy nap szintén menstruálni fognak.
A dédanyám annak idején magába roskadva vonult félre, amikor első alkalommal jött meg a menstruációja, és amikor megkérdezték tőle, mi a baj, annyit válaszolt: „Azt hiszem, megveszedtem!”. Ma már szerencsére nem jellemző, hogy egy kiskamasz lány ne tudná, mi az a menstruáció, de az információk még mindig sokszor hiányosak, és a tudatosság sem feltétlenül adott. Változtassunk ezen! Tegyük a menstruációt a közbeszéd tárgyává, ne szégyelljünk beszélni róla! Hiszen a ciklusunk évtizedeken keresztül társunk a mindennapokban, befolyásolja a testi érzeteinket, a libidónkat, a hangulatunkat, a teljesítőképességünket. Ne tegyünk úgy, mintha nem számítana!
0 Hozzászólás
Szólj hozzá