Egy különleges kiadó nagy sikerű ifjúsági regényét hoztam nektek, mert azt az érzésvilágot jeleníti meg, ami most bennetek is dolgozik. A magyarországi Csirimojó Kiadó elsősorban olyan irodalmi műveket fordít le magyarra, amelyek gazdagon illusztráltak, emiatt szinte összművészeti alkotásoknak is tekinthetjük a könyveiket. Petra Soukupová regénye 2017-ben jelent meg, és 2023-ban látott napvilágot magyarul, J. Hahn Zsuzsanna fordításában, Hová tűnt Hópihe? címmel, és a műfordítás kategóriában tavaly elnyerte az Év Gyerekkönyve Díjat.

A történet elbeszélője Martina, egy kamaszlány, aki egy cseh faluban él a szüleivel és az ikertestvéreivel. A lány minden vágya egy saját kutya, számunkra pedig gyorsan kiderül, hogy ez a vágy a szeretethiányból fakad, ugyanis Martina anyja túlságosan el van foglalva a kicsikkel, nem jut elég ideje és figyelme a legnagyobb gyerekére. A hiányt valamelyest enyhítik a barátok, de kellene egy szövetséges otthonra is. A lány kitart a vágya mellett, és miután a család öreg kutyája elpusztul, teljesül a kívánsága, és a sok kiskutya közül kiválasztja Hópihét, akiről hamarosan kiderül, hogy süket. Idővel arra is fény derül, hogy a családtagokra is morog, szárnyasokra vadászik, és szökős fajta. Mindennek ellenére Martina mindent megtesz azért, hogy Hópihét nehogy elaltassák, hiszen mégiscsak kisebb lett a magánya, amióta vele van hófehér társa. Az aprócska faluban mindenki tud a kutyáról, és van, aki azzal fenyegetőzik, hogy megmérgezi patkányméreggel. Hópihe szabadságra vágyik, elszökik az erdőbe, de végül mindig hazamegy, és ebben Martina magára ismer. Néha kiveti magából az otthon, amiért a szülei vele nem foglalkoznak, de mégis tudja, hogy ott van a legnagyobb biztonságban. Az apja szerint ez a kutya semmire sem jó, de Martina megpróbálja betörni, végül mégis elveszíti őt. Nagy igazságtalanságokkal, fájdalmakkal, és a halállal már kamaszként is találkozunk. A szerző nagyon finom érzékenységgel hozza közel azokat a veszteségeket, amelyek belépők is lehetnek a felnőtt létbe.

Martina nem egy otthonülő típus, fiúbarátai vannak, akikkel sok időt tölt együtt, és ott vannak egymásnak a bajban is. A könyv rendkívül életszerűen mutatja be a baráti viszonyok színességét, változékonyságát, és a szereplőkkel együtt érezzük, hogy a mondatok nagyon mélyre tudnak hatni, a beszéd nem játék. A fiúk a nyomozásban is társak, amikor Martina a fejébe veszi, hogy kideríti, mi okozta Hópihe halálát. A lány nagyon komolyan veszi a feladatát, nem riad meg az éjszaka sötétjétől, hazudik a szüleinek a hollétéről, és minden félelmét leküzdve merészkedik a falu veszélyes embereinek a lakóhelyére. A nyomozásban az új fiú, Šimon is részt vesz, aki Prágából költözött a nagymamájához a kis faluba. A Hópihe halálának okát kutató csapat sokat kockáztat, a barátságukat is próbára teszi a nyomozás, közben arról is megbizonyosodnak, hogy a családjaik mennyire másként működnek, mást hoznak otthonról, és a barátság lényege pont az, hogy ettől a háttértől eltekintve meg tudjanak bízni egymásban, támogassák és vezessék egymást.

A kötet egyik különlegessége, hogy Šimon családjához kapcsolódik az Így lesz a legjobb mindenkinek című családregény, ami ősszel jelenik meg a Csirimojónál.

Tereza Ščerbová illusztrátor többnyire fekete, szürke és kék színekkel hozta létre a kötet képi világát, de a legtöbb alkotásban megjelenik a sárga szín, hogy ellensúlyozza a nyomasztó hangulatot és letargikus lelkiállapotot. Mintha a sárga a napra vagy a csillagokra utalnának, ami melegít és életet hoz a sötétségbe. Hópihe megmerevedett, nehéz holttestét Martina a sárga kabátjával takarja be, ami később a sírgödörbe is bekerül, mint egy útitárs a túlvilágba. Az egész – néhol kétoldalas – illusztrációk erősítik az ifjúsági regény sajátságos hangulatát.

Bizonyára éreztétek már, hogy egyedül vagytok a világ ellen, de Martina története is azt mutatja, hogy ez szerencsére mindig múló állapot.

Képgaléria: