„Ép a lelkem ezért ép a testem” – A betegségtől a gyógyulásig

Molnár Bettivel közel tíz éve vagyunk barátnők. Az évek során együtt sírtunk és nevettünk, szinte mindig ott voltunk egymásnak, ha kellett, ha nem. Tavaly kaptam tőle egy üzenetet. Leukémiás vagyok – szólt az üzenet. Első gondolatom az volt, hogy baszd meg, ez nem igaz. Az ember valahogy megszokja, hogy a legeslegjobb és a legeslegrosszabb dolgok mindig valakinek a barátnőjének a barátnőjével történnek, tehát nem lehet igaz, hogy ő leukémiás. És mégis, amikor megkért, hogy készítsek vele interjút, elmentem hozzá. Akkor tudatosult bennem, mi is ez a betegség, mi a vérrák. Ő mesélt, én csak ültem, hallgattam, s közben arra gondoltam, sosem ismertem nála erősebb nőt. Ez az interjú így íródott: könnyek és remények közt.

Milyen tünetekkel fordultál orvoshoz?

– Minden úgy kezdődött, hogy felpüffedt az arcom, úgy néztem ki, mint aki meghízott. Mielőtt elmentünk nyaralni, általános orvoshoz fordultam. Mondta, hogy nem lát rajtam semmit, csak ki kell pihennem magam, mivel mondtam neki, hogy van egy kétéves kislányom, dolgozok és a háztartást is vezetem. A tengeren még rosszabb lett, már alig láttam. Ott is elmentem orvoshoz, aki azt mondta, allergiás vagyok. Kaptam szteroidot, amitől valamennyivel lejjebb ment a puffadás, de nem volt az igazi. Előbb hazajöttünk a tengerről, és elmentem egy magánorvoshoz, aki továbbutalt. A szabadkai sürgősségin elég sokat kellett várni, de ott rájöttek, hogy nemcsak a nyaki, hanem a hónalji és az ágyéki nyirokcsomók is dagadtak. Voltam tüdőröntgenen és vérvételen. Amikor megjött a véreredményem, bepánikoltak az orvosok, megkérdezték mióta szedem az allergia elleni szteroidos gyógyszert. Akkor még nem tudtam, ezt miért kérdezték, az már Újvidéken derült ki. Szabadkán két zacskónyi vért, infúziót meg injekciókat kaptam. Amikor beutaltak Újvidékre, kérdeztem is, hogy muszáj-e mennem, mivel Szabadkán bejöhettek hozzám a családtagok, és a lányomat is láthattam. Az első gondolatom az volt, hogy itt a vége, ennyi volt? Arra emlékszem, hogy nem fogtam fel teljesen mi történik velem.

Fiatal nő vagy, feleség és édesanya. A diagnózis alapjaiban véve rengette meg hétköznapjaitokat. A családod hogyan fogadta a hírt?

– Amikor megtudtam, hogy Újvidékre küldenek, Zoét, a lányomat elhozták Szabadkára. Számára az a környezet idegen volt, nem is tudtunk úgy beszélgetni, s mindez a férjemre, Adriánra és a közeli családomra várt. Senki sem fogadta jól a hírt. Életemben nem hallottam úgy zokogni a férjemet, mint aznap. Mondhatom, hogy az első naptól kezdve helyt áll, természetesen az anyósomék és apukámék is besegítenek. Arra gondoltam, most mi lesz a gyerekemmel? Hiszen még kicsi, és nagyon anyás. Most volna rám a legnagyobb szüksége, és én nem lehetek mellette. Bölcsis lett, ez számára nagy változás volt, és nem lehettem ott. Féltem, hogy elutasít, hogy ellök majd magától, de nem ez történt. A közöttünk lévő erős és bizalmas kapcsolat megmaradt, és egyre erősebb lesz. Amikor itthon vagyok, elmondom neki, hogy a házon belül hova megyek, hogy tudja, az anyukája nem megy el. Minden éjszaka úgy megyünk aludni, hogy elmondom neki, reggel találkozunk.

Újvidéken milyen vizsgálatok vártak rád, és milyen terápiát kaptál?

– Először Covidra teszteltek, szinte minden vizsgálatot újracsináltak, és ezután kerültem Nada doktornőhöz, ő mondta, hogy csinálnak biopsziát, CT-t, szívultrahangot, valamint vérvételek sorozata vár rám. A biopszia a csontvelő-mintavétel, megfúrják a csontot, és úgy nyerik ki a mintát. Ebből kiderült a diagnózis, hogy az agresszív fajta leukémiám van. Kérdezték, meddig szedtem a szteroidot, és akkor tudtam meg, hogy attól trombózist kaptam, a rög megállt a tüdőartériámban. Nem volt nagy, nagyon sokáig kaptam praxiparint, nemrég hagytam abba, de sikerült szétzúzni. Ezután kemoterápiával és citozárral kezeltek, de közben Covidos is lettem, és csak miután ebből kigyógyultam, folytathattam a terápiát.

Ki lehet donor és hogyan működik a transzplantáció?

– Minden 18 és 45 év közötti személy, aki egészséges, nincs krónikus betegsége, vagy nem szed folyamatosan gyógyszereket, lehet donor. Az illető elmegy egy donorbankba, kitölt egy űrlapot és vért vesznek tőle. Ott megnézik a HLA típusokat, hogy a befogadónak minél kevesebb esélye legyen arra, kilökődjön a csontvelő. Az esetemben Németországban találtak két donort. Miután beleegyeztek, leveszik tőlük a velőt. Erre kétfajta módszer van: az egyik olyan, mint a véradás, ami előtt öt injekciót kap a donor vállba, ez kiválasztja a velőt és behozza a véráramba. A másik módszer, amikor combcsontból veszik. A transzplantáció előtt rengeteg vizsgálaton kell átesnünk, akkor jön a végső, erős kemoterápia, ami kinyírja a velőt. A donor csontvelőjét transzfúzió formában kapjuk meg, katéteren keresztül. Utána 10 napig figyelik, megtapad-e, majd felerősítik az immunrendszert. Amikor a vérkép megfelelő, akkor haza lehet jönni, egy steril szobába.

Miután tünetmentes leszel, mit fogsz először csinálni?

– Orvosilag 5 év után vagy tünetmentes. Gondolom elég sokáig itthon leszek, és Zoéval is elég sok pótolnivalónk van. Szeretnék visszamenni dolgozni, szeretném segíteni az embereket, akik leukémiával küzdenek, mert van fény az alagút végén.

A KIMONDOTT SZÓ EREJE

Mezei Gresák Leát évekkel ezelőtt csontrákkal diagnosztizálták. Története 2017-ben kezdődött, amikor elveszítette a számára oly sokat jelentő embert, a bátyját. Édesanyjával ketten maradtak, s Lea fel akarta venni a bátyja szerepkörét a családban. Fél évvel később a fiatal lány úgy vette észre a daganatot, hogy amikor maga alá húzta lábait és ráült, olyan érzése volt, mintha egy kockára ült volna. Észrevette, hogy a lábai nem szimmetrikusak. Orvostól orvosig járt, mire beutalták az ortopédiára, ahol leröntgenezték, CT-vizsgálatot végeztek, és vért is vettek tőle. Belgrádban elvégezték a műtétet, ami egyben mintavétel is volt, hogy megállapítsák jó- vagy rosszindulatú daganata van-e, és ha rossz, mennyire agresszív. Lea először nem akarta elfogadni a kemót, de mivel kiskorú volt, nem volt más választása. A kemó mellett az alternatív gyógymódok és a pozitív hozzáállás is hozzásegítette Leát ahhoz, hogy tünetmentes legyen.

Mennyiben és miben változott meg a hozzáállásod?

– Amikor egy döntés előtt állok, hogy maradok-e számomra már nem túl kényelmes helyzetben vagy borzasztóan kíváncsi vagyok valamire, akkor legtöbbször az utóbbit választom: belevágok, kipróbálok valami újat. Meg kell élni a pillanatot, élni kell a helyzetekkel, ha bármit szeretnék, azt igyekszem megadni magamnak, mert nem tudhatom, mennyi időm van megírva a nagykönyvben. Emellett anyu és én is vigyázunk a kimondott szó erejére, vigyázunk, mit mondunk. Nem szoktuk kihívni magunk ellen a sorsot, nem azt mondjuk, hogy legyőztük a rákot, hogy ne hívjon ki minket még egy csatára, hanem azt mondjuk, hogy tünetmentesek vagyunk.

A kemó mellett milyen alternatív gyógymódokat használtál?

– Használtam a családátállítást, ami által helyreraktam sok dolgot magamban, például az apukám és a bátyám elvesztését. Lelki síkon is sikerült leraknom a betegséget, ami nem a feladatom és a sorsom. Ahhoz, hogy meg tudjunk gyógyulni, először a lelki sebeket kell gyógyítani. Emellett búzafűlevet ittam, amikor bírtam, hiszen nagyon sok benne a B17 vitamin, ami öli a rákos sejteket. Azt mondják ép testben ép lélek – én ehhez hozzátenném: ép a lelkem, ezért ép a testem. Lehet szomorúnak lenni, gyászolni, emlékezni. Szabad és nem szégyen segítséget kérni. Nem kell mindig erősnek mutatkozni, vannak gyenge pillanatok is.

A SZAKEMBER VÁLASZOL

Arról, hogy a léleknek milyen szerepe lehet a daganatos megbetegedések kialakulásában dr. Klinovszky Andrea szakpszichológussal, a Gyászfeldolgozás Módszer® Tréner és Kognitív terápiás szemléletű pszichoonkológiai csoportvezetőjével beszélgettünk.

A leukémia és más daganatos betegségek kialakulásának hátterében lelki okok is szerepet játszanak?

– Szakmai szempontból úgy állunk helyesen hozzá ehhez a kérdéshez, ha figyelembe vesszük azt, hogy minden egyes krónikus betegség, így a leukémia és egyéb daganatos betegségek is komplex ráhatások és környezeti faktorok együttes megjelenésével, ezek bonyolult kapcsolódásai által betegíthetik meg az érintett egyént. Habár tudományosan alátámasztott tény, hogy a krónikus stressz, a korai traumák, mint komplex bio-pszicho-szociális jelenségek többnyire igazolhatók, mint lehetséges magyarázatok a betegségek sokféle háttértényezői között, ugyanakkor csupán ezen szempontok előtérbe helyezése olyan tévutakra is vezethet, amelyek miatt elindul a betegek hibáztatása és a felelősségtulajdonítás. Ez azt jelenti, hogy a társas környezet, de akár az egészségügyi szakemberek is a megmagyarázhatatlan probléma, a tehetetlenségérzés miatt érzett frusztráció hatására egyféle „pszichés címkézésbe” kezdhetnek, ami a beteg személyes tulajdonságaival, viselkedésével, a nem megfelelő stressz- és konfliktuskezelésével magyarázza a betegség kialakulását. Ez nagyon veszélyes következményekkel járó és helytelen hozzáállás.

Miért fontos a negatív érzelmek feldolgozása, és milyen következményekkel járhat ezeknek az érzelmeknek az elkendőzése?

– A betegség diagnózisa súlyos krízishelyzet, az ehhez kapcsolódó negatív érzelmek például düh, szomorúság, kétségbeesés, gyász, csalódottság, nemcsak a betegség és a kezelések terén jelenhetnek meg, hanem a kezelőszemélyzet, például közömbösség, előítélet, információhiány, a szociális körülmények, például korábban meglévő családi problémák, kapcsolatok hiánya, továbbá a beteg egyéni aspektusai mentén is, mint amilyen a halálfélelem, az önbecsülés elvesztése, a gyorsan előrehaladó betegségfolyamat. Ha ezen említett nehéz érzések több oldalról is összeadódnak, akkor a sorozatos, megoldhatatlannak tűnő stressz, akár elhúzódó feldolgozatlan veszteségek, köztük az egészség és a jövőkép elvesztése, a betegséghez és a kezelésekhez társuló kezelhetetlen szorongás, akár depresszív állapot, vagy lelki krízishelyzetek súlyosbodása hosszú távon negatívan hat az immunrendszer ellenállóképességére, növelheti a rákos sejtek kialakulásának kockázatát, súlyosbíthatja az egészségi állapotot, mindezek mellett elveheti az érintett személytől a saját énhatékonyság-érzetét, igazságos világba vetett hitét rengetheti meg, csökkentheti a személyes kontrollérzetet, ami reménytelenséggel, tehetetlenség érzésével és a kezelések sorozatos sikertelenségével járhat.

A környezet hogyan tudja támogatni a rákos betegeket?

– A leukémia vagy más daganatos betegségek esetében a személyes és a társas erőforrások hatása a betegség lefolyásában, annak kezelésében kulcsfontosságú. Ilyenkor a család, barátok, közeli ismerősök szerepe és hozzáállása a beteghez meghatározó. A társas támogatás a betegséggel való megküzdésben is fontos, hogy optimális szinten történjen. A legtöbb, amit ilyenkor tehet a környezet az, hogy sajnálkozás, bűnbakkeresés, ítélkezés és intellektualizálás helyett hitelesen, szeretetteljes viszonyulással és sok türelemmel érzelmi támaszt tud nyújtani a beteg személynek. Mindezek mellett fontos a biztatás arra, hogy hiteles, valid információkat gyűjtsenek a betegség gyógyítási lehetőségeivel kapcsolatban. Szoktak az onkológiában dolgozó terapeuták úgy is fogalmazni, hogy a beteg váljon a saját betegsége szakértőjévé, hiszen az ismeretek, a tudás újra kontrollt adhat és segíthet a betegséggel való megküzdésben, további lehetőségeknek és a reménynek adhat teret.

Képgaléria: