:

H

:

Ulrich Edel: Christiane F. – Az elveszett generáció (Christiane F. – Wir Kinder vom Bahnhof Zoo) – 1981

...hát jó, kezdjük akkor mindjárt az elvonással. Cold turkey. Megéltem egy hét kőkemény piálás után, nem kívánom senkinek azt a verejtékezést... Aztán meg: Volt nekem egy „zimmerem” a bakaság alatt a gyengélkedőben, őt, mondjuk, úgy sorozták be, hogy előző este még tolta a fixet; a srácot nem nagyon hozták lázba a napszakonként berollt kövér dzsointjaink, inkább rótta a köreit a hálóban, és mindeközben kétnaponta elszívta a maga kis stekk Luckyját.

Ez persze csupán kettő a sok közül, amit saját két ép szememmel láttam – de ez a film! Gondoljuk végig az elvonási tünetek bemutatását például a Trainspotting, a Rekviem egy álomért, a Candy vagy a csodás Utolsó belövés kapcsán. Ez az opus valóbbat mutat a két ép szememnél: az igazat. A maró csontfájdalmat, a görcsös izomrángást, az egymásba kapaszkodást és az egymásnak hátat fordítást. Itt nincs semmi „vad romantika”, mint a többiben, sivár önvalóságában tárja eléd a mindenkori Poklot: bilincsei vagyunk önmagunknak – bilincsei, amelyhez nincs már kulcs. Vagy csak elvétve.

Christiane F. – Az elveszett generáció

Persze, persze, térjünk csak vissza az elejére, amikor az alig 13 esztendős lányka, a szülői és társadalmi meghasonlottságtól fonnyadozva a Sound diszkó mesefényei között leli meg legbecsesebb kincseit: az első trip okádásban feloldódó megvilágosodását, önmaga pici voltának „másik felét”, a málészájú, máris erősen kólás, bundesliga-hajazatú ellentétpárját. Aztán 3 év alatt csutkára elkopik.* (...)

...figyeld ezeket a kopott színeket! Bennem, öregem, a Christiane fekete-fehérben él, folyton úgy jelennek meg lelki szemeim előtt a képsorok, közben meg: Nyugat-Berlin. 1970-es évek. A komisz Poroszország hóna alatt a jegesen fülledt mocsokban. Ködöt söpör a fagyos északi szél a tágas tereken végig, hosszan, az eltűnés poétikájával átitatva. Csend; és így mindez nem csupán kép-, hanem hangfestés is a sorvadás érdes lélekszövetén. Edel ebből a szempontból Wenders ellentétpárja: az utóbbi türelmetlenül színezte ki mozija végén a fekete-fehér vásznat, ezért a nézőben tudatosul, miszerint mesét szemlél, miközben a Christiane megalkotója a szmog fátyolozta kulisszákból csak nagy ritkán emel ki egy-egy szegmentumot. Például Bowie harsánypiros – gallérjára nézve elég tré – zakóját. Meg általában az artériás színezetű földi megnyilvánulásokat.

Christiane F. – Az elveszett generáció

Életes. Úgy, ahogyan Móricz az, vagy Németh László. Kevés ennyire élesen lelkembe zuhanó alkotással találkoztam eddig. És ha, mondjuk, tízzel, akkor abból kilenc könyv volt. ...közben meg ez egy káprázatos kordokumentum arról, hogy az 1970-es – és az 1990-es és mindegyik – években egy mindeneken keresztülvágni tudó ifjú lélek örökre elveszhet annyi idő alatt, míg a gyönyörű vörösre festett haja harminc centit lenő. ...kis csitri vagy. Lemész a lépcsőn. (Megfigyelted, hogy amikor elkezdesz lázadni tinédzserkorodban, elkezdesz egyre keményebben piálni, akkor a legelső törzshelyeiden minduntalan lépcsőkbe botlasz? Felfelé vagy lefelé vezető lépcsősorokba.)

Christiane F. – Az elveszett generáció

Hát igen: Bowie. Nemcsak hogy felbukkan a filmben, hanem erőteljes szálat visz, úgy a zenéjével, mint az általa teremtett hangulattal. Bowie egy ártalmatlan marslakó volt, vegyétek már észre. Ezen a földön, ebben a moziban éppen ilyen benyomást kelt. Fontos ujjlenyomata ez a popikonnak. (És a Heroes-t még németül is lenyomta!)

Item. Lépcsők, lefelé. Ócska deszkapult, mögötte egy jelentéktelen csávó – akinél vagy van, vagy nincsen, amire most a legjobban vágysz – foszforeszkáló bélyeget nyom a csuklódra. Lent a szokásos arcok. A bejárat közelében egy másik pult, hosszabb. Itt már kapsz egy gránátalmalét. Aztán tudat nélkül is megváltod a világot. Úgy mellékesen mintegy. Megváltod mint olyat, amiről még sohase lehessen tudni.

No de lényeg a lényeg: Levánszorogsz a lépcsőn, ösztönösen megtalálod a megfelelő fordulót, és a mosdó ajtaján egy óriási H betű virít, neonfénnyel, ezüstösen, holdudvarával mindeneket beborítván.

Christiane F. – Az elveszett generáció

Még 5 percem van a megszabott (kiszabott/megbaszott?) időből, mivel is fokozhatnám a kedvet eme remekműhöz? A magyar szinkron címe Az elveszett generáció, az (ön)életrajzi – 2 firkász által lejegyzett – köteté pedig A végállomás gyermekei. Mindjárt éjfél, lassan be kell fejeznem. A lényeg: ha „életeset” akarsz, akkor ezt ki ne hagyd. Daars Mord ille wiela la Siita.

Hogy mindez valóban megtörtént-e? Ember. Amit csak el tudsz képzelni, és persze mindaz is, amit nem – minden megtörtént mostanáig.

 

*1962-ben született a csaj. Keresztülment ezen-azon. A herkafüggőségen alig. Azon nem lehet csak úgy. Ma 2018 van, még él, ha minden igaz. Mozizott David Bowie-val és valcerezett magával a fekete Ördöggel is. 2013-ban azt vallotta, soha nem is akart igazán lejönni a szerekről, csupán megpróbálja kontrollálni a kemikális indulatait. Egyébként is megvan neki a hepatitis C. Szóval hagyják már békén. Hagyják már lógva. A picsába. De majd utánaolvasol a wikin. Megéri.

Képgaléria:

Cikk értékelése:

értékelés(ek).

0 Hozzászólás

Szólj hozzá

: Címoldal: Oláh Tamás fényképe
Dönteni, dönteni Életünk során számtalan döntést kell meghoznunk.

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Ha a falak beszélni tudnának 3. Újvidék épületeinek története Donka Stančić könyve alapján

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
„Meg kell szokni a folyamatos tanulást” Beszélgetés Mengyán Alberttel – a SZOTE orvostanhallgatójával

0 Hozzászólás | Bővebben +
: A kép forrása: www.microbiologybytes.com
Jogi Kar, te drága! DAY 113: NYÁRI SZÜNET LEFÚJVA

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Könnyű a kisebbet bántani Minden társadalomban vannak olyan személyek, akiknek több jut a javakból – többet járnak iskolába...

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Az első lemez
A lila ötven árnyalata Idén 50 éves a Deep Purple

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Az Amigod és a lelkes közönség
Toronymagasan a legjobb döntés Az AMIGOD együttes vendégszereplése a Hajdúságban

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
H Ulrich Edel: Christiane F. – Az elveszett generáció (Christiane F. – Wir Kinder vom Bahnhof Zoo) ...

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Szép új világ Aldous Huxley angol író, filozófus, esztéta Az észlelés kapui című, meszkalinélményét feldolgozó ...

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Noémi és egyik hajója Budapesten
Sporhetsztori 63. 63. rész – A cuki sztori – harmadik felvonás

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Csalánba nem üt a ménkű! Vagy mégis? A csalánkiütés (Urticaria)

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Roadburn – 2019-ben is befájdítanánk nyakizmainkat A híres sztóner fesztivál szervezői maguk is bevallják, hogy az eseményre elmenni kész zsákbamacska

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Oláh Tamás (fotó: Szerda Zsófi)
Aki választ: Oláh Tamás Oláh (K.) Tamás vagyok. A budapesti Színház- és Filmművészeti Egyetem hallgatója.

0 Hozzászólás | Bővebben +