: Az Amigod és a lelkes közönség
Az Amigod és a lelkes közönség

Toronymagasan a legjobb döntés

: Az Amigod és a lelkes közönség
Az Amigod és a lelkes közönség

Az AMIGOD együttes vendégszereplése a Hajdúságban

A debreceni Nagyerdőben a több évszázados faóriások közül méltóságteljesen kiemelkedik a víztorony, annak ellenére, hogy az építmény ennél kevesebb, alig több mint 100 esztendős múltra tekint vissza. A torony 1912-ben kezdte meg áldásos tevékenységét, bőségesen ellátva ivóvízzel a környék lakosságát, a hatvanas évek óta pedig a közeli klinika zavartalan ellátását szavatolja. A Debreceni Egyetem mint a létesítmény üzemeltetője, illetve a városi vezetőség azonban nem ültek ölbe tett kézzel, úgyhogy négy évvel ezelőtt kitalálták, vétek lenne üresen hagyni a talaj szintje és a torony kupolája közötti 42 méternyi szabad teret. Persze nemcsak azért, mert akkor a magasban tárolt ezer köbméternyi víz akadálytalanul a mélybe zuhanna, hanem emellett még idegenforgalmi és kulturális célokra is átformázták a betonszerkezetet. A henger alakú oszlop külső fala szinte kínálta magát, hogy kapaszkodókat rögzítsenek rá, így az elkötelezett sziklamászók összesen 430 fogást találnak rajta, ha eléggé ügyesek. Természetesen falra mászni csakis előzetes bejelentés alapján, a biztonsági előírások betartása mellett szabad. A 34 méter magasságban létesített kilátóról pedig kedvünkre gyönyörködhetünk a nevéhez méltóan nagy kiterjedésű erdő sűrű lombozatában meg a környező sportlétesítményekben, mindösszesen egy kávé áráért. Cserébe még magát a finom kávét is megkapjuk. Amennyiben tériszonyunk van, netán nem kívánjuk a magaslati levegőt, akkor a földszinti Fröccsbárban is elfogyaszthatunk néhány pohár itókát, vagy akár a vendéglő köré rögzített szabadtéri padokon hűsölhetünk. Mi sem természetesebb annál, mint hogy a kültéri rész a Fröccsterasz nevet kapta. Számunkra mégis a legfontosabb terem az alagsorban kialakított H2O galéria, mivel ott egyetemi és céges programok mellett művészeti kiállításokra is sor kerül, illetve olyan jeles rendezvényeken vehetünk részt, mint amilyenek például a hangversenyek.

Amigod

Ha a fénymestert jó kedvében találjuk, akkor a víztorony akár a pillangót is megszégyenítő színösszetételben pompázik esténként

Ez utóbbi lehetőségre csapott le jó érzékkel az Amigod együttes. Mielőtt a spanyol szakosok helyesírási hibát vélnének felfedezni, elárulom, hogy az elnevezés az angol Am I God? kérdőmondat egyszerűsített változata, és Köteles Leander „hobbizenekarát” jelöli. Habár maga a frontember itt a helyszínen ünnepélyes ígéretet tett, hogy ezentúl komolyabban veszi ezt a formációt is, és rendszeres fellépésekkel örvendezteti meg híveit.

– Nagyon örülök, hogy végre játszhatunk ezen a hangulatos helyszínen, és köszönöm nektek, hogy ennyien eljöttetek. Tulajdonképpen történelmi eseménynek lehettek részesei, hiszen ez az első vidéki klubkoncertünk. A fővárosban ugyan már csináltunk ilyet, de vidéken eddig csak fesztiválokon léptünk fel – köszöntött bennünket széles mosollyal az arcán Leander.

Amigod

A két hölgy egészen a nagy Erdélyből zarándokolt a Nagyerdőbe, hogy élőben találkozhasson kedvenceivel. Nem is bánták meg.

Igaz, ami igaz, a kis helyiség szépen megtelt, a nézősereg háromszámjegyűre nőtt, mindez pedig elégedettségre adott okot a szervezőknek, az előadóknak és persze az önfeledten bulizó hallgatóknak egyaránt. A zenekar első rádiós sikerszáma, a Hősöd, ezúttal is első helyre került, vagyis ezzel csapott a húrok közé Fábri András, akit Mongóliában még nem léptettek ugyan elő kánnak, de környékünkön már sok helyen Jingis néven vált közismertté, valamint Czifra Miklós, a Leander Kills oszlopos tagja. De még ennél is erőteljesebben csapott a billentyűk közé Miklósy Krisztián, és szinti-pop műfajról lévén szó, bőségesen ki is használta a neki járó főszerepet. Bár a pódiumon hátul helyezkedett el, a szintetizátor hangereje mégis felülmúlta az egyébként gyönyörűen megszólaló húros hangszerekét. Középen természetesen Leander markolta magabiztosan a mikrofont meg időnként a basszusgitárt, ám ezúttal a Leander Killsben megszokott heavy metalos orgánumát szép, sőt mondhatni, fülbemászó dallamokra kerekítette.

Az alaphangulatot berobbantó, lendületes slágert egy új, ugyancsak közkedvelt szerzemény követte. A Szeress reám szövegét hallgatni is kellemes volt, azok pedig különösen élvezték, akik a hozzá tartozó klip ismeretében jártak örömtáncot, és a sziporkázó, humoros képsorokat képzelték maguk elé könnyed dallikázás közepette. Az ezután következő felvonásban pedig már boldog-boldogtalan fennhangon énekelt, persze ez utóbbi emberfajta itt most egyáltalán nem képviseltette magát. A banda ugyanis jó szokásához híven négy olyan örökzöld dallal frissítette fel emlékeinket, amelyek jó eséllyel pályáznak a honi oktatási intézmények ének-zene tananyagára. Mi pedig átismételhettük az anyagot, ebben a sorrendben: Elhagyom a várost, Holnap hajnalig, Induljon a banzáj és Közeli helyeken. Az újabb blokk visszatért a saját alkotásokhoz, köztük a lírai Levegővel, benne a két Ibanez gitár megkapó futamaival. Nem kis meglepetésre Maczák Márk igencsak ütős dobszólója is belefért a műsoridőbe, majd egy ennél is keményebb Kills-dal, a Szeresd bennem elégítette ki a rockfanatikusok igényét, hiszen Krisztián kivételével maguk a zenészek is közéjük tartoznak, és természetesen nem maradhatott ki a tavalyi országos versenyen döntőbe jutott Élet sem. Az előadók valószínűleg rákészültek a Közeli helyeken hatalmas sikerére, mert már előre beterveztek még egy Bikini-őshimnuszt, ám ez szerencsére itt csak a látogatók kis hányadára vonatkozott: Ki visz majd haza.

Amigod

Leander és Jingis a ráadás forró perceiben elvegyült a bulizók boldog táborával

Egyelőre persze hallani sem akartunk a hazatérésről, fergeteges taps kísérte le a színpadról az ötös fogatot, mire ők azon nyomban két ráadással tértek vissza. Először az elringató népzenei motívumok által ihletett Este van csendült fel Jingis és Miki andalító szólóival.

Legvégül az amúgy is lehengerlő ritmusú Hősöd turbósított változatával vett tőlünk búcsút a vidám kis csapat. A Love Story című, bemutatkozó album dalaival és a feldolgozásokkal együtt alakult tehát kerek egésszé ez a „vízválasztó”-nak nevezhető előadás, tekintettel a helyszín egyedi jellegére és a reménybeli vidéki turné első állomására. Egyetérthetünk tehát a víztornyot népszerűsítő szórólapok találó megállapításával: Égig érő élmény volt idelátogatni.

Fotók: Szőcs Attila

Képgaléria:

Cikk értékelése:

értékelés(ek).

0 Hozzászólás

Szólj hozzá

: Címoldal: Oláh Tamás fényképe
Dönteni, dönteni Életünk során számtalan döntést kell meghoznunk.

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Ha a falak beszélni tudnának 3. Újvidék épületeinek története Donka Stančić könyve alapján

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
„Meg kell szokni a folyamatos tanulást” Beszélgetés Mengyán Alberttel – a SZOTE orvostanhallgatójával

0 Hozzászólás | Bővebben +
: A kép forrása: www.microbiologybytes.com
Jogi Kar, te drága! DAY 113: NYÁRI SZÜNET LEFÚJVA

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Könnyű a kisebbet bántani Minden társadalomban vannak olyan személyek, akiknek több jut a javakból – többet járnak iskolába...

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Az első lemez
A lila ötven árnyalata Idén 50 éves a Deep Purple

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Az Amigod és a lelkes közönség
Toronymagasan a legjobb döntés Az AMIGOD együttes vendégszereplése a Hajdúságban

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
H Ulrich Edel: Christiane F. – Az elveszett generáció (Christiane F. – Wir Kinder vom Bahnhof Zoo) ...

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Szép új világ Aldous Huxley angol író, filozófus, esztéta Az észlelés kapui című, meszkalinélményét feldolgozó ...

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Noémi és egyik hajója Budapesten
Sporhetsztori 63. 63. rész – A cuki sztori – harmadik felvonás

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Csalánba nem üt a ménkű! Vagy mégis? A csalánkiütés (Urticaria)

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Roadburn – 2019-ben is befájdítanánk nyakizmainkat A híres sztóner fesztivál szervezői maguk is bevallják, hogy az eseményre elmenni kész zsákbamacska

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Oláh Tamás (fotó: Szerda Zsófi)
Aki választ: Oláh Tamás Oláh (K.) Tamás vagyok. A budapesti Színház- és Filmművészeti Egyetem hallgatója.

0 Hozzászólás | Bővebben +