: Szögi Csaba (fotó: Mucsi Attila)
Szögi Csaba (fotó: Mucsi Attila)

Aki választ: Szögi Csaba

: Szögi Csaba (fotó: Mucsi Attila)
Szögi Csaba (fotó: Mucsi Attila)

A homokpuszta közepén láttam meg a holdvilágot egy ködös november végi éjszakán; hajszálgyökereimmel azonban hamar elkapaszkodtam testi/lelki/szellemi szomjamat oltó, imádott Tiszámig, melynek partján élek azóta is, hosszabb-rövidebb megszakításokkal. Arra a kérdésre, hogy ki és mi vagyok, azóta is keresem a választ – és úgy hiszem, valahol minden ember ezt teszi mindhalálig, akit földi léttel áldott/átkozott meg a Teremtő. Mondanak rám olyanokat, hogy örök bohém, javíthatatlan álmodozó, a gonzó újságírás délvidéki prófétája, az egyszemélyes vajdasági beat irodalom, életművész, lumpenproletár... Írtam néhány könyvet, regényt, kispróza- és verseskötetet, fesztiválkrónikát és drognaplót vegyesen. Ezekben is a fenti kérdésre keresem a választ, más szavakkal: tanítva tanulok, miközben megpróbálok az agyammal érezni és a szívemmel gondolkodni. Az irodalom mellett a zene, a színház, a film, a festészet is érdekel, alkotóként és befogadóként egyaránt – miközben a Zentai Gimnázium humán szakát követően Gödöllőn végeztem mint környezet- és tájgazdálkodási agrármérnök. Tehát aki arra vetemedik, hogy beleszuszakoljon valamilyen kategóriába, az nyugodt lélekkel mondhatja rám, hogy diplomás paraszt. Hiszem, hogy a föld sokkal, de sokkal többre megtanít, mint amit a bölcsészek és filozófusok az ezredek során papírra vetettek. Ők, hozzám hasonlóan, legfeljebb találgatni képesek. Mert tudom, hogy semmit sem tudok – ennél nagyobb bölcsességet Szókratész előtt sem, után sem fogalmazott még meg emberfia.

Gondolom, a fentiekből is kiderült, nem lesz könnyű dolgom, hogy öt-öt kedvencet kiválasszak az első négy kategóriában. Eszemben sincs, hogy a húsz méternyire található könyvtárszobámba most átmenjek, mivel ott ülnék holnap reggelig, és még mindig csak a fejemet vakarnám tanácstalanul. Ugyanez vonatkozik a zene- és filmarzenálomra. Olykor falom, olykor ízlelgetem (leginkább falom) a művészet kincseit, és eközben számtalan Csodára bukkanok. Természetesen vannak örök és időszakos kedvenceim, de hát már ez is rengeteget tesz ki. Inkább a „véletlenre” bízom, és azokat jegyzem itt le, melyek először az eszembe jutnak. (A sorrend tetszőleges, nem állítok fel rangsort közöttük.)

 

Melyik az öt legjobb könyv, amit olvastál?

1. Dosztojevszkij: A Karamazov testvérek – Miközben a test-lélek-szellem hármasságot bizonyos „sarkított” regényalakokon kersztül ábrázolja rendkívül hitelesen, a sarkítást pedig ügyesen lekerekíti e karakterek jellemváltozásának segítségével, ez az egyik legizgalmasabb krimi, amit valaha olvastam.

2. Babics Imre: Gnózis – A kortárs magyar próza méltatlanul kevés figyelmet kapott, zseniális alkotása. A műfaja, a szerző megfogalmazásában: ének. Mintegy ezer oldal hexameter, prózára tördelve, a legnemesebb lírában megírva. Nehéz lenne róla röviden értekezni; olvasd el!

3. Hamvas Béla-összes – Nem emelnék ki külön egyet sem a munkái közül, mert az egész az Egy tükörképe. Lehet vele időnként vitatkozni, sokkal gyakrabban bólogatva egyetérteni, de egészében a teljesség megfogalmazására tett megdöbbentő kísérlet. Életműve a kereső ember tonnás kézikönyve.

4. Hemingway: Elbeszélések (és néhány a posztumusz kiadott „krónikák” közül, pl. a Vándorünnep) – Míg Hamvas elsősorban a szívedet célozza meg a korlátolt képességgel rendelkező elméden keresztül, addig a „Papa” a maga ateizmusán át vezet el a Legfelsőig. Mindemellett és nem utolsósorban a tömörítés mestereként az egyik legjobb tanító minden író ember számára.

5. Déry Tibor: Ítélet nincs – (Nem csupán azért, mert) éppen most olvasom. Először. Déry, a Képzelt riport és a G. A. úr után, sosem tartozott a kedvenceim közé. Aztán nemrég a párom könyvespolcán rábukkantam erre a Csodára. A műfaját szinte lehetetlen meghatározni, de talán a szépirodalmi igénnyel megírt memoárhoz áll a legközelebb. Túl korai lenne még értekeznem róla. Bátor. Őszintesége és önmagával szembeni szigora, miközben mások felett nem ítélkezik, vetekszik Hamvaséval.

 

Melyik az öt kedvenc filmed, és miért?

1. Linklater: Waking Life – Mély szürrealista filozófia (vagy csak meggyőzőnek ható halandzsa?, vagy az egész filozófia többé-kevésbé meggyőzőnek ható halandzsa?), folyamatosan változó, vibráló animációs effektusok, remek zene, képvarázs. A legutóbbi a lényeg (számomra).

2. Aronofsky: Pi; Rekviem egy álomért; A forrás – Már megint a szellem-test-lélek. Mozitrilógia. Elementáris, brutális, lenyűgöző, megunhatatlan. Aronofsky az a rendező, akinek, egytől eltekintve, minden munkája elkápráztatott. De a fentiek a leginkább.

3. Dragojević: Lepa sela lepo gore – Ha már „hazai”, akkor mért nem Kusturica? Mert elfogult vagyok, és bár Emir bácsit is imádom, számomra a fenti film mesél a legtöbbet arról az országról, amelyben születtem, és amely azóta már nem létezik. És mert egyfolytában zokogsz közben – hol a röhögéstől, hol a meghatottságtól. De leginkább mindkettőtől egyidejűleg.

4. Fliegauf: Dealer – Nem csak azért, hogy „legyen már egy magyar is”. Tény, hogy nincs túl sok magyar kedvenc filmem/rendezőm, de azért akad néhány. A Dealer viszon valami olyasmi, amit nem nagyon láttam még másnál. Világviszonylatban. A biciklikerék surrogása az aszfalton, közben zsebedben az áru. Minden megtörténhet. Minden meg is történik.

5. Edel: Christiane F. (Wir Kinder vom Bahnhof Zoo) – Többek között vadászom a narkó misztériuma körül forgó mozikat is. Akad közöttük jó néhány lieblingem. Ez a leghitelesebb számomra. És hát: Bowie... (Hopp, az előzőnek is ez a témája. Kész, lebuktam.)

 

Nevezz meg öt zenekart, akiknek a zenéjét szívesen hallgatod! Miért szereted őket?

1. The Beatles, Pink Floyd, Depeche Mode – Az örök „szentháromság” számomra, belőlük aztán bármikor bármennyit. A brit zene alfája és ómegája. (Nem mellesleg nekik köszönhetem, hogy tinédzserkoromban képes voltam kiemelni a fülem a metálból.)

2. Narco Polo – A sokféle felállás közül mindegyiket imádom. A VHK-vonal továbbgondolva, fantáziadúsabban. A világösztönt szerintem nekik sikerült igazán kiugrasztaniuk. Zsigeri, transz. (És még mindig nem jelent meg albumuk. Botrány. Mondogattam régebben, ám ezt élőben kell élvezni.)

3. Juno Reactor – Az elektronikus és a tradicionális muzsika utánozhatatlan ötvözői. Ismétcsak transz. „A londoni Narco Polo.” Másképpen, persze. Mégis ugyanúgy.

4. Pokolgép – Kövezzetek meg! Természetesen kizárólag az első négy album, plusz még a korszakot lezáró koncertlemez. Máig bármikor nagyon szívesen meghallgatom ezeket a munkákat, különösen a harmadikat. A nosztalgián is túl. (És nem mellesleg nekik köszönhetem, hogy hatodik elemiben belemerítettem a fülem a metálba.)

5. Dubioza Kolektiv – A Narco Polóhoz és a Juno Reactorhoz hasonlóan szintén nem kevéssé eklektikus. Úgy tűnik, ez a gyengém. Meg van benne tesztoszteron, humor és risza-risza.

 

Öt kedvenc zeneszám!

1. Másfél: Varjú

2. PASO: Summertime

3. Sepultura: Beneath the Remains

4. Obojeni program: Kad se neko nečem dobrom nada

5. Otvoreni prelom: Jebi me

 

Melyik az az öt étel vagy ital, aminek nem tudsz ellenállni?

1. Bab (bab és bab) – Bármikor, bármilyen formában, tűző napon, csülökkel és méregerős paprikával is!

2. Vasárnapi húsleves – Kettő az egyben: élvezet és gyógyhatás.

3. Olaszos tésztaköltemények – Sajnos, kezd látszani is... Elkészíteni szintén ezeket szeretem leginkább.

4. Bor, pálinka – Mindkettőből kizárólag a legprímább minőség. Borból a száraz, pálinkából a kevésbé aromásak.

5. Víz! – Amennyiben lehetséges, egyenesen a forrásból.

 

Mondj öt rád jellemző tulajdonságot!

1. Aggályos – Reagál is rá az idegrendszerem rendesen...

2. Keményfejű – Minden értelemben, de vastagabb homloka Dávid barátomnak van. Most is érzem. (Szeretek fejjel „koccintani”.)

3. Rendszerető – Mániás? A benti káoszt valahogy muszáj kompenzálni.

4. Hedonista – Étel, ital, könyv, film... Szóval falánk leginkább. De képes vagyok kontrollálni, ha nagyon akarom. Nem mindig akarom.

5. Naiv – Hiszek az embereknek/emberekben (nem a társadalomban!), és örülök ennek a tulajdonságomnak, még ha számos alkalommal vissza is élnek vele mások. Mert mi van hit nélkül? Semmi.

 

Sorolj fel öt tárgyat, amelyek nagyon fontosak a számodra!

Régen, úgy húszéves koromig úgy nézett ki a szobám, mint egy múzeum és egy lomtár furcsa kombinációja. Mert annyi tárgy volt „fontos” számomra. Ezt szépen lassan, tudatosan leépítettem magamban, szabadulni próbálván mintegy az anyagi világ illúziójától. Elég jól sikerült. Lássuk, képes vagyok-e most ötöt felsorolni.

1. A festmény, amit egyik szülinapomra kaptam a páromtól. Saját munkája, amikor az ágyamban fekszem, a fejem felett lóg a falon.

2. Az ablak, amin keresztül a Tiszát és a kelő Napot látom ébredéskor.

3. A kopott, zöld, gösseres feliratú bicajom. KTM. Az előző szerelmemet, egy régi Partizan mountain bike-ot, ellopták. A használtan vásárolt utódjának sikerült lassanként megvigasztalnia.

4. A sok zsebbel rendelkező nadrágjaim, mellényeim, kabátjaim – Szeretek jól „felszerelkezni”, bárhová indulok. Ha csak egy fél órára, akkor is.

5. A bungalóm – Az tárgy? Lelke van.

Cikk értékelése:

értékelés(ek).

0 Hozzászólás

Szólj hozzá

: Címoldal: Szombathy Bálint: A természetes dolgok nem lehetnek rútak (Magatartásművészeti akció, London, 1977.)
Hátsó oldal: Topolya a részletekben lakozik – Kovács Emil
Kérdezzünk! Ha részt veszel benne, ha nem, a dolgok megtörténnek. Ha olvasol róla az újságban, ha nem, a dolg...

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Zene a nap huszonnégy órájában Bajusz Krisztina vagyok. Adai. Zenész.

0 Hozzászólás | Bővebben +
: www.lendkey.com
Jogi Kar, te drága! DAY 162: VALAKI TALÁLJON KI AUTOCORRECTET A BESZÉDHEZ IS

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Hátrányos megkülönböztetés A legtöbb embert élete során érte valamilyen fajta hátrányos megkülönböztetés, vagyis diszkriminá...

0 Hozzászólás | Bővebben +
: We are angry family
Metál fesztivál brokkolival 1. Brutal Assault 2019

0 Hozzászólás | Bővebben +
: A mai napig Tarja birtokolja a metál díva címet
Akiket látni kellett 2. EXIT Fesztivál 2019

0 Hozzászólás | Bővebben +
Picasa:
Vontatóhajó és uszálya Green Future 2019

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Fotó: A Green Future Facebook-oldala
DJ-k és környezetvédelem a medencénél Green Future 2019

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Koutsoupia egyik strandja
Sporhetsztori 76. 76. rész – Egy kis múlt és jelen

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Megcsípett! Mit tegyek? Vidékünkön gyakoriak a különféle rovarcsípések.

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Az újhullámos török dark zene Szerbiában (is) Az MH Concerts és Serbian Hellbangers szervezésében ismét elsötétül Belgrád.

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Szögi Csaba (fotó: Mucsi Attila)
Aki választ: Szögi Csaba A homokpuszta közepén láttam meg a holdvilágot egy ködös november végi éjszakán;

0 Hozzászólás | Bővebben +