Vámos Viola vagyok, adai származású. A gimnáziumot Óbecsén fejeztem, amit követően az Újvidéki Egyetem Műszaki Tudományok Karára iratkoztam. Jelenleg a második évemet kezdtem meg.

Miért esett a választásod erre a szakra?

– Egyaránt érdekeltek a természettudományi és a humán tantárgyak, nyelvtanból és matematikából is jeleskedtem, így elég nagy nehézséget okozott a megfelelő egyetem kiválasztása. Végül a Műszaki Tudományok Karára esett a választásom. Döntésemet nagyban befolyásolta a családi vállalkozásunk, amelynek továbbviteléhez elengedhetetlen a megfelelő műszaki tudás. Kifejezetten kedvelem a szakirányom, és úgy érzem, hogy minden nehézség ellenére itt a helyem.

Sokan külföldön folytatják tanulmányaikat. Te miért döntöttél az itthon tanulás mellett?

– Magam is sokszor találkozom azzal a kérdéssel, hogy miért ezt választottam, hiszen lett volna lehetőségem az anyaországban tanulni. Az egyszerű válaszom az, hogy szeretem az otthonom, emellett rengeteg hobbim van, és ezek nagy része ide köt. Nagyjából 15 éve életem szerves részét képezi a lovaglás és több lovas sportág is. Szerintem a lovam is erős tényező volt abban, hogy már fiatal koromban elkötelezzem magam az itthon maradás mellett. Miután hétéves koromban egy tombolán megnyertem, kialakult a fejemben egy kép egy tanyáról, ahol élni szeretnék, és ahol a barátaim lovait is el tudom majd szállásolni. Ezzel is szeretnék a jövőben magasabb szinten foglalkozni a vállalkozás mellett, és ehhez itthon szinte mindenem megvan. A másik tényező, ami az itthon maradás mellett szólt, a kiváló ösztöndíjprogramok és a kollégium volt. Úgy gondolom, ez hatalmas segítség a diákoknak, és stabil alapokat ad azoknak, akik Újvidéket választják diákéveik otthonaként.

Említetted az Európa Kollégiumot. Milyen egy ilyen intézetben tölteni a mindennapjaidat?

– Már a beköltözésemkor éreztem, hogy ez egy kiváló környezet lesz számomra. Azonnal szembesültem a fegyelemmel, és a kultúra iránti szeretettel, amit a kollégium képvisel. A hetek elteltével pedig egyre több oktató és szórakoztató eseményen vettem részt, és sok közülük maradandó emlék lett. Nem mellesleg a kollégium esztétikailag is magasan szárnyal minden egyéb diákotthon felett. Jól felszerelt, biztosítottak mindent, ami otthonossá teheti, és ami a lakók kényelméért szolgál, viszont nem vesz el semmit a diákok önállóságából, ami szerintem nagyon fontos szempont. Ami nagyon érdekes volt számomra, és először fel sem figyeltem rá, az az volt, ahogyan egyik napról a másikra a kollégium helyett az otthon szót kezdtük használni. Például a városból hazaindulva így szólt a kérdés a barátnőmhöz: „Akkor mostmár indulhatunk haza?” Szerintem ezzel mindent elárultam arról, hogyan érezzük magunkat a létesítményben.

Újvidékkel milyen a viszonyod?

– A várossal még nem sikerült teljesen megbarátkoznom, de próbálom megtalálni a szépségeit, és minél több számomra szimpatikus helyet felfedezni. A nyelvvel kezdetben voltak nehézségeim, pontosabban azzal, ahogyan kifejeztem magam. Idegesített, amikor gondoltam valamire, és azt nem tudtam szerb nyelven megfelelően kifejezni, így azt éreztem, nem tudom igazán önmagam adni. Körülbelül fél év elteltével már láttam a javulást, és igyekszem továbbra is bővíteni a szókincsem.

A lovaglás mellett mivel töltöd a szabadidődet?

– Festéssel, kerámiakészítéssel, néptánccal, zenével és énekléssel is foglalkozom. Amíg nem indult el az egyetem, általános iskolásoknak tartottam matematikaórákat, illetve segítettem felkészülni a nyelvtan érettségire. A legújabb szerelmem a gyöngyhímzés, ez az, ami belefér a szabadidőmbe az egyetemen töltött órák után.

Milyen jó tanácsokkal látnád el az idei gólyákat?

– Azt javasolnám mindenkinek, hogy járjanak nyitott szemmel, és ragadjanak meg minden lehetőséget, amit kínálnak nekik. Nem mondom, hogy itt könnyű helytállni, viszont jó itthon tanulni. Nem sokaknak adatik meg az a lehetőség, hogy ilyen mértékű támogatásban legyen része. A másik tanácsom pedig klisének hangozhat, de az lenne, hogy legyenek határozott céljaik, és semmiért/senkiért ne térjenek el azoktól, amiket kitűztek maguknak.