Angyal Nándor vagyok, a középiskolát Zentán kezdtem közgazdaságin, majd ugyanezt folytattam Topolyán, úgyhogy végül Topolyán a Dositelj Obradović Gimnáziumban végeztem. Jelenleg a Sport és Testnevelési Karon vagyok végzős hallgató.

Miért erre az egyetemre esett a választásod, mindig vonzott a sport?

– Igen, mivel kicsi korom óta focizom. A sport mindig fontos szerepet játszott az életemben. Igazából olyan egyetemet szerettem volna választani, ami négyéves, nem szerettem volna nagyon hosszú időre elkötelezni magamat, és ez így pont ideális volt. Eredetileg jogi egyetemre szerettem volna menni, de aztán mérlegeltem, és inkább olyan egyetemre esett a választásom, amit minél hamarabb el tudok végezni, a mesterképzést is mielőbb befejezni, és hamarabb munkába állni és családot alapítani.

A foci hogyan jött az életedbe?

– A szomszédságunkban sok fiú volt, és velük mindig az utcán fociztunk. Én még annak a generációnak a tagja vagyok, amely az utcán töltötte az egész nyári szünetet. Reggel kimentünk, amikor anya kiordított, hogy ebéd vagy vacsora, akkor mentünk csak be, és aztán sötétedésig, ameddig rá nem untunk, vagy ameddig láttunk, addig játszottunk. Igazából akkor szerettem meg nagyon a focit, és ez a szerelem azóta is tart. Jelenleg Topolya mellett, Bácskossuthfalván is focizom.

Milyen az Európa Kollégium lakójának lenni?

– A futball miatt három különböző kollégiumban is laktam, és még Magyarországon is, úgyhogy van összehasonlítási alapom. Bátran mondhatom, hogy ez a kollégium a legszebb és legjobban felszerelt. Ami pedig szerintem a legfontosabb, hogy a lakók jó viszonyban vannak egymással. Mindenki ismer mindenkit, ezáltal pedig jó közösség alakult ki. Jó, hogy hasonló gondolkodású emberekkel vagyok körülvéve. Tudunk egymásnak segíteni, és sokat tanulhatunk egymástól is. Én két szakkört vezetek, a focit és a fitneszszakkört. Ezeken kívül azonban rengeteg szakkör van még, így biztos vagyok abban, hogy mindenki megtalálja a kedvére valót.

A szabadidőd mivel töltöd?

– Mivel végzős vagyok, most már több szabadidőm van. Eddig viszont zsúfoltak voltak a napjaim. Általában vagy tanulok az elkövetkezendő vizsgákra, vagy valami módon fejlesztem magam. De nyilván mindig ott van a sport. Edzőterembe járok és focizok, nagyjából ezek képezik a napomat.

Szeretsz Újvidéken lenni, akadt esetleg valamilyen nehézséged a városban?

– Nekem szerencsére a szerb nyelvvel nem volt problémám. Ezt nagyban a focinak, meg édesanyámnak köszönhetem, aki óvónő és szerb tannyelvű csoportban dolgozik. Nála jártam óvodába, ami nagyon sokat segített, tehát a szerb nyelv kiskoromtól kezdve az életem része volt. Meg persze a focicsapatokban is többségben vannak a szerbek, úgyhogy muszáj volt megtanulnom már elég korán. Természetesen kezdetben számomra is furcsa volt, hogy minden órát szerbül kell lehallgatni, szerb könyvekből kell tanulni, de egy idő után megszoktam. Magát a várost nagyon szeretem. Az egyetlen negatív élmény a buszokon lévő tömeg, de alapból a városban nagy a sürgés-forgás, így már megszoktam, hogy itt mindig pörög az élet.

Nem fordult meg a fejedben, hogy külföldön folytasd a tanulmányaidat?

– Egy időben szerettem volna Magyarországra menni. Viszont sikerült egy ottani focicsapatnál töltenem egy nyarat, és akkor rájöttem, hogy valójában nem szeretnék ott tanulni. Egyrészt honvágyam volt, másrészt rájöttem, hogy annyira nem másabb az élet, mint itthon. Ami az egyetemet illeti, sokkal költségesebb lett volna, és valószínűleg csak önköltséges helyre jutottam volna be, illetve a kollégiumokba is nehezebb bejutni. Itthon viszont nagyon jó ösztöndíjak vannak, és a kollégium is hatalmas segítséget jelent, hiszen szimbolikus összegért lakhatunk benne. Az, hogy félig Újvidékre költöztem, kicsit kibillentett a komfortzónámból, mégis sokkal kellemesebben érzem itt magam mint például Magyarországon.