:

Let’s go back to the days when we were younger…

:

(…and our troubles were far away)

Vissza. Na jó, de hova?

Az emberek többsége – főképp a nők – úgy nagyjából harmincéves korukig ünneplik a születésnapjukat. Tízéves korig jó az, ahogy van, a hétévesnek jó az a maga hét éve. De aztán a gyerek már arra vágyik, hogy idősebb legyen, hogy betöltse a tizennyolcat (hogy belépési engedélyt kapjon bizonyos helyekre, egyes klubokba, probléma nélkül vehessen cigit és alkoholt, és szülői felhatalmazás nélkül utazhasson külföldre). Jön a várva várt nagykorúsági buli, amikor kő kövön és alkohol az üvegben nem marad. Jönnek a víg húszas évek, a szülinap csak egy újabb ok az ünneplésre, az ivásra. Mert akkor még az ember fiatal, múlttal, jövővel nem törődik, megragadja a napot; carpe noctem – az éjszakát. De mikor a tortán újra kerek számú gyertya ég, az ember rájön, hogy nincs rendes, állandó munkahelye, ahol ki is fizetik (főleg Szerbiában), nincs házastársa és/vagy gyereke, és még az anyjával él. Itt megszűnik a szülinapok ünneplése, szinte már titoknak számít, hogy egy évvel idősebb lett a személy, hisz az évszámok már csak az idő múlására utalnak. Egy nap, egy újabb ránc, egy lépés a halál felé. A szülinap csak akkor válik újra jelentőssé, amikor az ember közelít a nyolcvanhoz. Henceghet a tapasztalattal, és utazhat azzal a busszal a piacra, amit a legtöbb diák választ nap mint nap. A nyolcvanat átlépve minden egyes nap ajándék, hát még egy teljes év… Kezdődhet az ünnepelés.

Vizsgáljuk meg alaposan, hogy ha képesek lennénk az időutazásra, melyik megfelelőnek bizonyuló dátumot, illetve életszakaszt választanánk.

A nyugdíjas már csak az alacsony nyugdíj miatt panaszkodik, hasonlóan egy gyerekhez, akinek elvették a játékát. Ők nem terveznek sokat utazgatni vissza a múltba, előre a jövőbe. A százéves sem választaná a nyolcadik évtizedét. Induljunk a munkásosztállyal (kb. ötvenévesek).

Mert: aki dolgozik, az egyfolytában csak azt hajtogatja, hogy bezzeg szívesen visszaülne az iskolapadba, mert az gyerekjáték volt. A tanárok kevésbé voltak olyan seggfejek, mint most a főnök. Persze, ha egy politikusról vagy egy olyan személyről beszélünk, aki semmittevéssel keresi meg a havi pár ezer eurós fizetését, az nem izgatja magát, jó neki a jelen is…

De aki az egyetemre kerül, az állítólagos állandó bulizás mellett hülyére tanulja magát, és szilveszter estéjén koktélruhában ül be az egyetem amfiteátrumába este kilenckor vizsgázni, mintha nem lenne neki és a professzornak jobb dolga. És az egyetemista az, aki végignéz a középiskolásokon, akik szenvednek, mint Jézus a keresztfán, és így szól: „Pff, ez semmi ahhoz képest, amennyit nekem kell tanulnom az egyetemen.” Szóval az egyetemista szívesen visszamenne a gimibe, ahol pedig négy évig tépkedte a haját, mert akkor az volt élete legnehezebb szakasza – a tanulást illetően.

S én most mint „gondtalan” középiskolás nemcsak hogy visszamennék az első osztályba, ahol még tautológiát tanultunk matekból, de szívesen lennék újra nyolcadikos, amikor még számokat használunk matekórán, és lázasan keresem a megfelelő középiskolát, meghozva ezzel életem (valószínűleg) legrosszabb döntését.

Így visszatekintve, rengeteget szenvedtem a hetedik osztállyal, hiszen a nyolc általános év közül az volt a legnehezebb. Legalábbis így mondták. És én nem is kételkedtem ebben. Már ott megtanultam, hogy az egyest meg kell érdemelni, később pedig a gimiben már a hármast is értékelni kezdtem… De a hetedikes tananyag gyerekjáték, lepkefing volt ahhoz képest, amit elméletileg most kéne tudnom a középiskolában. Hm!

És ahogyan én vágyom vissza az általánosba, úgy vágyik vissza egy végzős nyolcadikos diák az alsóba, az alsós pedig az óvodába, ahol valóban játék volt a tanulás. Vagy a játék számított tanulásnak.

Ez (az időutazás) nem menekvés. Én legalábbis szeretek túl lenni a nehéz és őrületbe kergető dolgokon, ami miatt rágom magam. Mind meg akarjuk oldani a problémáinkat. És ezt nem menekvésnek hívják, hanem az élet rendjének.

A legmegfelelőbb talán mégis az lenne, ha inkább a jövőbe rohanhatnánk, amikor már tudom, hogy hány közeli hozzátartozóm halott, és milyen katasztrofális döntést hoztam, amikor egyetemet választottam, később egy iszákos szeretőt, egy elcseszett életet.

Azt a tanácsot szokták adni, hogy élj a jelenben. De szerintem a jövőre is gondolnunk kell. Vegyünk egy egyszerű, szinte már banális – kifejezetten banális – példát. Ebben a pillanatban van néhány csini ruhadarab, amit szívesen felhúznék, amikor este szórakozni megyek. De ha nem gondolok a drágaságos jövőmre (éjszakára, hajnalra), ahol talán hidegebb van, mint a jelenben (mondjuk éppen dermesztően hideg), akkor a szar belém fog fagyni…

A jövőben akár élhetek a múltban, a jelen hibáin elmélkedve, hogy hol rontottam el, és mikorra menjek vissza az időben. De vannak dolgok, amelyek helyrehozhatatlanok.

Képgaléria:

Cikk értékelése:

értékelés(ek).

0 Hozzászólás

Szólj hozzá

:
Let’s go back to the days when we were younger… (…and our troubles were far away) Vissza. Na jó, de hova?

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Játékhegy várta a gyerekeket A Save the Kids jótékonysági akció keretében összegyűjtött ajándékokat adta át a VIFÓ a Kolevka G...

0 Hozzászólás | Bővebben +
: A Képes Ifjúság 1989. június 7-i lapszámának címoldala
A hasábrajztól a műfajelméletig FELJEGYZÉSEK A KÉPES IFJÚSÁG TÖRTÉNETÉHEZ - 1989: Illusta’Mix, avagy kiállítások és színházi előa...

0 Hozzászólás | Bővebben +
1996-98 AccuSoft Inc., All right:
Arcade Fire: Reflektor (albumismertető) Mindenkinek megvannak a kedvenc együttesei, amelyeket éjt nappallá téve tud hallgatni, és soha me...

0 Hozzászólás | Bővebben +
: A húszéves Johnny Rotten (1976-ban)
Isten, óvd a Sex Pistolst! A lázadásból nem lehet kiöregedni, avagy rendhagyó születésnapi köszöntő az ötvennyolc esztendős ...

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
A macskaköves út (részlet) Végre befejeztem a munkát. Éjszakás voltam, így reggel hatkor tudtam csak lelépni.

0 Hozzászólás | Bővebben +
: A niši születésű, francia válogatottat erősítő Nikola Karabatić lett az Európa-bajnokság legértékesebb játékosa
GYENGE KEZDÉS UTÁN ERŐS VISSZAESÉS A DÁNIAI KÉZILABDA EB MORGÓJÁRA - A januárban megtartott kontinensbajnokság leginkább abban külön...

0 Hozzászólás | Bővebben +
JZS: A brit köd mögül
Zuhanás A karácsonyra már nem aktuális visszaemlékezni, az újévvárásra pedig eleve nehéz. Éppen a napokba...

0 Hozzászólás | Bővebben +
Vajdasági Est jan29-feb4 Szemezgetés vajdasági műsorajánlókból

0 Hozzászólás | Bővebben +
Podolszki József publicisztikai pályázat A bácsfeketehegyi Feketics Művelődési Egyesület Podolszki József Emlékbizottsága meghirdeti a 17....

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
A XLVII. KMV MŰFAJAI ÉS PÁLYÁZATAI (A döntő időpontja: 2014. április 25–27.) – www.kmvon.net –

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Billy the Pljuc a Stripoteka 1046. számának címoldalán
Hol, s miféle Darkwood?!… A kiadók könyvelőinek és a csakis pénzben gondolkodó menedzsereinek legőszintébb rácsodálkozása, ...

0 Hozzászólás | Bővebben +