Két év után ismét a KMV-n

Két év után ismét a KMV-n

(Majdnem elvonó)

 

„Ezt a gálát műsorvezető nélkül csináltuk végig.

Hogy miért?

Mert ha nincs is műsorvezető, a show-nak akkor is mennie kell.

Mert ha nem is ért rá senki, ha el is rabolták őket az ufók, ha le is betegedtek – igazából tök mindegy, mi történt velük. A KMV-gálának meg kell lennie.

Minden áldott áprilisban.”

(Lénárd Róbert)

 

A KMV-péntek

Megérkezek, sziasziasziasztok! Elállt az eső, idén is hoztuk a tavaszt, és már kezdődik is! Csak pislogok a sok nyüzsögve beszélgetős ember között, és szívom magamba ezt a levegőt, a KMV-s levegőt, mert mintha ez más lenne… Már nem vagyok középiskolás, már nem ismerek mindenkit, de olyan jólesik csak nézni és hallgatni.

Egyből a közepébe, még fel sem fogtam, hogy itt vagyok, de Csíkos Dániel már Radnótit szaval, és milyen szép a hangszíne, Bálint Tamás meg katonanadrágban mondja, hogy Eredj, ha tudsz. Aztán Kőműves Noémi teszi oda magát, és mondja, hogy Na, most akkor… mondjátok meg, nagyokosok, mi legyen. És Erdős Virág verse után Veréb Andrea és Kovács Vecei Fanni is Terék Anna-verset mond, nem is akárhogy, Péter Lea pedig egy Simon Márton-verssel szerez első helyet. Én úgy szeretném, ha mindenki szeretné a kortárs irodalmat, főleg, ha ezzel foglalkozik. Persze József Attila sem maradhat ki, és nem is mindenkinek áll jól, de mintha Fehér Ádámban láttam volna ezt a valamit.

Drámai monológban Búbos Dávid szalad fel a színpadra először pizsamában, plüssállatkával, és leül, és mennyire jól érzi magát ott. Katona Gábor már nem érzi magát olyan jól, de ide ez kell, és úgy eljátszotta a morbid, gyerekgyilkos, fogyatékos kisfiút, hogy még mindig hallom a történetet a zöld kismalacról. Nikolić Vanda hitelesen merész, monológjában rezzenéstelen arccal kiosztja az egész világot. Lányi Nicolette-nek pedig jól áll, hogy ilyen játékosan naiv. Igaz, hogy csak négy versenyzőt hallottunk, de mindenki hagyott nekünk valamit, amin gondolkodhatunk.

A prózamondás idén sajnos nem sikerült túl izgalmasra. Ez az a műfaj, amikor nagyon könnyen elkalandozok. Kétszer is hallottuk Karinthytól az Influenzát, nem mintha valami különösebb baj lenne azzal a szöveggel, csak úgy megjegyeztem. No de Ficze Árpád megmosolyogtat, és jó nézni, ahogy grimaszol.

Sokáig azt hittem, hogy tőlem távol állnak a népmesék, meg a népmesemondás, pont úgy, mint ahogy azok gondolták, akik gyorsan kiszivárogtak a teremből a kezdés előtt. Pedig nem tudjátok, hogy mit hagytatok ki! Én már nagyon rég nevettem ilyen jót, mint Dobó Márta meséjén a lusta lányról. Restás Dávid az egyszeri ember történetét mondta el, aki nem tudta kielégíteni a feleségét. Valamilyen különleges oknál fogva nagyon tudom értékelni az ilyenféle prasnyaságot. Sajnos a népmesemondáshoz még annyira sem értek, mint a többi műfajhoz, ezért engem ilyesmikkel lehetett ebben a kategóriában lenyűgözni.

Aztán az egyik nagy kedvencem, a megzenésített versek jött. Sokféle verset sokféle előadásban hallhattunk. Talán ezért is a kedvencem, mert olyan változatos. Németh Dávid, Szévald Dániel és Erdélyi Roland úgy meséltek a Furcsa nőről, hogy közben az egyik srácnak a zoknijában volt egy csörgőszerű valami. Lehet, hogy rossz helyekre járok, mert még nem láttam ilyet, de tetszett. Tetszett még nagyon Ábrahám Máté, Tokodi Krisztofer, Szabó István és Szentpéteri Kinga együttese is, mert olyan kis szerény faszagyerekek voltak. Alteros, meg klasszikus, meg kortárs. Beretka Csaba, Kurcinák Arnold, Topolcsányi János, Szabó András és Szerda Zsigmond idén is nagyon profik voltak Kosztolányi Gyilkosokjával. Én csak a fekete-fehér kombót nem szeretem (mert nem sikerült még sose megértenem, hogy miért ez a csinos, és miért nem például a lila – a lila olyan szép szín…), de ahogy látom, már kezdünk kinőni belőle. Voltak itt még rocksztárok Apró Alexandra, Szkocsovszki Zsolt, Barta Bence és Stefan Faith Kovacev személyében, de voltak egymás kezét fogó énekes lányok is.

 

De miután besötétedett…

Hiába, mikor elkezd sötétedni, hirtelen elkezdődik a varázslat: egyre több ember vesz körül, egyre irányíthatatlanabb a helyzet. Kijöttem a színházteremből, és hirtelen azt sem tudtam, kihez szóljak és mit mondjak, annyi ember, annyi váratlan meglepetés. És innen már csak rekonstruálhatatlan eseményfolyam vett körül, tele ismerős és még ismeretlen arcokkal. Néhány „Szia! Hát te is itt?!”, és sok-sok történet rég nem látott arcoktól, meg egy kis pezsgő. Aztán Oláh Tamás rendezésében láttuk az egyfelvonásos pszichokrimit, A Párnaembert. Nem tudjuk, hogy mi az igazság, csak azt tudjuk, amit látunk és hallunk, de kinek higgyünk? Morbid és félelmetes dolgok hangzanak el, mindent csak a történetekből tudunk, és nekünk kell elképzelni. Lehet, hogy ettől igazán borzasztó és olyan izgalmas.

Na meg az esti koncert! Nem tudom, hogy ez hogy jött össze, de egészen eddig a péntek estéig én hivatalos fellépésükön nem láttam/hallottam a Lábos Electric Orchestrát. Mindig csak néhány tagot, néhány buliban, meg hát ugye a sok legenda, amiket csak úgy hall az ember róluk. De nem csalódtam bennük így sem, meg persze a Floydban sem.

 

Másnap

A három földön alvós óra és a kihagyott reggeli burek után úgy kellett az a kávé ott a színházterem előtt a Scenában… Pedig azt szoktam mostanában mondogatni, hogy én már nem kávézok. Ez a 9 órás kezdés kicsit mindenkinek korainak tűnt, nem is történt meg. Kicsit szégyellem is magam, hogy emiatt lemaradtam az első novellákról, de muszáj volt. Kárpótolt valamelyest Zalán futtatásának története valahol a határ közelében, azt hiszem, meg hogy a minótauroszok hogyan szarják le az egészet. Aztán a reggeli kávé mellett még olyan mondatok is elhangzottak, hogy „Kérném a reggelim, a pálinkát!”, meg hogy valakinek a fültágítójában elfér egy adag fű, valakinek meg öt adag is a melltartójában.

Ahogy Pressburger Csaba, az aznapi zsűri egyik tagja elmondta, tényleg nem volt egy szívderítő élmény végighallgatni ezeket a novellákat. No de nem azért, mert rosszak voltak, szó se róla, hanem mert sok a halál meg a szerelem, meg a ki is vagyok én. Kicsit elkapott a nosztalgia, hogy én is mindig ilyesmikről írtam a káemvére, és milyen jó, hogy ugyanezt érzitek. Hehe.

Sok volt a John meg a Jack, de volt azért A. meg K. nevű szereplő is. Meg Búbos Dávid itt is ott volt. Most is leült a színpadra, oda, ahova az előző nap is. Jaj, de szerettem Korsós Karolina novelláját. Érdekes fejtegetések: alternatív valóságokban alternatív szereplők vannak, és aztán kiderül, hogy mindenki csak mellébeszélt. Egyszer csak meghallom Kurt Cobain nevét. Elkalandozok. Visszatérő motívum mostanában: előző héten őt láttam a 4-es/6-os villamoson, amikor Pestről, vagyis inkább Óbudáról indultam haza. Aztán pénteken a köszöntőben is tőle idéznek, nekem meg most eszembe jut, hogy milyenek voltunk 13-14 évesen. Rocker kislányok Kurt Cobain-es pólóban, mert az menő. Máté Topodi Edit arról írt, hogy milyen az üvegbura alatt. Ez az érzés meg ijesztően Sylvia Plath-os, pedig nem olvasta az Üvegburát, rákérdeztem. Váci Nándor novelláját, ugye a kávé és egyéb körülmények miatt, csak a gálán hallottam… Tömör. Végre! Így kell! Még! Amíg a 16 versenyzőt hallgattam, eszembe jutott a valamikori irodalom-tanárnőm, akiről a Kosztolányiban azt hallottam, hogy nagy punk az asszony. Na, ő, ahogy azt minden dolgozatunknál csinálta, jól meghúzta volna a történeteket, és alá írta volna: „Gördülékenyebben!”

Nézzük az értekező prózát! A szünetem itt is kicsit hosszabbra nyúlt, mert hát össze kellett rakni az előző este morzsáit. Valamiért mindenkinél másmilyen darabka volt meg… Az első helyezettet ezért itt is csak a gálán hallottam, de nem csalódtam az irodalmi vetélkedő zsűrijében, sőt. Budai Ágota meg a YouTube-ról alkotott véleménye/kutatása igen meggyőző volt, tartalmilag meg nyelvileg is. Bognár Róbert jó értelemben volt esszészagú, meg az Eszterházy-utalás de jó volt. Szerda Zsigmond meg a tankcsapdás Élni vagy égni a jövőben Vajdaságban megint csak a régi időket juttatta eszembe (jaj, milyeneket mondok, öregszek), meg hogy nem az ő bulijában voltam valamikor nyáron, valami tanyán?!

Na, végre a versek. Messze ez volt a legerősebb mezőny az idei KMV-n, és ennek sokan örülünk, nagyon. Poborai Örs a kanonizálhatatlanságunkért beszélt, és le sem tagadhatná, hogy sokat foglalkozott mostanában Csáthtal. Kiss András meg olyan szépen játszik a szavakkal, mintha már slamet hallgatnék. Na, majdcsak bevezetjük már a KMV-re a slam poetry kategóriát. Szabó István a már tőle megszokott stílusban hozta az írásait, és az a harmadik vers, tele csigákkal… kirázott a hideg. Egyre többen ülnek csak úgy le a színpadra. Itt épp Bottyán Rebeka, és egy piros éjszakáról mesélt.

A sok jó vers után egy kicsit csalódás volt a publicisztika kategória, pedig az is a szívügyem, főleg, ha a KMV-ről beszélünk. Gyarmati Anita és a destrukció múzeumáról szóló történet elgondolkodtató volt. Meg hát elég sokat gondolkodtam azon is, hogy milyen érdekes dolgokat gondol Pálfi Krisztián a lányokról… Na igen, a női logika kielemzése is visszatérő téma volt több műfajban is. Szanka Blanka komoly kutatást végzett faluja történetéről. Szénási Eszter pedig egy örök nyertes témát hozott. Egy kihalófélben lévő mesterséget űző bácsival beszélgetett.

Úgy látszik, humoreszket úgy írnak mostanában a fiatalok, hogy nem is tudnak róla. Ketten is bejelentették, hogy így történt, hogy ők most a színpadon állnak. A végére azért Csúri Máténak sikerült mindenkit megnevettetnie, meg hát azért közben is fel-felröhentettünk néha.

 

Este, este, megint este

Az esti színház szombaton sem maradhatott el. Föld nélkül címmel láttuk a zentai zsebtársulat tolmácsolásában Márai gondolatait, tele személyeskedéssel és filozófiai boncolgatással olyan sok mindenről, de leginkább magáról az életről.

Persze, mint minden évben, a szombat esti koncert koronázza meg a KMV-t. Rengeteg ember kint és bent, de még több kint. Megint kezdődik a rekonstruálhatatlan eseményfolyam. Ide megyek. Ott iszok. Beszélgetek. Sok-sok pálinkával kínálnak. Ennyi ember, te jó ég! És itt mindenkinek szeretnék valamit mondani. Ezek a vajdasági emberek… Lüktet az egész hely, tele energiával, és nincs megállás egy percre sem.

 

A vége

Vasárnap délelőtt a szokásos gála, de nem a szokásos módon. Raffai Gigi feljön a színpadra, és szaval nekünk. De senki sincs, aki felkonferálta volna, vagy aki megköszönje neki, hogy eljött, se virág, se semmi. Aztán lassan tisztázódik a helyzet, hogy idén nincsenek műsorvezetők, hanem a szervezők konferálják fel egyesével a díjazottakat, tudjátok, mint az Oscar-gálán, csak sokkal viccesebben és kreatívabban, meg a KMV szervezőcsapatát sokkal jobban szeretjük, mint a hollywoodi sztárocskákat. Üdítő volt őket hallgatni és nézni és látni, hogy mennyire a szívügyük ez a KMV. Végezetül én is meg szeretném játszani az Oscar-gálás kártyát, hogy KÖSZÖNJÜK!

 

Na, még valami

Bevallom, hogy engem rá kellett beszélni, hogy elmenjek idén a KMV-re, mert túlságosan játszom mostanában az elfoglalt pesti lányt. Mit is gondoltam! Szerencsére Szögi Csabának sikerült meggyőznie, pedig csak annyit mondott, hogy „Tudod, Timi, hogy élveznéd, aztán meg minden pöpec lesz.” Igaza is lett. Sikerült feltöltődnöm nagyon sok tömény vajdasági élménnyel, pedig már majdnem elfelejtettem, hogy milyen is a KMV.

 

„Mert ha a KMV nincs, akkor – igen, tudom, hogy nagyképűség, de nem érdekel – ma kevesebb értékes ember dolgozik intézményekben, ír könyvet, vés verset.

Mert ha a KMV nincs, akkor mi nem vagyunk itt.

Ha KMV nincs, mi nem vagyunk.

Mert a KMV mi vagyunk.

Ennél már csak akkor lett volna igazságosabb ez a gála, ha ti vagytok itt a színpadon, ti jelentitek be egymást, ti adjátok át egymásnak a díjat.

Mert a KMV ti vagytok.”

(Lénárd Róbert)

 

Infó:

http://www.kmvon.net

https://www.facebook.com/kmvon

 

Eredmények

Versmondás:

1. Péter Lea, Gimnázium, Óbecse

2. Bálint Tamás, Gimnázium, Törökkanizsa

3. Csikós Dániel, Gimnázium, Nagybecskerek

 

Drámai monológ:

1. Katona Gábor, Gimnázium, Zenta

2. Búbos Dávid, Kosztolányi Dezső Tehetséggondozó Gimnázium, Szabadka

3. Lányi Nicolette, Egészségügyi Középiskola, Szabadka

 

Prózamondás:

1. Szremkó Bettina, Bolyai Tehetséggondozó Gimnázium, Zenta

2. Ficze Árpád, Egészségügyi Középiskola, Szabadka

3. Lengyel Klementina, Zeneiskola, Szabadka

 

Népmesemondás:

1. Dobó Márta, Dr. Ripp Rózsa Egészségügyi Középiskola, Zombor

2. Szitás Anita, Dr. Ripp Rózsa Egészségügyi Középiskola, Zombor

3. Takács Dominika, Ludas Matyi Művelődési Egyesület, Ludas

 

Megzenésített versek:

1. Beretka Csaba, Kurcinák Arnold, Topolcsányi János, Szabó András, Szerda Zsigmond, Gimnázium, Óbecse

3. Varga J. Dávid, Pósa Fanni, Pejčić Nevena, Rekecki Márk, Dienes Ákos, Zeneiskola, Szabadka

3. Ábrahám Máté, Tokodi Krisztofer, Szabó István, Szentpéteri Kinga, Svetozar Marković Gimnázium, Szabadka

 

Novella:

1. Váci Nándor, Gimnázium, Nagybecskerek

2. Búbos Dávid, Kosztolányi Dezső Tehetséggondozó Gimnázium, Szabadka

3. Korsós Karolina, Bolyai Tehetséggondozó Gimnázium, Zenta

 

Értekező próza:

1. Budai Ágota, Kosztolányi Dezső Tehetséggondozó Gimnázium, Szabadka

2. Kovács Boglárka, Gimnázium, Óbecse

3. Kovács Olivér, Kosztolányi Dezső Tehetséggondozó Gimnázium, Szabadka

 

Vers:

1. Kiss András, Bolyai Tehetséggondozó Gimnázium, Zenta

1. Kozma Lajos, Műszaki Iskola, Ada

2. Poborai Örs, Kosztolányi Dezső Tehetséggondozó Gimnázium, Szabadka

 

Publicisztika:

1. Szénási Eszter, Bolyai Tehetséggondozó Gimnázium, Zenta

3. Gyarmati Anita, Egészségügyi Középiskola, Nagybecskerek

3. Mártics Ella, Közgazdasági-kereskedelmi Iskola, Óbecse

 

Humoreszk:

1. Csúri Máté, Bolyai Tehetséggondozó Gimnázium, Zenta

2. Varga Emma, Gimnázium, Óbecse

Képgaléria:

Cikk értékelése:

értékelés(ek).

0 Hozzászólás

Szólj hozzá

:
Pécsi Psycho Terefere mutáns módra

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Daryl Van Horne és a három boszorkány (Az eastwicki boszorkányok, 1987)
Írként az igazi Amerika nyomában A hetvenhét éves Jack Nicholson születésnapi köszöntése

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Az ünneplők-kArcolók (fotó: Baráth Attila)
Akartak játszani… irodalmi kávéházat Kosztolányi-kArcolás két helyszínen

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Grgeteg-kolostor (fotó: Juhász Krisztina)
Egy kis túrázás a Tarcalon Élménybeszámoló a 37. Fruška gora-i maratonról

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
VÉGÁLLOMÁS + AZEN a Clash Clubban A szabadkai Clash Clubban metállal támad a kelet, de lesz várpalotai punkrock és hardcore...

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
III. Egyetemista Játékok Május 23., Újvidék, Petőfi Sándor MMK

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Május 24., Quarter, Újvidék, Thrash With Us Fest
Vajdasági est maj7-13 + Riportpályázat Szemezgetés vajdasági műsorbeharangozókból

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Koncertek a Clash Clubban TISZTA SZENNYVÍZ + VIADUKT + ASSIMILATION

0 Hozzászólás | Bővebben +
: A Fantasztikus Négyes ma
Világtörténelmet írtak fiatal vérükkel… (3.) „Hogy mi szülte és hol volt ez bennük elrejtve...

0 Hozzászólás | Bővebben +