Fotók: Baráth Attila

A tél előszobájában el kell fogadnunk, hogy a Napnak is pihennie kell, tartalékol egy kicsit az erejéből. Magára húzza a takarót, de nem borul sötétség a világra, hisz most rajtunk a sor. Életigenlő halandók módjára fel kell kapcsolnunk magunkban a lámpát, hogy most belülről áramoljon a fény kifelé.

Egy november végi estén nem is tudok melegebb kikapcsolódást elképzelni, mint hogy irodalommal és zenével töltsem fel magam. Weöres Sándor versei egyébként is mézes kávéként hatnak a szívre, az pedig hálás ráadás, hogy a kArcosok előadásában hallhatta őket a közönség. A nagy érdeklődésre való tekintettel Weöres Sándor-kArc-ismétlés volt a Raichle-palotában, méghozzá két estén keresztül. November 26-án és 27-én este nyolc órakor Pálfi Ervin megragadta a nagybőgőt, és egy óra hosszára elfelejtettünk mindent, ami körülvesz bennünket. Átadtuk magunkat a rímeknek és a hangoknak, s ehhez tökéletes lökést adott, hogy a színművészek és a zenészek a Szállni, szállni című költemény megzenésített változatával kezdték a műsort. Miután közösen elszálltunk, egymás után hullottak ölünkbe a játékos képek, és önfeledten himbálóztak a Weöres-verslábak.

G. Erdélyi Hermina szavalásakor olyan érzésem volt, mintha egy hintaszékben ringatóznék, és az a legfontosabb dolgom, hogy magamba szívjam Az éjszaka csodáit. Néhány percre Hemi mindenki dajkája lett, színészi játékkal fűszerezve. Pesitz Mónika előadásából sem hiányzott a beleélés. A rövid, de annál mulatságosabb verseken – mint például a Birkaiskola – jót szórakozott a közönség. Ez a verscsokor bizonyára a kisebbeknek szerzett nagy örömöt. Majomországba is elkalauzolt minket, de tánclépésekkel jöttünk ki onnan, amikor felcsendült a már jól ismert dallam, amit a Rumba című vershez írt Pálfi Ervin és Ifj. Kucsera Géza. Öröm volt mindenkit egyszerre látni a színpadon, ahogy a saját szövegét énekli, vagy a kezébe vett hangszerrel próbálja gazdagabbá tenni a hangzást, miközben Pámer Csilla – az erotikus hanggal megáldott színésznő – merészen tör utat a hallgatóságnak egy misztikus világba. Hajdú Tamás gúnyban és iróniában gazdag verseket választott (Sajtóhiba, Énhasadás), amelyek néhány másodpercig komoly filozófiai elmélyülést igényeltek. Weöres Sándor „filozofálása” sem maradhatott ki. Baráth Attilának köszönhetően láthattunk két videofelvételt, melyekben a költő beszél, valamint az ifjú színész ismét megcsillogtatta a videotechnikai hozzáértését a népszerű Őszi éjjel című vers kíséretében. Megkönnyebbültem, amikor körbenéztem, és észrevettem, hogy nem csak én könnyezek a nevetéstől a Téma és variációk című vers meghallgatásakor. Valóban a legízletesebb költeményekkel kényeztették a hallgatóságot a kArcolók. Weöres költői termékenységét nézve nem lehetett könnyű dolguk a választás során.

Remélem, mindenki nyitott füllel ült, amikor Szőke Attila a XX. századi freskót szavalta. Remek választás, őszinte előadás, már-már nem is szavalás, hanem jó tanács, figyelmeztetés, lélekvizsgálat. Kár, hogy nem ismeri mindenki ezt a verset.

Egyes verseket párban szavaltak, de talán mégis a megzenésített művek voltak a legizgalmasabbak. Kalmár Zsuzsa mindenkit szerelemre hangolt a Boldogság című verssel. Ez a mű dalként talán még nagyobb élményt nyújt. A színművésznő lágy és szabad könnyedséggel énekel a szerelemről, jövőről. Mintha bekötött szemmel vezetnének minket az édenkertbe… több mint meseszerű.

A januári kArc-koncerten is ugyanekkora hévvel, csak egy picit intenzívebb hangerővel szólt Kovács Nemes Andor előadásában a Daráló című költemény kottába szőve. A hangerő csökkentésére a kisebb tér és a kevesebb néző miatt volt szükség, így viszont még jobban szíven talált minket Kovi egyedi hangjának és a vers tartalmának kendőzetlen őszintesége. A rímekbe ágyazott panasz férfierővel kúszott a hallójáratokba.

Az est üstököse kétségkívül a mindenki által szavalt Talizmán című költeményből dalba folyó Haláltánc volt. Az idős térdkalácsok is követték a ritmust, senki nem tudott ellenállni az előadók lendületének.

A két estén összesen száznegyvenöt ember hallgatta Weöres Sándor verseit a Szabadkai Népszínház Magyar Társulatának színművészei, színművésznői, valamint zenésztársai előadásában. A kArc irodalmi kávéház kivált a Népszínház fennhatósága alól, nem kíván politizálni, és nem hajbókol. A legtisztább dolgot szeretné a világon: irodalmat és zenét éltetni. Irodalommal és zenével élni. Független, önálló, művészetet hirdető csapat, akik szeretetből alkotnak, előadnak, közösséget építenek. Bármilyen is a világ, ez a száznegyvenöt ember egy óra hossza erejéig otthonra talált. Nyugodt szívvel fogok ma aludni, hiszen tudom, hogy ekkora érdeklődés mellett a kArc irodalmi kávéházat nem fenyegeti a „kihalás” veszélye. Tél van, de a virágzás folytatódik. Hálásak lehetünk a kArc tagjainak, a Raichle-palotának, Szabadkának és nem utolsósorban Weöres Sándornak.

Képgaléria: