Amit mi tudunk, az az, hogy adni a legcsodálatosabb dolgok közé tartozik, nem csak ebben az ünnepi időszakban, hanem egész évben. Mi tettük ezt mindvégig becsülettel, s így az év végén kicsit mégis megfűszereztük a dolgot. A zentai Közgazdasági Kereskedelmi Iskola a minden év decemberében megtartott iskolán belüli vetélkedőjét, amely a Ki Mit Tud néven fut, idén jótékonysági akció keretein belülire helyezte. 2014.12.22-én a produkciókat szokásunkhoz híven a színházban adtuk elő.

A zsűrit öt tanár alkotta. Összesen 13 osztály lépett fel. A tanárok és a diákok egyaránt jeggyel léphettek csak be, amelyeket előzőleg kellett megvenni, fejenkénti 20 dináros áron. Majd az összegyűlt összegből az idei iskolaév diákparlamentjének elnöke, Sóti Barsi Emese eszközöket vásárolt a nemrégen megalakult, a zentai kórházon belül működő Vidám Kórháznak, amely egy önkéntesekből álló csoport. Mi, a tagok azon törjük magunkat napról napra, hogy a kórházban benn fekvő kisgyerekeknek az ott töltött napjaik gyorsan és némi vidámsággal teljenek el. Külön örömünkre szolgált, hogy egy már régebb óta Vidám-tag megtisztelt jelenlétével bennünket, és átvette az elkészített csomagokat.

11-től 12:30-ig érdekes előadásokon vehettünk részt. Láttunk táncokat, hallottunk dalokat. Nekünk, diákparlamenti tagoknak sok időnk és energiánk lakozik ezeknek a vetélkedőknek a megszervezésében, gyakran hetekig dolgozunk rajtuk. Viszont mindig valami plusszal ékesítjük, avagy nem csak a saját érdekeinket vesszük figyelembe, vagyis azt, hogy mi jól érezzük magunkat. Hanem sokkal inkább próbálunk arra törekedni, hogy ezáltal valamit nyújtsunk másoknak is. Valóban öröm egy ilyen gazdag programmal ellátott iskola tanulójának lenni.

Tudni kell, hogy ez az önkéntesekből álló csoport Pejin Andrea zentai lakos fejéből pattant ki, a Szegeden látott Mosolykórház példájára építve. Én személy szerint hálás vagyok neki érte, nem beszélve a kórházban dolgozó nővérekről, akik már többször is dicsérték munkánkat, és persze nem utolsósorban a gyerekek valamint az ő szüleik is azok. Nekem minden látogatás és közös játék ad valami személyeset. Valami olyat, amit gyakran nem tudok szavakba önteni. Igen, volt már rá példa, hogy elérzékenyültem. Óriási szeretetet kaphat bárki, aki az idejét nem sajnálva eltölt ezekkel a gyerekekkel két órát.

A közgazdasági középiskola már nem egyszer adott teret különböző civil szervezetes reklámoknak. Ez által lettünk mi, az iskola tanulói is önkéntesek itt a Vidám Kórháznál. Egy előadás meghallgatása után döntöttünk többen is úgy, hogy részesei akarunk lenni ennek a felemelő érzésnek, amit az átadott minimális munkánkból nyerünk.

Ezúttal szeretnénk köszönetet mondani igazgatónknak, Tóth Kornélnak, aki teljes mértékben támogatja az akcióinkat. Valamint remélem, hogy a cikkem elolvasása felkelti a fiatalok és az idősek érdeklődését egyaránt a segíteni vágyó készségünk illetve ezen munka iránt, ami tulajdonképpen nem is mondható annak, mivel szeretetet adni a legegyszerűbb és egyben a legnagyobb dolog is a világon. Viszont a szeretetet duplán visszakapni még mesésebb!

Képgaléria: