Fotók: Vígi László
Etil/Pero Defformero – Mladost, Szabadka
Emlékszem, pár éve a szerb Athénban még black metal estek szervezésére került sor a jeles vallási ünnepekkor. Feltételezem, az idei pravoszláv újévvárásra is mindenki másképpen készült Újvidéken. Mi a Képes Ifiben ezúttal leginkább sehogyan, mivel a főtéren Ceca lépett fel, szerintünk pedig a Pero Defformero lett volna az igazi választás. Végül Vajdaság legdurvább „kafanski metal” zenekarát megnéztük Szabadkán, a pravoszláv újévet pedig átaludtuk otthon. Természetesen jól szigetelt, csukott ablaknál!
Annyit azért nem árt még itt leszögezni, hogy amennyiben a sarki kóbor kutya megkóstolná a Pero Defformero zenéjét, valószínűleg megveszne tőle. A banda jelenleg a Srpski Metal Portalon ingerli habzó szájra a „true” arcokat, amiért fölényesen vezetik utolsó kiadványukkal a 2014 legjobb metállemeze szavazást. A formula nem egyszerű, hisz a banda minőségi power/heavy metal lehetne ha… a szövegek célpontja nem a rekeszizom lenne, és a dalos pacsirta Biške nem műnépdal stílusban énekelne a súlyos riffek alá.
Január 9-én 22 órára a pinceklub már szépen megtelt, és enyhe tömegnyomor telepedett a koncertteremre. Az előzenekari megtiszteltetés a helyi Etilnek jutott, akik sajnos nem éltek ezzel a lehetőséggel, mert lemondták a részvételüket betegségre hivatkozva. Jeles társaságunkkal túlestünk a legfontosabb információcserén, és még a sörömet is megosztottam az asztalunkkal. Asztaltörlés közben tanúi lehettünk, ahogyan a frontember jellegzetes színpadi szerelésében átveri magát a pórnépen, hogy felállhasson az észak-vajdasági hírnevet jelentő deszkákra.
A zenekar nagy vigyorral látott neki a középtempós gyalulásnak, és Saša gitárjából ömlöttek az áporodott sörillatú és dohányfüstös riffek. A banda egységes képet festett a színpadon, annak ellenére, hogy nemrégiben történt változás a basszusfronton. Átmeneti jelleggel Ispán András (Divlje Jagode, Osmi Dan) oldja meg ezt a feladatot, de mivel szinte kaméleonként illeszkedett az egész őrületbe, remélhetőleg számíthatunk további együttműködésre is. Bizonyára zeneileg is tudna mit hozzátenni a Pero Defformero társadalmi rokkantságot tükröző, szatirikus világához, fazonilag pedig már ott van.
A közönség kezdetektől fogva jól vette a lapot, és hősiesen állta a kissé kegyetlen körülményeket. 10 perc jelenlét után azt hittem, John Carpenter klasszikusának (The Fog, 1980) forgatásán vagyok, mert a zenekart olyan ködfelhő vette körül, amely nem a füstgépből szivárgott. Ez persze a klub kiemelkedően kielégítetlen szellőzésének köszönhető, amely a jobb estéket mindig tönkreteszi, akárcsak a hangosítás, amely a remek kezdést beárnyékolta. A hangzás tehát közel sem volt olyan szinten, mint amit megszoktam a zenekartól, de erről nem ők tehettek. Meglepő is lenne, ha a Mladostban egyszer valami jól szólna. Az esemény ezen szegmenséről tehát kijelenthetjük, hogy teljesen szokásos volt, és követte a helyi rossz tradíciót.
A közönség alapjában két részre szakadt. Voltak, akik inkább a stand-up comedy részt követték, a másik fele pedig inkább igazi „kafanski rocker” hozzáállással dajdajozta a nem kicsit szatirikus szövegeket. Nehéz is az olyan heavy metal himnusz alapokon nyugvó dalok refrénjét nem üvölteni, mint egy Gastarbajter, Metal sviraću, Gotičarka, vagy headbengelni a Ferrari és a Kćerka djavola súlyosságokra. Azokat is meg lehet érteni, akiket kizárólag egy kis esti lököttség érdekelt. Nem lehet röhögés nélkül kibírni, amikor azt látjuk, hogy öt-hat félmeztelen, ittas rocker ölelkezik egymással egy Volim te… tu nema ljubavi, Kauboj iz Bosne dalok közben. Az már tényleg csak hab a tortán, amikor 10, 20, 200 dinárosokkal tömik meg Biške öltönyzsebét, miközben a férfi a műnépdalénekesek összes eltúlzott macsó jellemvonásait egyesíti, és a Sedmica na lotu dalt énekli. A koncert kissé rövidnek tűnt, és az újvidéki szatírarockerek a Došli smo do kraja puta hiper heavy-turbo románcot boncolgató ősszerzeményükkel zártak.
Nekem valami azt súgja, hogy a Pero Defformero távolról sem ért még az út végére, annak ellenére, hogy tavaly még ezt hangoztatták. Még csak most léptek rá igazán, és eddig inkább csak kerülgették a fő sztrádát. Az új album siker, az új videók zseniálisan blődek, zeneileg a csúcson vannak, már csak a konzervatív rockerektől van szükségük nagyobb toleranciára, és mihamarabb még egy olyan lemezre, mint a legutóbbi.
Aki nem ismeri a zenekart, próbálkozzon vele, eleinte kismértékben, majd fokozatosan növelje a dózist, mert első hallásra sokk lehet! Hamarosan egy igen pihent interjút is olvashattok a Képes Ifiben, ahol sok felesleges, ámbár érdekes dolgot megtudhattok a bandáról. Csók és ölelés mindenkinek!
0 Hozzászólás
Szólj hozzá