Fotók: Varga Viktória
Kortárs irodalom, zene, jó hangulat és hideg sör. Kell ennél több?
Az újvidéki Művészklubban telt ház előtt mutatták be Czinki Ferenc Egy kocsma város című kötetét. A karácsonyi égőkkel, sörrel és ropogós kötetekkel felvértezett asztal mögött zajló beszélgetés élményt nyújtó szituációként szolgálhatott a jelenlevőknek. A jó hangulatot fokozta Barbi (Schoblocher Barbara) és Jancsó (Jancsó Gábor) akusztikus duója.
(Blahalouisiana név alatt rájuk leshettek a neten.)
A szerzővel Barlog Károly beszélgetett. A kérdések záporoztak, a kocsma-feeling fokozódott…
A szerző, Czinki Ferenc elmondása szerint kalandosan jutottak el Újvidékre. Arra a kérdésre, hogy miért érzik fontosnak az ittlétet, azt válaszolta: „Két okból vagyunk most itt. Elkapott minket a turnéláz (bővíteni szerettem volna az Újvidék-tapasztalatomat, és ha minden igaz, ezt ma meg is toldjuk egy estével és egy reggellel is), és különben sem lehet elvárni a mai olvasóktól, hogy bemenjenek a könyvesboltba, és csak onnan értesüljenek az új kötetekről. El kell vinni nekik. Beszélni kell róla, és érdekessé kell tenni őket. Minél több helyre eljutunk, annál jobban erősödik bennem a gondolat, hogy talán nincs is fontosabb a helyi tapasztalás élményétől. Nálam a kocsma csak fedősztori. A kocsma el tud mesélni egy egész várost. Székesfehérvárt szeretném bemutatni, a szülővárosomat. A kötetet rendhagyónak is lehet nevezni. Igazi míves munka. Elő- és hátlapja söralátétből készült, belíve nyomdai úton lett előállítva, és manuális úton helyezték rá a fedőlapokat.”
Az író beszélt még az irodalmi csapatmunka fontosságáról is. Annak varázsáról, hogy a nyers szöveg hány emberen végigfolyva nyeri el végső formáját. A kötet helyi tapasztalásból fogant. El kell menni, és részesévé kell válni a kocsmának – mondta Czinki. Majd kutatómunka következett. Várostörténeti adatok összegyűjtése a teljesebb kép érdekében. Rövid prózákból felépülő műve nem tagadja meg újságíró énjét. A tárcafüzet szövegei harmonikusan vegyítik az újságírói hozzáállást a szépirodalmi nézetekkel, a fikciót és a valóságot is. Czinki arra a kérdésre, hogy milyen visszajelzéseket kapott, egy bájos történettel felelt. A könyv megjelenését követően elment az egyik törzshelyére, és az ott dolgozó pultos lány elmesélte neki, hogy ő életében három könyvet olvasott el eddig. A két Lottit, A szürke ötven árnyalatát, de az nyolcszor, és az Egy kocsma várost. Arra, hogy mennyire befolyásolja egy ilyen kidolgozott kötet mind esztétikailag, mind gondolatilag, a következőt felelte: „Nagy elvárásaink vannak magunkkal szemben. Ennek a kötetnek a tematikájától nem távolodnék el. De újítani fogunk! Terveket szövünk.”
Az est saját szövegek felolvasásával és még pár lendületes számmal lett teljes a beszélgetés után. És pont addig tartott, míg valaki eljut az egyik kocsmától a másikig. Nem tovább. Az esemény a budapesti József Attila Kör és a Szépírók Társasága támogatásával, az újvidéki Híd Kör szervezésében valósult meg.
0 Hozzászólás
Szólj hozzá