Két YouTube-on hódító filmes videoblog már mintegy két éve tekintélyesnek mondható rajongótáborral dicsekedhet. Szirmai Gergő, a Hollywood Hírügynökség főszerkesztője és Dancsó Péter vlogger egy már jól bejáratott újságírói műfajjal foglalkozik, aminek neve filmkritika. Filmkritikusi bölcsességük azonban túlmutat saját magán: az interneten ez a műfaj új dimenziókkal bővült, határai jócskán kiszélesedtek.

Mindkét csatornának több mint 200 000 követője van a YouTube-on, a Facebookon pedig 100 000 like-olóval büszkélkedhetnek. A 10–30 éves generáció körében a legnépszerűbbek, nem véletlenül, ugyanis ez az a generáció, akik már gyermekkoruk óta interneteznek, és vagy már nem, vagy már soha nem néznek tévét. A filmeket ellenben még szeretik, sőt kíváncsiak is a jó filmekre, szeretnek válogatni a szellemi tartalmak közül akár internetes tartalmakról, akár a Cinema City heti műsoráról legyen szó.

Dancsó és Szirmai netes magazinja a tartalom és a felépítés szempontjából látszólag különbözik, de véleményem szerint ők igenis egy kategóriában versenyeznek, hiába is hangoztatják ennek az ellenkezőjét. Mindketten egy hozzájuk nagyon hasonló stílusú, előttük már befutott műsoralapot vettek át angol nyelvterületről, és gyártottak le saját manírokkal, magyar nyelven. A műsoridejük nagyjából megegyezik, egyaránt birtokolják egy átlagosnál jobb showman tulajdonságait – na persze a digitális technika kimeríthetetlen eszköztárával vegyítve és felturbózva.

Szirmai Hollywoodra koncentrálja figyelmét. Évente több száz doboz megvágott filmtekercs dübörög le az álomgyár futószalagján, ebből havonta legalább 10 hozzánk is megérkezik a pláza- és közönségmozikba. E között a hihetetlen mennyiségű, sajnos főleg folyékony guanó élvezeti értékű film között igyekszik minket a legízlésesebb és legélvezhetőbb amerikai mozgókép felé terelni Szirmai.

Dancsó munkásságát magyar filmek „videomán” bemutatásával kezdte, ilyenek voltak például a Sacra Corona, a Honfoglalás vagy épp a Szuperbojz című filmremekek. Ő tehát első ízben jó pár hónapig arra kereste a választ a nagyérdemű szeme láttára, hogy szerinte miért rosszak a magyar filmek. Szerintem egyáltalán nem volt nehéz dolga, ami a filmek színvonalát illeti, mégis úgy érzem, rá inkább mondható, hogy kultúrmissziót vállalt, mint Szirmaira. A magyar filmekkel kapcsolatban van egy olyan betegségünk, hogy egy igen-igen gyenge filmre is ostobán és naivan rámondjuk, hogy ez „jó kis film volt”, holott a lelkünk mélyén inkább szánalmat és szégyent érzünk a látottakkal kapcsolatban. Szóval Dancsó, még akkor is, ha pofátlanul, még akkor is, ha maró gúnnyal, de tűpontos kritikáival megerősítette azt a képzeletbeli határvonalat, ami a popcorn-movie és a kultúra fogalmát választja külön.

Mindkét vlogger óriási űrt tölt be a piacon, ugyanis Magyarországon sem a kereskedelmi, sem a közszolgálati csatornák nem képesek egy normális filmekről szóló magazinműsort vagy akár egy egész estés műsort összehozni. Ezenkívül ezeken a vloggereken látszik a szakmai felkészültség, van humoruk, hozzászólásaik általában összeszedettek, és igyekeznek egy korrekt vagy adott esetben kevésbé csomagolt véleményt átvinni a szellemi képernyőre, nem idegenítik el magukat sem az aktuális témájuktól, sem pedig a közönségüktől.

Én arra számítok, hogy a Videómánia–Hollywood Hírügynökség szellemi párviadalt hosszabb távon a Videómánia nyeri. Dancsó nem ragadt le a magyar filmeknél, ahogyan Szirmai megtette ezt a hollywoodi filmekkel, emellett szerintem a videói érdekesebben vannak megvágva, ügyesebben sűrít, kevésbé akar tetszeni, ezáltal nem kötik annyira a korlátok, és a szellemi paletta több árnyalatából képes válogatni, ami munkái szempontjából sokszínűbb eredményhez vezet. Ez egy nagyon fontos tényező, mivel a YouTube közönsége gyorsan elunja magát, ha hosszabb távon valami nem elég színes, nem elég látványos, nem elég dinamikus. Mindenesetre a két fiatalember Magyarországon úttörőnek számít abban, hogy elkezdett kitaposni egy új ösvényt ahhoz, hogy igenis létezzenek olyan műsorok, amelyek a mi generációnknak szólnak.

Képgaléria: