Fotók: Mészáros K. Ágnes

A világ megváltoztatása egyetlen döntéssel kezdődik. Hogy meghozod-e te is a döntésed, rajtad áll, de tudd: a „majd”, a „holnap”, a „holnapután” nem léteznek, csakis a „most”.

És hogy miért dönt úgy egy lány, aki retteg a patkányoktól, hogy örökbe fogad kettőt? A félelme legyőzése érdekében, hogy átlépje saját korlátait, és hogy egy új, varázslatos világ részese lehessen, ahonnan már a rettegett dolgok sem annyira rémisztőek, mint azelőtt, oly sok éven át. Történetemet jogodban áll átvetíteni bármilyen másik helyzetre, a patkányokat, sőt engem is helyettesíthetsz bármi mással, a lényeg ugyanaz marad.

Egy évvel ezelőtt kétségbe vontam minden feltételezést arról, hogy egy patkányt lehet szeretni, vagy eltűrni egyáltalán. És bár minden írás, videó, mese, ami róluk szólt, a hihetetlen intelligenciájukat, játékosságukat, érdeklődésüket, találékonyságukat és az emberhez való ragaszkodásukat hirdette, akárhányszor lehunytam a szemem, ennek az ellenkezőjét láttam. Saját rálátásom kigyógyítása érdekében hónapokig jártam az állatkereskedéseket, ahol hosszú perceken keresztül csak álltam a terráriumok előtt, néztem őket, és próbáltam meglelni bennük a szépséget. Rengeteg időnek kellett eltelnie ahhoz, hogy ennek a halvány változatát is, de meglássam. Közben még többet olvastam róluk, és be kell hogy valljam, egyre jobban érdekelt, hogy mi lehet az, amit én ennyire képtelen vagyok észrevenni.

Meghoztam a döntésemet, és egy augusztusi napon két, cseppet sem jó körülmények között tartott, apró díszpatkány tulajdonosa lettem. Ettől a pillanattól fogva minden gyökeresen megváltozott.

Rettegtünk mindhárman. A félelmem néha annyira erős volt, hogy zokogtam, nem mertem hozzájuk érni, és amit a rácsokon keresztül szépnek láttam, amint közel került, egy pillanat alatt változott át a világ legszörnyűbb dolgává.

Szerencsére tudtam, hogy ez illúzió, a képzeletem és az ösztöneim cseppet sem tisztességes játéka, ahol én vagyok az, akit egy alaptalan érzés láthatatlan fonalakon rángat. Mégis hosszú heteknek kellett eltelnie, rengeteg új elhatározást kellett hoznom folyamatosan, amik volt, hogy percek alatt romokká dőltek össze, de felépítettem őket újra meg újra.

A jutalmam pedig egy új világ, amelynek hatalmas kapuit átlépve én magam is más ember lettem…

Tudtad például, hogy ha egy patkány be akar jutni a pizzásdobozodba, hogy lopjon magának egy nálánál sokkal nagyobb pizzaszeletet, kevesebb mint 10 másodperc alatt rájön, hogy hogyan tudja kinyitni? Ugyanígy oldanak meg szinte minden akadályt, feladatot, pillanatok alatt.

Vagy azt, hogy ők is mind-mind egyéniségek, kifejlett személyiségük van egészen apró koruk óta, nekik is lehet rossz napjuk, amikor inkább fel sem kelnek az ágyból, véleményük is van, amit a rendelkezésükre álló összes módon igyekeznek a tudtodra adni a maguk nyers modorával. Mert ha épp olyan a kedvük, és nem tetszik nekik az étel, amit eléjük teszel, egy laza mozdulattal landol minden a földön, te pedig ott állsz, és megőrülsz tőle, hogy a szíved szakad meg, annyira édesen csinálják még azt is, ami rossz. Trükköket lehet tanítani nekik, hallgatnak a nevükre, rendszeresen tisztogatják le embertársukat, sőt, ha patkányszemmel nem vagy elég csinos, a hajadat is megigazítják. A felesleges csatokat és hajgumikat kiszedik, és jól elrejtik, hogy még csak véletlenül se tudd elkövetni azt a hibát, hogy újra beteszed őket a hajadba. A sminkedre is figyelnek, ha összevissza kened magad minden hülyeséggel, ők nekilátnak lenyalni rólad, mert hidd el, borzalmasan nézel ki! A tévhitekkel ellentétben a patkány rendkívül tiszta állat, a te megjelenésed mellett a sajátjára is kellő időt szakít. Alvás előtt és után is alaposan megmosakszik, imád a fülében turkálni, a bundája a nap minden percében jól fésült és ápolt.

A világ összes jógapozícióját fel tudják venni, így esik meg, hogy néha a fejükön alszanak, sőt, elalszanak a te fejeden is… igazából bárhol el tudnak aludni. De azt szeretik legjobban, ha te is velük alszol, mert addig se csörömpölsz a lakásban, és amúgy is, minél nagyobb egy rakás, annál kényelmesebb. Imádnak a válladon ülni, a füledbe szuszogni, imádnak szabadon lenni, imádják kisajátítani a dolgaidat, WC-papírból várat építeni, szeretnek sötét, szűk helyekre bújni. Elfutni, amikor megpuszilod őket.

Szeretetük jeléül lepisilnek, ha kedvük tartja, nagyobb hisztit csapnak, mint egy tinilány, és talán akkor a legaranyosabbak, amikor meghallják a hangod, és futnak a ketrec ajtajához, mert tudják, hogy te előbb-utóbb ott leszel. Az oda nem illő tárgyakat puszta jóindulatból lelökik a polcokról: „Hát nem igaz, hogy ennyi jó ízlés se szorult beléd!?”

 Egy patkány mindig tudja, hogy neked mi a legjobb, figyel rád, és gondoskodik. Te pedig, hálád jeléül, megjutalmazhatod pár csipetnyi finomsággal, megoszthatod vele a spagettidet, és bátran adhatsz neki a pudingodból is. De vigyázz, soha ne annyit adj neki, amennyit elbír, jusson mindig eszedbe, hogy egy feneketlen gödör áll előtted hatalmasra nyitott szemekkel.

…így lettek szörnyekből angyalok, ettől lettem én magam is több, és ettől lett mindhármunknak a világ egy jobb hely. Mi kellett hozzá? Elhatározás. Hogy másként lássam őket, az előítéleteim nélkül, tisztán, olyannak, amilyenek valójában. Ez az egy döntés képes volt kétségbe vonni az összes eddigi nézetemet, és arra nevelt, hogy még tisztább szívvel forduljak mindenhez.

…így lett tehát a patkányból társ, így dőlt le minden fal, amit magam köré építettem. Hisz mi különbség patkány és ember között? Társak vagyunk ezen a bolygón, kik így vagy úgy, de egymástól függnek.

Tekints hát Te magad is társként mindenre, ami körülvesz, alázatosan keresd mindenben a jót, és új világok kapui nyílnak meg előtted.

Képgaléria: