A Szabadkai Népszínház sokoldalú színésznője a lehetőségből sikert formál
Adán született, Szabadkán él és teljesedik ki. Színművésznő, kolléganő, barátnő, gyémánt van a torkában. Egyre több felkérést kap, nem kérdés, hogy nagyon tehetséges. Mindössze huszonhét éves, háta mögött nagy sikerekkel, és mégis nagy alázattal alkot, dolgozik. Pámer Csillával beszélgettem az Irijám és Jonibe című előadás kapcsán, aztán jó barátnőkhöz illően egy kicsit minden szóba jött. A Schein Gábor szövege alapján készült előadás a pécsi Bóbita Bábszínház és a Szabadkai Népszínház koprodukciója, amelyet szeptember 6-án láthatott a szabadkai közönség.
Hogy lépett az életedbe ez a koprodukció?
Csilla: Teljesen váratlanul ért az egész. Két évvel ezelőtt volt egy fesztivál, ahol műsorvezető voltam. Vendégjátékkal szerepeltek itt a pécsiek, velük volt Bartal Kiss Rita is, aki felkért, hogy legyek benne a két év múlva megrendezésre kerülő produkciójában. Akkor elolvastam a művet elektronikus formában, de két évig csend volt a produkció körül.
Mesélj egy kicsit az alaptörténetről.
Csilla: Az alapsztori a madárkirály és a halkirálynő találkozása, szerelme, vágyakozása, születik is ebből a szerelemből egy utód, azután magukra maradnak, eltávolodnak, majd ismét egymásra találnak. A mindennapi élet részeire rá lehet húzni az előadás témáját, akár párkapcsolat, együttélés vagy házasság elejéről, kezdetéről és hullámvölgyeiről van szó. A nő és férfi kapcsolata a fővonal.
A közönség soraiban ülve én azon kaptam magam, hogy időnként elvesztem. Nagyon összetett a darab felépítése. Mennyire volt nehéz az előadás létrehozása?
Csilla: A zenei és a képi világ külön-külön, de egyszerre született meg. Az volt a fantasztikus az egészben, hogy a próbákon minden alkotó ott volt, s így minden együtt tudott megszületni.
Nagyon gyorsan készült el a produkció, de ezt megelőzte egy háromnapos találkozó Palicson, ahol valamennyire megismerkedhettünk egymással, és ráhangolódhattunk a közös munkára. Ezután jött egy pécsi találkozó, ahol főleg a dalok íródtak meg, majd ezt követte két hét intenzív próbafolyamat. A rendezőnő erős koncepciója nélkül nem tudtuk volna ilyen rövid idő alatt színpadra vinni a darabot, de mindenki sokat gondolkodott, és az ötleteivel hozzájárult a munkához.
Milyen volt egy ún. bábbal játszani?
Csilla: Szokatlan volt, eleinte kértem is a többiek segítségét. Volt bennem egy ijedtség, de szerencsére elmúlt. Sokat kameráztuk a próbákat, így láttam, mit csinálok jól és rosszul.
Milyen visszajelzéseket kaptatok a közönségtől?
Csilla: Nagyon vegyeseket. Senkitől nem hallottam negatív véleményt, inkább furcsálták, nagyon erősen egy lineáris történetet próbáltak követni. Ez ennél az előadásnál nem kulcs. Amikor elolvastam a szöveget, akkor egy erős érzelmi töltetet éreztem, valami elementárisat, ami mindenkiben benne van, és ki akar törni. Az ismerősöktől, barátktól is pozitív megerősítést kaptam, ez nekem fontos.
Úgy érzem, mintha ez egy hullámzó tenger lenne, és én is egy cseppje lennék, és ezt nagyon élvezem.
Sokan tudják rólad, hogy nagyon tehetséges énekesnő is vagy. Gondolkodtál-e már azon, hogy zenei pályára lépj?
Csilla: Nagyon erős vágy él bennem a zene iránt. Az utóbbi időben próbálom is képezni magam. Hangszeren is szeretnék megtanulni játszani. Nagyon szeretnék egyszer egy zenekart, de sokat kell még tanulnom ahhoz, hogy igazán szabadon tudjak ezzel foglalkozni. Nagyon hálás vagyok azért, hogy ilyen környezetben vagyok, hiszen zeneszerető emberek vesznek körül. Nagyon hálás vagyok még a kArc-irodalmi kávéháznak is, mert hihetetlenül sokat tanultam általa, és ezt most a pécsi produkció során vettem magamon észre.
A filmezésben is kipróbáltad magad. Ezzel mi a helyzet?
Csilla: Októbertől lesz látható az RTV1-en és az RTV2-n egy kétnyelvű sorozat, melynek a címe Harapd meg a nyelved! (Pomeri se s mesta). Nagyon új és intenzív dolog volt ez az életemben, két és fél hónap alatt készült el huszonnégy rész. Nagyon jó iskola volt, remek volt a stábbal dolgozni. Soha nem tudtam magam filmben elképzelni, válogatásokra sem jártam el soha. Ez a felkérés is váratlanul ért.
Előadásokban, filmben szerepelsz, énekelsz, a nyarat végigdolgoztad. Ha érkezne egy felkérés a jövő nyarat illetően, elvállalnád a munkát?
Csilla: Az utóbbi időben sűrűsödtek be így a feladatok. Nem tudom, ez meddig lesz így. Az van bennem, hogy amíg meleg a vas, addig kell ütni. Abban biztos vagyok, hogy ezután el fogok menni válogatásokra. Ha valami jön, annak oka van, ebben hiszek. Bele kell vágni.
0 Hozzászólás
Szólj hozzá