:

Nem tudok semmit a metálról

:

Fesztiválos interjú a brit Anathema zenekarral

Az idei Roadburn Festivalon sikerült egyik kedvenc bandámmal készítenem interjút. A Tilburgban megrendezett buli hangulatához a metál, rock, drone, blues, folk és mindezek poszt-verzióit kell elképzelni. Egy szerbiai haverom kérdezte, mivel önkéntes munkát végzek Hollandiában, hogy nem mennék-e el élménybeszámolót írni, mivel ő nem ér rá. Mi mást is válaszolhattam volna?

Teljes békében töltöttem ezt a néhány napot, kíméletlen bulizással. Az utolsó nap délutánján értesítés kaptam, hogy az Anathema tagjai várnak rám az egyik sarok mögött. Oda is siettem, és egy kedves csapattal ismerkedem meg, tökéletes angol modorral, metállal fűszerezve. Felajánlották, hogy meghívnak egy sörre, természetesen ráálltam a dologra. Ahogy a söröző felé haladtunk, összefutottunk egy számukra ismerős alakkal, aki velünk tartott. Leültünk, és a fiúk bemutatkoztak. Vincent Cavanagh vitte a szót, bár a többiek néha belőttek egy-egy poént.

Roadburn Festival

L: Ha a metál szó elhangzik, mire asszociálsz?

V: A rossz embertől kérdezed, barátom. Nem tudok semmit a metálról. Abbahagytam a hallgatását, amikor tizenhét-tizennyolc éves voltam. Szerintem, amikor tini az ember, akkor a legextrémebb dolgokban keres menekvést. A legextrémebb dolog, amivel találkoztam, az Iron Maiden Phantom of the Operája volt, azt hiszem. Tizenkettő, tizenhárom éves lehettem? Utána erősebb, gyorsabb kellett. Szóval jött a Slayer, meg ilyesmi. Black metal...

L: Hogyan fejlődött ki az egyedi zenei stílusod?

V: Egy zenei stúdióban dolgoztam. Az ottani srácok mutatták meg az elektronikát, Aphex Twin és Hardfloor. Ezek lerobbantották a fejem akkoriban. Abban az időben dobta ki a Nirvana a Nevermindot amely elszippantotta a levegőt az összes nehézfém bandától a világon. Mert nehéz volt, viszont hevesebb, igazibb és nyersebb. Szóval addigra a heavy metál már unalmassá vált számomra. Valahol mindenki meg is unta már a Metallicát, Slayert, Anthraxot... Volt valami a kilencvenes évek levegőjében, ami más vizek felé vitt.

L: Sokan itt a fesztiválon az árulták el nekem, hogy a metál már kinőtte magát. Nem csak a zenéről, a fekete ruháról és a piercingről szól. Erről mi a véleményed?

V: Liverpoolban nőttem fel. Ott, ha bőrdzsekit hordtál, és hosszú hajad volt, akkor mindenki figyelmét felhívtad magadra, mivel anti-minden voltál. Könnyű lett volna csatlakozni a skinheadekhez, de én nem akartam közéjük tartozni. Inkább ezt választottam, és itt vagyok. Ez a rock ’n’ roll igazi szelleme. A lázadó lelkek. Nevezheted metálnak, ha akarod.

L: Hogyan alakult a banda története?

V: Kölykök voltunk, amikor kezdtük. Voltak válogatáskazettáink, és tökölődtünk. Aztán egyszer csak kaptunk egy lemezajánlatot, s mielőtt felfogtuk volna, már a toppon voltunk. S úgy voltunk vele, hogy igen, ezt ki lehet bírni, ez egy járható életút. Előtte nem voltam sehol. Liverpoolba voltam zárva. A zene feltárta előttem az életet. Utazhattam, megismerhettem a világot. Ez egy természetes folyamat volt, nem kellett erőltetni. Két lehetőséged van: vagy tartasz egy tükröt kifelé, és arról beszélsz, amit látsz, vagy ugyanazt magad felé fordítod, s arról beszélsz, amit magadban megfigyelsz. Bármi lehet téma – valaki halála, például. Vagy szerelembe esés, utazás. Bármi. Ez nem olyan kiszámított dolog, hogy A-ból meg B-ből lesz egy dallam. Ha érdekel, csak ülj neki és csináld!

L: A nevetek, mit jelent? Mármint az ógörög értelmén kívül?

V: Áh, nem tudtuk akkor még, mit jelent. Tetszett, ahogy kinéz, meg az, hogy előtte nem hallottunk még ilyen kifejezést.

L: Most túráztok. Láthatunk valami különlegeset ma?

V: Igazából igen, ugyanis képzeletben végigmegyünk a karrierünkön. Az első album számaival kezdjük, hogy végül elérjünk a mostani hangunkhoz. Fellépnek a régi tagjaink is. (Itt nevetnek egyet.) Az elején én éneklek, bár én sosem akartam énekes lenni. Éppen csak az volt a helyzet, hogy nem volt senki más, aki megtegye helyettem. „Te csináld!” mondták.

Anathema

L: A szerbiai rajongóitoknak üzentek valamit?

V: Mennyit voltam Szerbiában? Nem sokat, így nehéz belátni az ottani helyzetet. Hogy énekes vagyok egy bandában, még nem jelenti azt, hogy bármi okosat mondhatok. Szerintem mindenkinek a legjobb leülni, és átgondolni az életét, hogy mi a fontos az életében. A családod, barátaid, munkád, hobbid... Nézd meg, van-e kiút a rosszból! De én nem tudom ezekre a válaszokat, ez egy egyéni dolog.

L: Ti megtaláltátok a kiutat.

V: Igen, de a mi helyzetünk más volt, mint ami most van Szerbiában. Liverpoolban az alkohol és a drogok okozták a legnagyobb problémát. De kijutottunk belőle, én vagyok rá az élő példa. Elkezdtük csinálni, amit élveztünk, és ez a bandánk volt. Ha valaki zenével akar foglalkozni, azt játsszon, amit élvez, ne népszerű, kedvelt zenét, hanem azt, amely őt magát jelképezi. Azt mondják ránk, hogy egy olyan banda vagyunk, amely mindig változik, és ez igaz. Jó helyzetben vagyunk.

L: Ez egy életstílus?

V: Inkább teljes körű munka. De nem csak ez tesz engem. Találtam egy rendes nőt, és vele van közös otthonunk. Emellett mást is csinálok. Nagyon szerencsés ember vagyok. Gondolkozz el azon, hogy mit akarsz, és utána készülj fel rá, hogy sokat tegyél érte! Ha beleszülettél egy kiváltságos életbe, nem tudod milyen az, ha ez nem adatik meg. Ez egy érdekes filozófiai kérdés. Ha meg tudnád változtatni azt, ami idáig vezetett, megváltozatnád-e, vagy hagynád, mert nagyra méltányolod azt, amivé tett, ami vagy ma?

L: Nemrég kiadtátok a számot, amely a banda nevét viseli. Mi a története?

V: Rólunk szól, arról, hogy a tagoknak mit jelent ez a társaság. Ha van családod, akkor az valamiképp különösen fontos.

 

Odafordulok az alakhoz, aki útközben csatlakozott hozzánk. Kiderül, hogy ő a Green Carnation frontembere, Kjetil Nordhus. Buzgón magyarázza, hogy jövőre készítenek egy különleges előadást, amelyben a legjobb albumukat adják elő, vagyis a Live of Day, Day of Darkness-t. Nevetve meséli, hogy a black metál miatt rejtőzködniük kellet, például egy bandatag miatt, aki az Emperorban is játszott, és szégyellte bevallani, hogy a Green Carnationban zenél. Most viszont újra összeállnak a bandatagok.

Ezek után már sietünk is, s nézhetem az Anathemát, akik lenyűgözően megnyugtató, ugyanakkor buzdító energiával töltenek el, és bizalommal, hogy mégsem megyek el innen teljesen, hisz a szívem lüktetésébe már kitörölhetetlenül beleivódtak az itteni ritmusok.

Képgaléria:

Cikk értékelése:

értékelés(ek).

0 Hozzászólás

Szólj hozzá

:
Jog az élethez – jog a halálhoz? Nem nagyon lehet azzal vitába szállni, hogy társadalmunkban az élet az egyik legfontosabb érték.

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Nem tudok semmit a metálról Fesztiválos interjú a brit Anathema zenekarral

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
„Amíg meleg a vas, addig kell ütni” A Szabadkai Népszínház sokoldalú színésznője a lehetőségből sikert formál

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Az Irodalmi Kaszinó hullámkavarói
Hullámok az állóvízben Szeptember 23-án és 25-én, a két nap közé egy szünnapot iktatva, tartották Kishegyesen a Hegyesi ...

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Cseresznyevirágzáskor
Levelek Japánból 22. 22. rész - Nara, a legelső főváros

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Pózolj gyerekkel! sorozatunk következő része
Egy au pair naplójából Tudok én is Garfield lenni

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Saša és Buddha
Sporhetsztori 11. Tizenegyedik rész – Az omlett, a padlizsán és Montiljo

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Az ajtón belépve
Újdonságokkal vár a Művészklub! Vezetőségváltás, felfrissített beltér, pénztárcabarát árak. Látogass el az újvidéki Művészklubba ...

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Művészetek, kávé és bor A szabadkai kulturális élet az utóbbi időben egyre mozgalmasabb, ehhez pedig nagyban hozzájárul a...

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Ember a fellegvárban
Marrakesh Acid City Oasis Festival 2015

0 Hozzászólás | Bővebben +
Vajdasági est október 7-20. Szemezgetés vajdasági műsorbeharangozókból

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Szarka Ákos
230! Bácsfeketehegyen három napos rendezvénysorozattal emlékeztek meg a falu újratelepítésének 230. év...

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Tóth Ferenc 75 A Topolyai Múzeumban nemrég zárult A népballada útja Topolyára című kiállítás

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Aki választ: Miskolci Renátó A nevem Miskolci Renátó. 1989. december 20-án láttam meg a napvilágot Szabadkán.

0 Hozzászólás | Bővebben +
RaggAti:
Karambol Oromból Az első Malom Slam - regionális slam poetry verseny első díjas alkotása.

0 Hozzászólás | Bővebben +