Fotó: György Erika

Interjú Lengyel Zoltánnal, a Médeia Fiai zenekar oszlopos tagjával

Amikor áthaladtunk a szegedi belvárosi hídon egy hatalmas vízi madár repült át az éjszakai folyó felett, miközben a közvilágítás fényei egészen sajátos alakban fodrozódtak a vízfelületen. Valamelyik határ felől a háttérben halk Kraftwerk-idézet szólalt meg egy ukrán citerán, egy másik irányból pedig Michael Gira játszott dorombon egy közép-kelet-európai hattyúdalt, majd Infidel 88 címmel megjelent a Médeia Fiai második lemeze is, és mi a csapat alapító tagjával beszélgettünk mindennek apropóján a magyar underground zene és a magyar kortárs irodalom határán található maquiladorák egyikében.

Képes Ifjúság: A Médeia Fiai zenekar a magyar underground zenei paletta egyedi színfoltját képezi. Konkrétan szegedi kortárs költők, írók, bölcsészek underground rockzenekaráról van szó. Ilyen természetű felállás magyar vonatkozásban nincs még egy. Hogyan jött létre a kapcsolat köztetek? Mesélj a zenekar alapításáról, a csapat alakulásának előzményeiről!

Lengyel Zoltán: A zenekar alapításának ötlete Lanczkor Gábor barátunké, gitárosunké. Először ketten voltunk. Orcsik Roli és Sziszi (Szokol Szilárd) láttak bennünket fellépni duóként a szegedi Jazz Kocsmában 2011 októberében, és egymástól függetlenül mondták, hogy szeretnének csatlakozni, mert úgy érzik, érdemben hozzá tudnának tenni a produkcióhoz. Így is lett.

Miért Médeia Fiai? Honnan ered ez a mitológiai vonatkozású név, mi áll a névválasztás mögött?

Gábor azt vetette föl, hogy milyen jó volna egy olyan név, amely valamilyen erős mitikus vonatkozással bírna, de úgy nézne ki, mint egy szalagcím, például: „Megöli két kisfiát Médeia”. Nem sokkal később azonban a javaslatomra arra jutottunk, hogy jobb és ambivalensebb is lesz a tömörebb Médeia Fiai. Egyrészt: na, most mi van, föltámadtak? Másrészt: félre lehet érteni Média Fiaiként (félre is szokták). Harmadrészt: kicsit rájátszik a fiúzenekar vonalra is, Backstreet Boys, New Kids on the Block stb. Negyedrészt: rövidítve MF, azaz motherfucker. Tetszett benne a sok magánhangzó-torlódás is. Szexi.

Annak ellenére, hogy több-kevesebb sikerrel körül lehetne írni néhány szóban a zenekar egyedi hangzását, a zenétek néhány rokon rockzenei műfaj egyvelege, a pszichedelikus rocktól a post-punkon át az ipari zenéig.  Milyen főbb zenei hatásokról beszélhetünk a csapat zenéjével kapcsolatban? Te hogyan határoznád meg a zenéteket azoknak, aki éppen most ismerkednek meg vele?

Erős a barkács vonal is benne szerintem. De nem érzem annyira igényét annak, hogy stílusirányzatok mentén körülírjam a zenét. Minimális, sérült, néhol szikárabb, néhol érzelmesebb, ám jórészt zaj által megzavart, vagy megfertőzött polifóniák létrehozására törekszünk. A zenei filogenezise minden zenekartagnak más és más, persze sok kapcsolódási ponttal. Ligeti Györgytől kezdve a kései John Coltrane-en, Robert Johnsonon, Tom Waitsen, David Bowie-n és Nusrat Fateh Ali Khanon át a Swansig meg az Einstürzende Neubautenig terjed a hatáspaletta. Utóbbi két zenekart szokták emlegetni leggyakrabban a zenénkkel kapcsolatban, még ha én ezt nem is érzem minden esetben indokoltnak. Ám annyi baj legyen, amíg ilyen jó zenekarokhoz hasonlítanak bennünket, semmi kifogásom ellene.

Hova tudnád sorolni a zenekarotokat a magyar rock színtéren belül? Tudnál-e mondani néhány hasonló magyar zenekart, egyáltalán, mi a véleményed a jelenlegi, magyar, underground zenei színtérről, amelyhez ti is tartoztok?

Hűha, nem igazán tudom, milyen a magyar rock színtér. Meg hogy mi belül vagyunk-e azon. Szerintem nem. Az undergroundnak nevezhető zenekarok közül nagyon szeretjük például a Pozvakowskit, fel is léptünk egyszer velük. Imádok továbbá majdnem mindent, amit Grencsó Pista csinál. Lenyűgöző élőben, ahogy születik belőle a muzsika. Szegeden inkább egy igényesebb neopunk vonulat az erős, a barátaink alkotják a Shot in the neck, valamint a Gazpröm és az Umreti fit nevű zenekarokat is, akik elég jól nyomják. De zenei színtérről en bloc nemigen van véleményem.

Színes és egyedi a zenekar hangszerelése is. A gitár és a basszusgitár mellett két ütős hangszer hallható a csapatban, és mindkettő különleges a maga módján. És ezek mellett, citerát, dorombot és egyebeket is hallhatunk az új lemezeteken például. Valójában milyen ütősökről is van szó konkrétan, hiszen egyiknek sem a hagyományos értelemben vett dob a hangszere? Honnan ered az ütős hangszerek nem hagyományos módon történő megszólaltatása a zenekarban?

Sziszinek valójában a dob volt a hangszere korábban is, ő annyit talált ki az elején, hogy ne nagyon legyen erőltetve a pergő, hanem inkább az oldaltamot használja ütemezésre, ezért „fordítva” is van elhelyezve előtte a két dob: a pergő jobb, az oldaltam bal kéz felől. De persze most már teljesen öntörvényű lett a dobhangzás: mindig olyan, amilyet az adott dal megkíván. Az egyik dalban azonban Sziszi nem dobol, hanem egy Kraftwerk-dallamot játszik ukrán citerán: ez még egyik recenzensnek sem esett le valamiért.

Igazából Rolinak volt feladva a lecke, hogy kitalálja a saját hangzását. Ezt ő első körben úgy oldotta meg, hogy kiment az ócskavas-telepre, ott kiválasztott néhány rokonszenvesebb vascsövet, talicskakereket, egyebeket. A csövek mostanra egyfajta minimál-ipari-xilofonként funkcionálnak. Ám Roli a citerahúrokat is százas szöggel üti, nem viccel. A dorombot is ő hozta be a zenekarba, ő képviseli az ipari sámán vonalat a zenekarban.

És mi a helyzet a szövegírással a zenekaron belül? Hiszen, mint ismeretes, elismert fiatal, kortárs írók, költők zenekaráról van szó, ezért ez még inkább izgalmas kérdés lehet. Ki írja a csapatban a szövegeket? Milyen témakörből merítenek a szövegeitek általában? Hogyan alakul egy-egy szöveg létrehozásának folyamata? És nem utolsósorban, miért választottátok az angol nyelvet?

Általában szerencsésnek tartom, hogyha az írja a szöveget, aki el is énekli: vállalja érte a felelősséget. Ha idézi, akkor is. Ez nálunk így is van, tehát a szövegek jó részét én írom, kivéve azt a néhány dalt, amelyben Gábor énekel, azokat a szövegeket ő hozta. Tematikusan viszonylag gazdagok a szövegek, bár van néhány jól betájolható csapás: történelmi krízishelyzetek, a jelenkori éles helyzetek – ám mindezek mikroszinten, tehát mindig egy rekonstruált és megkonstruált személyes perspektívából szemlélve. Nem az enyémből természetesen, hanem egy elképzelt tanúéból, elkövetőéből, áldozatéból. Vannak alternatív történeti, hogy azt ne mondjam, történelemhamisító szövegek is, ilyen például a For Asja, 1940, Portbou, amely úgy néz ki, mintha Walter Benjamin utolsó levele volna Asja Lacishoz. Ilyen persze nem létezik.

Az Infidel 88 szövegeiről mondanál néhány mondatot? Elsőre mindenféle illuminációk, angyalok, pasztorális miliők, női szereplők/múzsák, a Talmud, Walter Benjamin, Angelus Novus, True Detective mocsaras hangulata és hasonló elemek elvonatkoztatott, csábító, kissé ezoterikus, afféle szegedi–szabadkai köntösbe bújtatott egyvelege jön át. Miről szól ez a lemez? És mit takar a lemezcím?

Kiemelek két konkrét dalszöveget. Az első a Diana of Juárez. Ez egy kortárs történet, az eset 2013-ban történt. Két buszsofőrt lőtt le két egymást követő napon egy szőke nő. A sofőrök azokon a járatokon vezettek, amelyeken Juárezből a közeli úgynevezett maquilákba, a Mexikó és az Egyesült Államok határán fekvő szabad piaci zónában működő gyárakba járnak dolgozni fiatal nők, lányok. A senki földjén át vezető utakon rengeteg nemi erőszak, felderítetlen, nők ellen elkövetett kéjgyilkosság, csonkítás történt. A hatóságok tehetetlensége, sőt feltehető cinkossága miatt a magát juárezi Diánának nevező nő a megerőszakolt és meggyilkolt nőkért állt bosszút, és kívánt elrettentő példával szolgálni a buszsofőröknek és egyéb feltehető elkövetőknek. Hagyott egy levelet is, ebből sokat idézek a dalszövegben. Az eset rendkívül ambivalens, nehezen megítélhető, és nyilván érdekes a mítosz ilyen brutális és közvetlen parafrázisa, ám engem elsősorban az érdekelt, hogy rekonstruáljak egy feltételezhető, szubjektív pszichológiai diszpozíciót. Ezt nemcsak a szöveg, hanem a kántáló, majd sikoltó hangképzéssel igyekeztem plasztikussá tenni.

A másik az Illumination. A cím ugyan Walter Benjamin felé látszik vinni az asszociációkat, mégis, ennek a szövegnek közvetlenül vajmi kevés köze van hozzá. Ez a legszemélyesebb szöveg a lemezen: itt vannak a határai annak, megítélésem szerint mennyire érdemes közel kerülni valamiféle alanyisághoz. A szegedi belvárosi hídon áthaladva láttam egy hatalmas vízi madarat átrepülni az éjszakai folyó felett, közben a közvilágítás fényei egészen sajátos alakban fodrozódtak a vízfelületen – az egész konstellációban volt valami megmagyarázhatatlan ígéretszerű sejtelem, amelyet ugyan én érzékeltem, mégsem rám vonatkozott.

Az Infidel 88 címnek több vonatkozása van. Az ismert csillagkonstellációk száma 88, ugye ez benne van a második dal címében is. Közismert továbbá, hogy a 88 „szent náci” szám: a 8-as betűértéke a H, tehát 88 a HH, a Heil Hitler kódolt rövidítése. Az infidel alapvetően hitetlent jelent, és általában a fanatikus hívő szótárában jelenik meg, mint elpusztítandó ellenség, mondjuk jelenleg az Iszlám Állam nevű dicstelen szervezetnél. De lehetséges olyan fordítása is, hogy hűtlen. Ezen infók alapján viszont a lemezhallgatóra bíznám a többit – dolgozzon ő is egy kicsit az értelmezésen.

A csapat irodalmi térfelén maradva, a legutóbbi fellépésetek a JAK-tábor keretén belül történt. Hogyan fogadta az írópublikum a produkciót? Hogy múlt el a koncert?

Érzésem szerint szerettek minket. Lehet, hogy néhányaknak kicsit túl hangos volt. Mindenesetre többen is odajöttek hozzánk a koncert után elmondani, hogy dögös volt a cucc. Nagyszerű volt az Esterházy-kastélyban játszani. A parkban közben elégedetten bólogattak a kétszáz éves fák.

 És akkor az előző kérdéshez visszakanyarodva még egy mondat erejéig: hol lesz látható a Médeia fiai a következő időszakban?

Novemberben feltehetőleg fellépünk Szegeden és Szabadkán is, pontosabbat még nem tudok mondani.

Szabadkát szóba hozva, a második lemezeteket is a szabadkai Studio 11-ben rögzítettétek. Hogyan esett erre a stúdióra a választásotok? Hogyan folytak a stúdiómunkálatok? Meg vagytok elégedve a felvételekkel? Hol lehet beszerezni az új lemezt?

Amikor még volt Sínbusz Fesztivál, egy alkalommal koncerteztünk a helyen, nagyon bírtuk, összebarátkoztunk Grujóval meg Gorannal is, és aztán azt gondoltuk, miért ne. Jól érezzük ott magunkat, megtaláljuk könnyen a hangot a srácokkal, és ez a legfontosabb szempont lemezfelvételnél is. Az Infidel 88 című lemez jelenleg csak online beszerezhető a medeiafiai.bandcamp.com oldalon.

A Médeia Fiai jövőbeli tervei?

Gonoszabb, szikárabb zenét fogunk játszani. De lehet, hogy nem, és sokkal érzelmesebbek leszünk. Vagy mind a kettő egyszerre. Sokat kísérleteztem a Loop Station pedállal, ennek is lesz nyoma az új dalokban. Igyekszünk zavart okozni minél többször koncertünkkel. Aztán biztos lesz egy ultragonosz, kellemetlen lemez is valamikor a nem túl távoli jövőben.

Képgaléria: