Lies of the Machine: Freakshow (Magánkiadás 2016)

Egy budapesti koncert alkalmával találkoztam először a bandával. Egy kicsit furcsa volt, ahogy Buza Balázs Don egy rókaprémmel a vállán járt-kelt a közönség soraiban, de amint felment a képzeletbeli színpadra, minden új megvilágításba került, és a közönséget magába szippantotta a steampunk. A 2013-ban alakult Lies of the Machine zenekar stílusa saját meghatározásuk szerint Steam-powered metal psychocircus, ami első ránézésre talán kacifántosnak tűnik, de jobb definíciót keresve sem találhatnánk. A Dauda Judit, Gubicza Klára, Csendőr Balázs, Csóré Milán, Piskulic Zoltán Thor, valamint a már említett Don alkotta csapat első kislemeze DaemoCog címmel már a megalakulásuk évében világra jött, rajta négy szerzeménnyel, amelyek közül kettő felkerült a banda első nagylemezére, az idén megjelent Freakshow-ra is. Számomra megfejthetetlen talány, hogy a Defiance és a Technomagi című számok miért nincsenek az albumon, a maga nemében mindkettő igencsak ütősre sikeredett, különösen az első nyerte el a tetszésemet már az első hallásra/hallgatásra.

De térjünk rá a Freakshow-ra!

Az album kilenc jobbnál jobb alkotásból áll, amelyek, mint ahogy az igazi steampunk lemezek esetében el is várható, egy külön világot építenek fel igazi hősökkel, mindenre kész rablókkal, gyilkosokkal, szabadúszó kincsvadászokkal, őrült tudósokkal és természetesen sok-sok szesszel, ami elengedhetetlen kelléke a történeteknek, amelyekben rendre feltűnnek a különleges kiegészítők, mechanikus szerkezetek, amelyek működés közben gőzpárával töltik meg a levegőt.

Az albumnyitó First it rings... című szerzemény nem akar más lenni, mint ami, egy intró, amelyben a csengők hangjára működésbe lendülnek a gépek. Az ezt követő Psychocircus című dal már egy őrült pörgésre invitálja a hallgatókat, démonok ugrálnak a trapézokon, a hófehér ruhába öltöztetett tündérek tűzkarikákon bukfenceznek át, míg a sátor mögött sötét üzletek köttetnek. És máris jön a Z-Waltz, hogy a pörgés egy percre se szüneteljen, csak lassuljon le egy kis időre, elegáns ruhákban lépkedünk, míg rá nem jövünk, hogy az egész csak egy álca, és a féltékenység megköveteli a magáét. E számban bukkan fel először az az oroszos hangzás, amit a steampunk követői annyira kedvelnek, és amelyik igazán jól kiegészíti az enélkül talán kissé monoton dallamot. A Railnomads című szerzeménnyel vonatra szállunk, és olyan helyeket járunk be, ahol jószerével még a madár sem jár, és csak megyünk és megyünk és megyünk, és a hó is megállás nélkül szakad, míg el nem érünk egy távoli kocsmába, ahol mindent megtudhatunk Vaszilij kapitány haláláról, és az is kiderül, hogy ezen a kies vidéken nem a borban, hanem vodkában az igazság – mindezt a The dishonorable death of the honorable Captain Vasilij című számból, amely már a banda kislemezén is szerepelt. Ezt követi a Lick my cog című szerzemény, enyhén erotikus kicsengéssel, majd a Rise!, ami fülbemászó dallamával kiérdemelheti a banda legpopulárisabb szerzeménye címet. Egy olyan számról van szó, amely már a demón is szerepelt, és amely véleményem szerint ott jobban hangzott, nyersebb volt, vadabb, és pezsdítőbben hatott a vérre. Az album utolsó előtti száma a megtévesztő című The last flight című szerzemény, amely egy viharos éjszaka történéseit foglalja össze, egy olyan éjszakáét, ahol egyre mélyebbre süllyedünk az örvényben, a pörgés itt már megállíthatatlan, csak időnként tudjuk felemelni a fejünket, valami húz az őrületbe. És persze tánc! Az intróban felhangzó csengőket végül a függöny követi ...then curtains fall. Mindenki elcsendesedik egy kis időre, de senki sem nyugszik meg. A gépek tovább pörögnek Dauda Judit tiszta énekhangjával, Buza Balázs torzított vokáljával.

Fogaskerekek, szesz, rock'n'roll!

P. S.: Az album teljes egészében letölthető a zenekar Bandcamp oldaláról, és a hivatalos oldalukon egy izgalmas digitális booklet is várja a látogatókat.

https://liesofthemachine.bandcamp.com/

http://www.liesofthemachine.hu/

Képgaléria: