Minden télen elhatározom, hogy Ázsiában fogok lakni, például Malajziában, ahol még csak tévében láttak havat. Idén télen is elhatároztam, hogy költözök. Igaz, csak pár napra, és nem is másik kontinensre, és csak két országgal arrébb. A tél viszont Bécsben is megtalált. Mikor kint tombolnak a mínuszok, és arra ébred az ember, hogy hatalmas pelyhekben hull a hó (nem kedvesen szállingózik, hanem erőszakosan, tombolva esik, mintha azt mondaná: „jövök, ti csak vacogjatok”), akkor akármilyen gyönyörű helyre is utazott, nincs kedve a városban sétálgatni és gyalogosan nézelődni. Így maradtak a beltéri programok.
Miért ne látogathatnék el az esőerdőbe, és szemezgethetnék cápákkal, polipokkal és mindenféle tengeri gyönyörűséggel jó meleg lakhelyükön, ahol sosincs hideg? Nem. Nem rohantam a bécsi reptérre egy jegyért Malajziába, hanem ellátogattam ezeknek a csodáknak a bécsi lakhelyére.
2017. I. 7.
10.35. Haus des Meeres:
Hatalmas a sor az épület előtt. Hideg ide, hideg oda, márpedig mi akkor is cápát nézünk – gondolja magában a hidegtől reszkető nép a kígyózó sorban. Amikor belegondoltam, hogy ha most beállunk a sor legvégére, mikor fogunk bejutni, kedvem lett volna visszafordulni, hogy a jó meleg szobában ihassak még egy teát. De erre nem került sor. Mintha imáim meghallgattattak volna. Nem kellett kivárni a sort. Mivel vendéglátóink indulás előtt a neten keresztül foglaltak jegyet, rögtön mehettünk be. Ajánlom mindenkinek, hogy így vegyen jegyet, megspórol magának egy-két óra várakozást. Az ár nem különbözik, és egy órával a foglalás után már mehet is az ember. A második világháborúból visszamaradt hatalmas, kissé csúnyácska betonépületet, ami légvédelmi toronyként funkcionált, valami hasznosra akarták fordítani, így most az oldalán mászófal, belül pedig a tropikáriumban tizenegy emeleten át barangolhatunk édesvízi, tengeri és esőerdei élőlények között. A legfelső emeleten lévő kávéház teraszáról gyönyörű kilátás nyílik a városra, és aki edzeni kíván, és nincs kedve fél órát várni a mindig tömve levő liftre, az nyugodtan fellépcsőzhet. Mi fentről lefelé indultunk. Hűségesen kivártuk a liftet, és indulás a legtetejére. Miután megcsodáltuk a város panorámáját, a lépcsőn indultunk meg lefelé, és néztük végig az emelet különlegességeit. Az épület több mint tízezer élőlénynek ad otthont a világ öt kontinenséről. A tizedik emeleten található a cápák számára kialakított 150 000 literes tartály. Kihagyhatatlan állomás még a házon belül a krokodilpark, a trópusi ház, ahol szabadon szaladgálnak az ember feje fölött a majmok, repkednek a madarak, és a terrárium is, amelyben a legnagyobb, legmérgezőbb kígyókkal, pókokkal barátkozhatunk.
Akárhogy esik a hó, akármilyen hideg is van kint, mindig csempészhetünk az életünkbe egy kis nyarat.
0 Hozzászólás
Szólj hozzá