:

Tarajos képzőművészet

:

Damir Pavić – Septic szabadkai független képzőművész. A Harmonija Haosa frontembere. Rendszerességgel először a Képes Ifiben publikálta rajzait az 1990-es évek derekán. „Nem rosszból mondom ezt, de a magazinotok számomra fanzinra hasonlít leginkább, nekem ez nagyon szimpatikus benne.” Ilyen ez a Septic. Őszinte, punk, rátapint a lényegre.

Szabadkán a Majsai híd környéke csak egy nagy átlagos szürkeség, ami magába temet mindent. Itt található az egykori Clash Club épülete, amely jobb és vígabb napokat is látott már. A főút felőli ajtó is sokaknak ismerős lehet, mert éjszakánként nagy volt a jövés-menés arra. Koncertek utáni partik is zajlottak ott, és ez ad átmeneti otthont az örök vándor, de mindig hazatérő Septicnek. Beszélgetésünk több időben/síkon zajlott, és tavaly júniusban kezdődött...

Életem első punk koncertjét tizenhárom évesen éltem át Szabadkán. Abban az időben az ilyen jellegű események be voltak tiltva, amennyiben nem segélykoncertnek lettek feltüntetve. Ezért nekem is, mint sokaknak, életem első punkzenei élő fellépése egy illegális buli volt, ahol hat banda lépett fel egy háznál. Leginkább az fogott meg, hogy a közeg mindenkit befogadott, engem is. Akkoriban mentek az ajánlgatások. Ha egy valakinek „oké” volt az újonc, akkor valamilyen szinten felelősséget vállalt érte, és a közeg elfogadta feltétel nélkül. Talán ennek az éjszakának köszönhetően nem lettem szociális eset.

Septic

Mióta érzed a punk színtér szerves részének magadat? – kérdezem tőle, miközben kénytelen vagyok közelebb állni a folyton kimért hangerővel hadaró Septichez.

Talán mikor beszereztem egy hardcore/punk fanzine példányt, amit a mostanra sajnos elhunyt Mircez készített. Ha őt nem ismerem meg, akkor valószínűleg még mindig azt hiszem, hogy a punk nem más mint állandó konfliktus a környezettel. Tőle hallottam először a foglaltházakról, a punk mögött álló ideológia mozgalmáról. Akkoriban a metál műfajjal minden átlagos zenei újság foglalkozott, a punk kultúra viszont teljesen különálló volt, ő vezetett be a punk fanzinok világába. Aztán amikor kiderült a rajztehetségem, több zenekar is felkért, hogy készítsek nekik logókat, maxi lemezborítókat. Ekkor csöppentem bele nyakig a punkba…

Milyen különbségek voltak az akkori és a mostani életstílus között?

Az emberek közötti kapcsolati hálók nagyon másak voltak. Ha tudni akartál a dolgokról, kötelező volt benne lenned bizonyos körökben. A tudatmódosítók sem voltak olyan nagy mértékben jelen a bulikon, inkább csak a zene számított. Manapság ha elmész egy koncertre/partira, szinte magától értetődik, hogy szét kell esned a buli kedvéért… Idővel létrejöttek olyan szórakozóhelyek Szabadkán, mint a régi Gustav (a klub egykori helyszíne a szabadkai Gombkötő utcában, a Pro Music üzlet túloldalán található), ami a punk közönségéről volt híres, de inkább hírhedt. Az akkori Omladinski Festival is jelentős volt, ahol punk zenekarok is felléphettek.

Septic: Watchers

Watchers

Létezik egy felvétel a Kud Idijoti Omladinski Fest-es fellépéséről, mikor meg is nyerték a közönségdíjat. A publikumban tényleg fel lehet fedezni Satan Panonskit?

Igen, az ott tényleg ő. Pár haverjával jött akkor, és én is ott vagyok közöttük. Ha jól emlékszem, nekik is kellett volna zenélniük, de bojkottálva lettek, talán egyedüliként a fesztivál története során. Különben ott és az ilyen helyszíneken mindig sokkal többen voltak, akik csak lógni mentek. Én soha nem voltam egy levegőben lógó punk, és a barátaim sem.1988-ban például megalapítottuk a Slam Clubot. Ez egy kreatív műhely volt, ahová összejártunk ismereteket cserélni, rajzolni, kazettákat másolni – mindezt persze a punk szellemiségében. Sok jelenleg elismert művész és befolyásos személy járt oda kölyökként. Később valamilyen szemszögből ennek lett folytatása a Harmonija Haosa, ami elnevezése volt az 1991 körül létrejött kommunaszerűségnek, melynek a bázisa az én lakásom volt. Alapvetően bármit tehettél ott, dolgozhattál, bulizhattál, zenélhettél. A lényeg, hogy kreatívan töltsd az időt. Ez azért nem működött mindig ideálisan, olykor feltűntek olyan egyének is, akik nem igazán voltak odavalók, és előfordult ott önpusztítás, de még összetűzés is. Végül ez az egész megszűnt, és lakást kényszerültem váltani az elhíresült ott zajló dekadens életstílus miatt.

Septic: Subspecies

Subspecies

Mesél nekem, miközben én az egyik foteljába süppedek. Figyelmemet folyamatosan megakasztja a képernyőn üvöltő hölgy, Wendy O Williams ténykedése. Egy ősrégi GBH kalózfelvételt kezdtünk el nézni, amely átváltott egy Plasmatics-koncertbe.

Ha végignézzük a punkzenét a kezdetektől, és kiválasztunk ötven bandát, akkor láthatjuk, hogy mind máshogyan szólal meg. Tehát zeneileg nem is igazán lehet behatárolni. Régen nem volt annyira fontos, mennyien járnak el koncertre, mit eszel, hogyan öltözöl, milyen életfelfogást vallasz és ideológiákat képviselsz. Sokkal inkább az átlagtól való különbségek kötötték össze a csoport tagjait, mintsem a hasonlóságok.

Kifejtenéd bővebben? – kérdezem, miközben Septic felnyit nekem egy sört, én pedig szégyenszemre mohón kapok utána.

Ez manapság nincs így, szétmorzsolódott az egész, inkább hasonlít egy militáns jelenségre, ahol elvárják a másiktól az uniformitást, hogy becsatlakozhasson a csoportba. Szerintem nagyon fontos a különbségek hangsúlyozása és elfogadása. Akik nem tartják tiszteletben az emberek másságát, nem érdemelnek tiszteletet. Ez az a jelenség, amely az 1990-es évek után ütötte fel a fejét, és megváltozni már nem fog.

Septic: Deal

Deal

Azt akarod mondani, hogy a punknak túlzottan irányt szabtak páran az utóbbi két évtizedben?

Több olyan esettel is találkoztam, mikor az antifasiszták olyan mértékben elkezdtek szigorú szabályokat felállítani a politikai korrektségről vagy arról, ki és mi lehet igaz punk, hogy szinte létrehoztak egy anarchista Mein Kampfot, külön alkotmányos rendszerrel. Pár éve már szokás, hogy az antifasiszta punk közeg fasizmussal vádol bizonyos zenekarokat. Az ilyen szélsőségek, egy idő után már semmiben sem különböznek egymástól, ezért igyekszek is elhatárolódni az egésztől. Olykor mondom, hogy antifa vagyok, de igazság szerint igyekszek nem foglalkozni ezzel az egésszel.

Több helyen is összemossák a punkot a baloldali liberális ideológiával, pár punkbanda szinte erre alapozza piaci sikerét. Mennyire fér szerinted össze a punk és a politikai szerepvállalás?

A punk reakció a társadalmi viszonyokra, környezetre, és ezért csakis viszonylagos lehet, amiből az következik, hogy inkább kritikus és apolitikus irányt kellene képviselnie. A zenének nem szabadna meghatározni a gondolkodásod irányát, csak el kell indítania ezen az úton.

Septic 2011 októberében, fotó: GoRun Cvija

Septic 2011 októberében, fotó: GoRun Cvija

A punk szerinted mit jelent?

Szerintem a szabad ellenvélemény megnyilvánulása azok ellen a dolgok ellen, amelyek az önmegvalósításban korlátoznak. A punk megadja azt a lehetőséget, hogy a kritikádat, problémáidat kifejezd művészi körülmények között. Nem kötelező ezzel a lehetőséggel élni, de olyan területet biztosít ahol ez kivitelezhető és elvárt. Harc a képmutatás ellen, egy őszinte kommunikáció, amely provokál.

Septic időközben odamegy a gáztűzhelyhez. Mint általában, most is ő főzi a Clash Clubban fellépő zenekarnak a vacsorát.

A vegan filozófia nagyon tetszik. Megválasztod a táplálkozásod módját és forrását, önmegtartóztatást gyakorolsz, vigyázol a környezetedben található életformákra. Szerintem ezzel kibújsz a fogyasztói társadalom egyik hálója alól, amely a húsra van alapozva. Mikor viszont a vegan hozzáállás átmegy agresszív magatartásba a körülötted lévőkkel szemben, az undorító. Számomra az állatok iránti szeretet és tisztelet az élet és a természet iránti szeretettel együtt kell hogy járjon. Nem értem azokat az állatvédő aktivistákat sem, akik gyűlölik az embereket, és teljesen antiszociálisak. Sajnos a saját környezetemben is vannak ilyenek. A magányukat állatokkal oldják, ami teljesen képmutatás….

Septic Art, Kortárs Galéria, Szabadka, 2016, fotó: Rankov Dejan

Septic Art, Kortárs Galéria, Szabadka, 2016, fotó: Rankov Dejan

Miközben Septic a véleményét firtatta, én a lakásában található rajzhalmokat nézegettem. Septic neve az itthoni képzőművészetben többször merül fel a cyberpunk stílus képviselőjeként, amely elnevezés William Gibson Neurománc című könyvének megjelenése óta van közhasználatban. Az ember összefonódása a gépekkel pszichikai és fizikai szinten, biomechanizmusok létrejötte, a természetes anyag kapcsolódása a mesterségessel. Ezek a víziók jellemzik ezt a stílust és az ő munkáit is. A képeken megjelenő alakok is gyakran emlékeztetnek minket a punk kultúra képviselőinek stílusára. Úgy gondoltam, teljesen helyénvaló megkérdezni tőle, milyen szinten van számára összekapcsolódva a punk és a képzőművészet.

Mikor rajzolok, akkor inkább egy olyan nehezebb lelki állapotban vagyok, amit a punk zene is tükröz, talán ez a közös. Másrészt eleve a punk színtér kezdte el támogatni a munkásságomat, de akkor és most sem függtem kizárólagosan tőle. Nem hallgatok kizárólag punk zenét, és nem is érzem magam a jelenlegi punk színtér részének, de hű vagyok önmagamhoz és ahhoz is, amit a punk jelentett régen számomra.

 

Nem a punk indított el a képzőművészet útján?

Nem, mert rajzolni sokkal korábban is szerettem, viszont a punk kultúra nélkül nem hiszem, hogy eddig eljutottam volna, és valószínűleg az egész abbamaradt volna előbb-utóbb. Ha megnézed, akkor minden zenei szubkultúra kreativitásra ösztönöz. Az ehhez tartozó személyek sokkal jobban fogékonyak a képzelődésre, ami gyakran tettlegességbe torkollik. A művészet alkalmas terület arra, hogy védekezz a hétköznapok ostobaságai ellen, segít megőrizni az egyensúlyodat a való élet felszínességével szemben. A zenei kultúrák amennyiben egy új világba vezetnek, úgy előbb vagy utóbb te is létrehozod a saját világodat, és talán ez a művészet. Nem mintha én mérvadó lennék abban, mi az a művészet, de tény, hogy ha már valamit alkotsz, amiben más valaki az élvezetét leli, az talán már az kellene hogy legyen.

(Folytatjuk)

Képgaléria:

Cikk értékelése:

értékelés(ek).

0 Hozzászólás

Szólj hozzá

: Pápista Zsolt
„Aki német szakos, rendkívüli helyzetet élvez” A Vajdasági Magyar Tudományos Diákköri Konferencia 2016. évi Kristálygömb Díját Pápista Zsolt, az...

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Jogi Kar, te drága! DAY 37: HA NÁLUNK IS LEGÁLISAK LENNÉNEK A FEGYVEREK

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
A családon belüli erőszak Ami a négy fal között történik, az magánügy.

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
A folk metál újabb hullámain Krampus: Counter / Current (Magánkiadás 2016)

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Szilikonspirál – avagy a mindenség egy csigahéjban Darren Aronofsky: π (π – faith in chaos) – 1998

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
A SZJMSZ közleménye Kedves Barátunk!

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Bödecs László: Semmi zsoltár Bödecs László, költő, 1988-ban született Szombathelyen.

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Céklás-fetás szódakenyér
Sporhetsztori 34. 34. rész – A cékla visszatér

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Utam Japánba A repülő leszállásra készül. Hajnali ötkor értem vissza a hostelbe Bangkok legjobb bulijáról, és ...

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Guten Morgen, Österreich Minden télen elhatározom, hogy Ázsiában fogok lakni, például Malajziában, ahol még csak tévében l...

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Tarajos képzőművészet Damir Pavić – Septic szabadkai független képzőművész.

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Aki választ: G. Erdélyi Hermina G. Erdélyi Hermina vagyok, a barátaim Heminek hívnak.

0 Hozzászólás | Bővebben +