A görög sztónerek nevét először talán két éve hallottam Feki cimborámtól. Első hallgatásra nem igazán maradt meg a zenéjük, mivel akkoriban sok együttes közül mazsolázgattam a Stoned Meadow of Doom és hasonló Youtube csatornákról, így az együttesek, albumok, dalok nevei jócskán összefolytak. Másodjára viszont, újrahallgatva, teljesen magával ragadott az, amit alkottak. Nemsokára pedig kiadták második albumukat, melynek első száma (a Proxima Centauri) azóta is az egyik kedvencem.
A Naxatras nevét mostanság több ízben is hallhattuk, olvashattuk különböző helyeken, mivel idén megfordultak itt-ott Szerbiában. A Mount of Artanon is felléptek, kétszer. No, arról jól lemaradtam – sajnos. Szerencsére azonban Győri megírta nektek a beszámolókat, így nem lesz hiányos az összkép. A Malomfesztiválon, természetesen, és az újvidéki The Quarterben viszont ott voltam, és meg kell mondjam, tudnak valamit ezek a fiúk – élőben is.
No de hogy is kezdődött ez az egész Naxatras-história?
2012-ben kvartettként kezdték az együtt zenélést azon egyszerű szándékból, hogy jammelgessenek. Mindez akkor még Dust név alatt folyt. Nevük a későbbiekben lecserélődött először Temple-re, majd a ma is használt Naxatrasra. Legkorábbi inspirációik a Kyuss, a Monster Magnet és hozzájuk hasonló formációk voltak, az idő múlásával azonban a Naxatras tagjait magával ragadta a pszichedelikus és space rock hatás. Első LP-jük felvételekor egy egyszerű demót akartak készíteni. A felvétel elkészültekor azonban – saját elmondásuk szerint – arra jutottak, hogy a dolog jól szól, és akár meg is oszthatnák a világhálón... Persze, akkor még nem is sejtették, mit tartogat számukra a jövő.
A jelenlegi felállás szerint az együttest John Delias (gitár), John Vagenas (basszusgitár) és Kostas Harizanos (dob) alkotják.
Deliasnak van egy, a jazz-blues-funk vonalat követő szólóprojektje, míg Vagenas a Ni Moyán dolgozik (experimental electronic project – őt idézve), Kostas pedig a Movement of Static nevű post-metal formációban is játszik (ajánlom meghallgatásra!)
Bár nem szeretem a dolgok erőltetetten történő kategorizálását, ahogyan az előző együttesekkel való beszélgetéseim során is tettem, a Naxatras tagjait is megkértem, próbálják meg körülírni a stílust, melyben zenét írnak és játszanak. „Ösztönösen zenélünk, a munkafolyamat természetes, magától értetődő” – válaszolták. „Leginkább jammelés, mindegy, hogy szabadon vagy egyikünk elképzelése alapján. A jammelgetés során született dolgokat formáljuk a dalainkká. Amit és ahogy játszunk, tükrözheti, hogy nem tudatosan jutottunk odáig, hogy zenészek legyünk. Simán csak megihlettek bennünket olyan klasszikusok, mint a Pink Floyd, a Hawkwind, a Black Sabbath vagy a Funkadelic, meg persze olyan nevek, mint az Om vagy a My Sleeping Karma.”
Májusban a fiúk stúdióba vonultak, hogy hozzálássanak harmadik lemezük anyagának véglegesítéséhez. Ezt követően felkerekedtek, hogy bejárják Európát; első körben a Balkánt célozták meg, majd némi pihenő után most épp Európa más területein utazgatnak és koncerteznek. Állítják, hogy a turnézás, a fellépések, a közönség reakciói gyakorolják rájuk a legnagyobb hatást. „Csupa móka az egész! Persze, nem mentes a nehézségektől sem, de ezek a legmeghatározóbb élményeink. Egy alkalommal például Szabadkán játszottunk, egy kis underground helyen, öt ember előtt, előelőadóként pedig egy lány lépett fel, valami metalcore stílusú, karaokénak hangzó dologgal. Hadd ne mondjam, mennyit ittunk akkor este...”
All the Stars Collide Into a Single Ray című felvételüket nemrégiben töltötték fel Bandcamp profiljukra. Egy másik, az új albumon megjelenő számmal együtt már fel is került az őszi turné dallistájára. A Malomfesztiválon és a Quarterban is remek ízelítőt adtak eddigi műveikből és élő előadásmódjukból, így biztosra veszem, hogy amit a (közel)jövőre tartogatnak nekünk, az sem lesz kevésbé figyelemre méltó.
0 Hozzászólás
Szólj hozzá