: Délutáni csendesülés
Délutáni csendesülés

A megvilágosodás útjai hangjegyekkel kikövezve 4.

: Délutáni csendesülés
Délutáni csendesülés

Barangolások a szerbiai rock/metál múltjában és jelenében – 4. rész

Valami olyasmi kép élt bennem, hogy becsattogok majd a táborba, végigzörgetem a sátrakat, kora reggel felzaklatok mindenkit, és amikor valaki kidugja a kobakját, jól fejbe csapom egy hatvan dináros túrós burekkal. Ehelyett teljesen üres sátrakat találok, az előző napi kóbor kutyákat, egy szőke lányt, aki a színpadnál táncol, és úgy néz ki, mindjárt elsírja magát, mert már napok óta csak táncolni és kényszeresen vigyorogni tud. Tehát kihajítom a pokrócom, süttettem a hasam a reggeli napfényben, hiszen jómagam is aludhattam vagy két órát. Egy kutya mellém telepszik, a burekos kezem nyalogatja, a nap tűz. Lehajtom a fejem...

Tündék és tündérlányok érkeznek a közelembe, több hullámban. Lám, Sónak igaza van, itt tényleg egy mágikus világ van körülöttünk, ahol varázslatok élnek. Vizet követelnek tőlem és helyet a pokrócon. Elmondásuk szerint a kora hajnali órákban északi harcos társaikkal, valamint völgybéli pokolkutyákkal nekiindultak a mágikus hegycsúcsnak a titok nyomába. Egyesekre levegődémonok támadtak, majd később trollok cselszövése miatt szétszakadt a csapat, és néhányuknak erdei boszorkákkal gyűlt meg a baja a sűrű erdőben. Volt olyan is, aki majdnem félholtan ért a csúcsra, mert mérgezett bájitalt kapott az éjjeli pultostól. Izgalmukat kihevervén megosztják velem eddigi kalandjaikat. Az előző éjszakai felhozatalt páran végigbulizták. A pagan black metál Propoved megakadt azok torkán, akiknek inkább a Naxatras jött be. Az Obidian Sea bolgár doom metálja közepes megítélésben részesül, a görög The Temple kiválóban. Az utazás során mindenki megszédült a természet szépségétől, ami maguk alá gyűrte társaságunk másik felét.

Naxatras

Naxatras

A beszámoló után elheveredek, és aludni próbálok. Küzdök a napsugarakkal, de az talán még jobban zavar, hogy már harmadszor váltakozik ugyanaz az Alien Sex Find- és Joy Division-dal, hogy a mellettem lévő tündérlány forgolódik, vagy hogy a harmadik kutya éppen most ugrik a mellettem lévő, immár mosolygó ex-álomdémon harcosra, aki önzetlenül rám hárítja az ebet. Azért a varázslatból nekem is sok lesz, amikor az eb pofátlan, ugyanakkor rafinált módon kilopja az egyik burekot a fejem alól, és már lécel is vele. A gazdija pár méterrel arrébb csak így kommentel: A burekod akarta megetetni magát a kutyámmal... jó szöveg...

Mielőtt olyat válaszolok, amivel akaratlanul a lelkébe törlöm bakancsom a húdealterlánynak, inkább a tusolást választom. Botorkálás közben egyre inkább kibontakozik előttem maga a fesztivál. Sokan reggeli meditációt végeznek a sörösüvegek között a füvön, néhányan jógáznak a domboldalon, a tusoló bejáratánál már transzállapotban egy punk. Révülése közben átlépek felette. A szocialista épületben rádöbbenek, igen bátor dolog tusolónak hívni a tusolót, ami valójában egy kihívás, egy kozmikus rejtvény a vízfakasztásról. Kijövök, és a szobákból lassan kászálódnak elő azok, akik láthatólag mágikus italokból merítették a tudást előző éjjel, és a szervezők által felkínált ingyenes szálláslehetőséget választották a létesítményben. Tudatosul bennem, itt vagyunk egy sztóner fesztiválon vagy valami olyasmin, ahol minden kellemetlenség mögött akár komolyabb összefonódások lehetnek.

Naxatras

Kik ezek a sztónerek? Kezdjük itt. Gőzöm nincs. Csak úgy lettek. Ők ez ex-post metál rajongók? Ha a közönséget összetevő elemeire bontom, vajon találok közös vonásokat? A legszembetűnőbb a mezei (akár kis falunkban, akár a betondzsungelben fellelhető) metálosok jelenléte. Ők elsősorban black és doom metál koncertekre jöttek, azzal a fenntartással, hogy azért lesz pár lazább banda is, amit majd kibírnak valahogy. Aztán itt vannak az Amebix felvarrós punkok, akik száma igencsak megcsappant. Talán többen közülük metalisták lettek. Ki kell hangsúlyozni, itt társadalmilag aktív punkokról beszélünk, nem az üzlet előtt piáló matt részegekről PICSA pólóban, akik tarhálják a pénzt (előfordulási helyei Észak-Szerbia magyarlakta vidékei és Magyarország). Aztán itt a legérdekesebb csoport, akikről semmit nem lehet tudni, mert öltözködésükben teljesen mellőznek minden szubkulturális jelzést, a hajviseletük konform, még tetkót sem fedezhetünk fel elsőre. Ha közelebb megyünk hozzájuk, lehet, ráakadunk egy kitűzőre (Kyuss, Vegan Power, Fuck Racism), amivel azért szeretnék helyreigazítani a dolgokat. Ők (egyik elméletem szerint) valószínűleg punk/metál rajongók lehettek süldő korukban, de idővel elhagytak miden ismertetőjelet. Ennek oka a társadalmi hivatásukból fakadó megjelenési követelmények, illetve a korukból (ránézésre többnyire erős húszas-harmincas korosztály) kikövetkező frusztráció – idősnek érzik magukat a nyilvános majomkodáshoz, de azért szeretik csinálni. Elképzelésem szerint ők a fogyasztói társadalomtól megcsömörlött fiatalok, akik most készülnek megtérni egy szubkultúrához, és új önidentitást kialakítani.

A közönség tehát vegyes, több szubkultúrából tevődik össze, és egyelőre nincs még egy csakis rájuk jellemző, szemmel is érzékelhető stílusuk, ami alapján megkülönböztethetnénk őket más hasonló jellegű csoportoktól. Sztóner szubkultúráról talán egyelőre nem beszélhetünk, inkább olyanokról, akik érdeklődnek iránta, talán keresik még az alfasztónert, aki majd megmutatja, hogy kő csináni. Felvetődik a kérdés, vajon egy nagybömbbel van-e dolgunk Kurt Vonnegut-i értelemben ezen a fesztiválon, vagy ezeknek az embereknek közük kell lenni egymáshoz az isteni gondviselés szerint is.

Naxatras

Az idén két délutáni koncert is volt a kupola alatt, még ha az elsőt nem is láttam – Naxatras

A Naxatras délután öt órás fellépését mindannyian együtt nézzük a pontosan egyelőre meg nem határozott csoporttal – ami reményeim szerint nem egy újabb nagybömb, mert abból már épp elégben vagyok benne saját akaratomon kívül. A görög zenészek az erdő szélén lévő kupola alatt bűvölik a hangszereiket a szokásosnál nyugodtabb stílusban. Gyakran bezúg egy régi Brutal Truth-dal a fejemben, de a gyengéd kalandozós harmóniák a sok zöldbe ágyazva visznek magukkal. Kellemesen dűlöngél mindenki. A füst magasra száll. Én szeretném, ha előkerülne valahonnan egy torzító pedál, de tudom, nem fog. Lenézek a közönségre. A csoport szokásait figyelem. Mindenki átszellemülve az élet karjában ringatódzik. A közeg kissé hideg, mindenképp nyitásra kész, de még bátortalan...

Lefelé haladva a dombról hallom, amint az esemény elnevezéséről tanakodnak, Mount of Artan... Ennek hangzásától feláll a hátamon a szőr, elvégre az Artan volt a háborús évek egyik legveszedelmesebb drogja (a metoten mellett – ez itt a reklám helye). Igen könnyen hozzá lehetett jutni, recept nélkül, két üveges sör bolti áráért cserébe. Mindezért egész estés hallucinációkat, dopaminemelkedést, koordinációvesztést, értágulást, stabil álmatlanságot, igen gyors toleranciakialakulást, valamint fizikai függőséget is vihettünk magunkkal immár komoly pszichikai instabilitással kísérve a súlyos skizoidoknak szánt gyógyszertől. Egy generációra nyomta rá a bélyegét a szegénység, tudatlanság, kilátástalanság, minek eredményeként sokan Emesével várták a buszt valamelyik alternatív valóságban....

Rtanj

Nincs az a kör, amit Rtanjban nem lehet négyszögesíteni

A koncert után letelepszünk a tábor elé, egyre többen vagyunk, szerbek, horvátok, szlovákok, magyarok. Lassan kezdem kifigyelni az összekötő elemeket az előttem lévő fesztiválozók között. A fogyasztói társadalomról mindenki elítélően vélekedik, a legtöbbjük vegan, vegetariánus, illetve szimpatizáns és mérsékelt húsfogyasztó. A többségre jellemző az egészséges életmódra való törekvés, aminek kissé ellentmond a szemem előtt zajló alkoholfogyasztás és enyhe tudatmódosítók alkalmazása. Többen is nyitottak a miszticizmusra, ezotériára. Előszeretettel olvassák az x-generációs irodalmat, Big Lebowski nagy példakép. Nagyobb részük egyetemet végzett, illetve egyetemista, sokan foglalkoznak a munkájuk mellett valami egyéb művészeti irányzattal, társadalmi aktivitással.

Akkor ezek szerint a sztóner hasonló, mint a hippi? Azért sztóner és nem hippi, mert ő nem kivonul a társadalomból, hanem szerves, aktív része, és belülről bomlasztja? Nem tudom továbbra sem, de a mai zenei kínálat alapján ízlése belassított (akármilyen) metál zene hippster szakállal...végül is csak hit kérdése...

(Folytatjuk)

Az előző rész itt olvasható.

Képgaléria:

Cikk értékelése:

értékelés(ek).

0 Hozzászólás

Szólj hozzá

: Címoldal: Oláh Dóri. Hátsó oldal: Turuc Réka – Topolya a részletekben lakozik
Merüljetek! Semmiben sem lehetünk biztosak. Korábban megdönthetetlennek tűnő téziseket fogalmazunk újra

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Rám talált az írás, és megmentett! Beszélgetés Karapándzsity Kristóffal

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Gólyalét: 1. NAP Ez már élesben megy. 9.50-kor kezdődik az első egyetemi órám.

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Jogi Kar, te drága! DAY 52: KLEMPO ĆUTI

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Internetes cenzúra A szabadságjogok a legkorábban kialakult emberi jogok közé tartoznak.

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Délutáni csendesülés
A megvilágosodás útjai hangjegyekkel kikövezve 4. Barangolások a szerbiai rock/metál múltjában és jelenében – 4. rész

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Zoli a Vörös-tengert is ilyen ügyesen választaná szét?
Felkiáltójeles buli Phrenia- és Fish!-koncert a zentai Zeppelinben

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
A négy Lovas esete Brixton ágyúival The Clash: London Calling – 1979

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Maffiózók (The Sopranos) A pszichiáteri szoba, amely megváltoztatta a tévésorozatok világát

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Kinőtt ruha, kinőtt város Amikor egy regény túl jó

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Sporhetsztori 46. A gyömbérről – 1. rész

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Október – A lélektükör hónapja A látás érzékszervének evolúciós fejlődése azt eredményezte, hogy az ember gyakorlatilag nem képe...

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Improvise.Adapt.Overcome
Világjárás egyszerűen 2. Amikor kitaláltam, hogy elutazom Ázsiába és Kanadába, első lépésként megszámoltam a pénzemet.

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Aki választ: Oláh Dóri Én vagyok az Oláh Dóri. Rajzolok. Elég sokat, például ennek a számnak a borítóját.

0 Hozzászólás | Bővebben +