Minden perc számít
Minden évtizednek megvan a maga akcióhőse, legyen az John Rambo, egy jó kis Terminator vagy Neo a Mátrixból. A kétezres évek elején megjelentek az új típusú akciókarakterek, mint Jack Sparrow vagy a Gyűrűk Ura-trilógia első részében a Gyűrű Szövetségének tagjai, mára pedig odáig jutottunk, hogy szuperhősök lepik el a filmvásznat, teszik mindezt nyárról nyárra, saját univerzumot létrehozva maguknak. A közös mindannyiukban, hogy valamilyen módon egy távoli, elképzelt, fantasztikus, kissé furcsa világban játszanak megmentőt. És akkor ott van Jack Bauer.
A 24 sikerét – akárcsak a rovatban előzőleg tárgyalt sorozatokét – semmi sem jelezte előre pontosan. Akciófilmek és -sorozatok mindig voltak, egy-egy tisztes munka biztos nézettséget hoz a csatornának, majd pár évad elteltével kaszálják (értsd: befejezik, csatornavezetői vagy rendezői, esetleg mindkettő együttes döntése alapján) őket. A kétezres évek elején az országos csatornákon eluralkodott a tendencia, miszerint 22 részes évadokat kell gyártani, ezzel nagyjából le tudják fedni a sorozatos szezont, amely kora ősztől a következő évi nyári szünetig tartott. (Később ez is megváltozott, minderről egy másik cikkben.) Joel Surnow, a 24 társalkotója hasonlóképpen gondolkodott, amikor átélte az „aha-élményt”, s barátja, Robert Cochran elé vetette az ötletet, amely szerint egy évad egy nap történetét mesélné el. Valós időben. Percről percre. Azaz pontosan úgy lennének felépítve a részek, hogy még a reklámszünetek alatt is pörögne a sorozat számlálója, a cselekmény nem állna meg, de a képernyő előtt ülő közönség nem látna bizonyos történéseket.
A karakterek adva voltak, létrehozták a CTU-t (Counter Terrorist Unit) és egy fikciós világot, amelyben éppen egy elnökjelöltet akarnak meggyilkolni. A pilot forgatókönyve remek volt, egy ilyen helyzetben valóban elképzelhető, hogy akad egy személy, aki mindent megtesz annak érdekében, hogy megakadályozza a merényletet, egy teljes napon át ébren van, de a FOX csatorna képviselői szerint túlságosan történetcentrikus volt a sztori. Ekkor került képbe Kiefer Sutherland, 34 évesen nem világsztárként kezelt, de jó színészként, aki mélységet adott a főszereplőnek. Jack Bauer pedig lőn, a türelmetlen, az igazságért mindent megtevő, gyakran a szabályokat áthágó CTU-ügynök, azaz pontosan olyasvalaki, aki egy gyors mozgású, feszült akció-thriller főszerepébe szükséges. A készítők az első jelenetek megírásakor szembesültek a ténnyel, hogy a valós idejű történetmesélés és -vezetés pokollá fogja tenni az életüket az elkövetkező (akkor még úgy hitték) hónapokban. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint a kezdeti tervek újraértékelése. Az „első nap” tervezetében az utolsó részben, azaz órában hiúsították volna meg az elnök elleni merényletet, ám az írás során kiderült, hogy képtelenek addig hitelesen fenntartani az akció összes részletét, így már a szezon nyolcadik epizódjában lezárták azt a szálat, hogy csavarjanak a történeten. Mint oly sokszor, az élet bebizonyította, hogy sokkal meredekebb dolgokra képes, mint a fikció, a kettő összekapcsolásával és összjátékával pedig olyan helyzetek jöhetnek létre, amikor egy előre megírt részletet később részlegesen vagy akár teljesen át kell írni. 9/11. A XXI. századi terrorizmus meghatározó ékköve, amely nemcsak az amerikai és a világ állampolgárainak hétköznapjait változtatta meg, hanem egyebek mellett a szórakoztatóiparra is kiterjedt. (A forgatókönyv egyik szegmense került átírásra, mert abban épp egy felrobbanó repülőt mutattak volna totál plánban.)
És ezek után a 24, amely nem hozott kiemelkedő nézettséget a FOX-nak az első évadjában, hirtelen jóval több lett, mint egy fikciós akciósorozat. A való életből merített ötletek alapján az elkövetkező történetek középpontjába a terrorizmus került, a kulcsszó azonban nem maradt kifejtetlen, hanem további táptalajt adott az összeesküvés-elméletek hívőinek, miszerint egyes belügyben dolgozó személyek, akár egész szervezetek dolgoznak a mindenkori kormány és háttérhatalmak ellen azért, hogy a Közel-Keletről, a Balkánról vagy éppen Ázsiából segítsenek terroristáknak amerikai földre jutni. Idővel, a kezdeti varázs eltűnése után a nézők kiismerték a sorozatot és a készítők észjárását, ám az erős karaktereknek köszönhetően lehetőség adódott a megújulásra. A hetedik évadban Jack Bauer a bíróság előtt állva vall önnön bűneiről, kínzások és gyilkosságok soráról, amelyeket hazája védelmének érdekében követett el. Saját bevallása szerint nem bánta meg tetteit, ha újra át kellene élnie ezeket a helyzeteket, ugyanúgy cselekedne.
Jack ezzel a lépéssel vált sötétebb tónusú, összetett karakterré, aki országos lefedettségű csatornán játszott főszerepet. A 24 azért vált sikeressé, mert a szokatlan real-time cselekményszövést sikeresen ötvözte jól felépített szereplőkkel és nemegyszer évadokon átívelő történetszálakkal. Ha statisztikailag akarjuk lefedni a sorozatot, akkor tizennégy év telt el Jack Bauer életében, ezalatt hét (vagy nyolc?) elnököt „fogyasztott el” (ez kissé komplikált), kettőszázhatvannyolc embert ölt meg a kamerák előtt, dolgozott a CTU-nak és az FBI-nak, Washingtonban, New Yorkban és Los Angelesben harcolt közvetve vagy közvetlenül terroristák ellen, ráadásul még egy unokája is született. Amikor a klasszikus 24 sorozat utolsó képkockáit látjuk, Jack Bauer egy katonai drónban integet, hogy búcsút mondjon Chloe-nak, a bajtársnak, aki mindig mellette állt, és rengeteg szorult helyzetből kimentette.
A sorozat sikerességét mi sem bizonyítja jobban, hogy ezek után, egyfajta nosztalgiaképpen, maga Jack is visszatért a képernyőre a 24: Live Another Day-ben, 2016-ban pedig új gárdával rebootolták a sorozatot. A poszt 9/11 világában azonban ezek a próbálkozások már nem igazán találták meg az igazi hangvételt, helyettük egy másik sorozat, a Homeland vált minőségi, ámde más szerkezetű pótlássá. A 24 közönségsikerét azonban azóta sem közelítette meg akciósorozat. Tik-tak, tik-tak.
0 Hozzászólás
Szólj hozzá