Interjú Sirmer Zoltánnal, az Újvidéki Színház színészével, az Esterházy Péter művei nyomán Nikita Milivojević által rendezett Kis Magyar Pornográfia című előadás főszereplőjével, aki a darabban az író bőrébe bújik.

Ebben a darabban te kaptad a főszerepet. Számítottál rá?

Nagyon későn tudtuk meg a szereposztást, hosszú időbe telt ugyanis a rendezőnek, míg döntést hozott. Csak annyit tudtam, hogy két előadás készül párhuzamosan, és én Nikitánál leszek. Nagyjából egy héttel a próbakezdés előtt megkérdeztek, hogy mit szólnék ahhoz, ha én játszanám Esterházyt. Természetesen megörültem neki, és elfogadtam.

Milyennek találtad a szöveget első olvasásra?

Izgalmas volt... az eleje. Ugyanis az alapszöveg, a Javított Kiadás arról szól, hogy a szerző az összes róla szóló dossziét elolvassa, elemzi és összeköti a múltbeli eseményekkel, és persze benne van az író folyamatos harca, vergődése, szenvedése, ami egy idő után nekem mint színésznek nem túl hasznos, nagyon gyorsan kiderül ugyanis, hogy Esterházy mennyire szenved attól a tudattól, hogy az apja besúgó volt.

Milyen ez a figura, akit te alakítasz?

Egy intelligens, különleges érzékenységgel megáldott ember, aki képes az igazság érdekében saját magát is feláldozni, hiszen eljutott odáig, hogy megírja a Javított Kiadást, és kiadja azt, amibe gyakorlatilag beleroskadt.

Mennyire sikerült egyesülnöd a figurával?

Ez egy nagyon jó kérdés, és erre sose tudom a helyes választ. Talán a néző dolga, hogy ezt eldöntse. Nekem mint színésznek az a dolgom, hogy minél őszintébben és természetesebben tudjam bemutatni a nézőnek, hogy ő kevésbé lássa a színészt, annál inkább a megformált figurát. Természetesen igyekeztem minél jobban belebújni Péter bőrébe.

Hogyan zajlott a próbafolyamat?

A próbafolyamat jó volt. Volt elegendő időnk, nem kellett rohannunk, mint általában, és ez valamennyire nyugalommal töltött el. Én személy szerint jobban szeretem a nyugodt próbafolyamatokat. Improvizációs gyakorlatokkal kezdtük. Volt olyan is, hogy a rendező azt a feladatot adta, képzeljük el, hogy mi vagyunk a rendező, kezdjük az elejéről, mindenki kap egy jelenetet, öt percet, hogy átgondolja, annyi színészt használ fel, amennyit gondol, és tessék, rendezze meg a jelenetet. Ezután kezdtünk el dolgozni a szövegen. Minden egyes szót, minden egyes mondatot többször is átgondoltunk és elemeztünk, míg végül kialakult az a szöveg, amit a néző hallhat és láthat.

Mi az, ami a legjobban idegesít ebben a darabban, a figurában?

Talán az, ami a lényege is – a figura folyamatos vergődése. Tudni kell, hogy Esterházy nagyon szerette az apját, és nagyon büszke volt rá, és hát pont ez az, ami ebbe a végeláthatatlan vívódásba kergette.

Miről is szól tulajdonképpen ez az előadás?

Esterházy Péter úgy dönt, hogy elmegy a hivatalba megnézni, hogy a kommunizmus ideje alatt vajon róla, az apjáról vagy esetleg a családjáról valaki írt-e jelentést, figyeltették-e őket. Amikor felismeri az apja kézírását a dossziéban, nem hisz a szemének. Másnap újra elmegy a hivatalba, hogy ismét kinyissa a dossziét, de ezúttal már el is kezdi olvasni, és elkezdődik számára az őrület.

Milyen reakcióra számítottál a nézőknél?

Izgultam egy kicsit... nem tudtam, hogyan fogadja majd a néző, mert nem egy szokványos újvidéki színházas előadás, ahol 120 százalékos energiával nyomjuk. Itt máson volt a hangsúly, más energiák dolgoznak.

Végül hogyan fogadták a nézők a darabot?

Szerintem nagyon jól fogadták, és úgy érzem, szeretik. Örülök, hogy van egy ilyen előadásunk is, ami egy kicsit más, mint a többi...

Mire hívnád fel a nézők figyelmét?

Leginkább a formára és a szövegre. Nem egy pörgős előadás, ugyanakkor igenis gyorsan történnek az események.

Hogyan értékelnéd a darabot?

Másnak, mint a megszokott, ugyanakkor izgalmas előadásnak. Aki szereti a krimit, annak melegen ajánlom.

Mennyire nőtt a szívedhez a darab?

Szeretem ezt az előadást. Kihívás a számomra, nem sokszor van ugyanis lehetőségem ilyen szerepet játszani. Végig a színen vagyok, nincs megállás, nincs pihenés, és nincs szünet. Nagyon izgalmas tapasztalat. Ilyen szerepem talán még nem is volt, és örülök, hogy kipróbálhattam magam.