: Remekmű a Reök kézműves cukrászdából
Remekmű a Reök kézműves cukrászdából

Sporhetsztori 64.

: Remekmű a Reök kézműves cukrászdából
Remekmű a Reök kézműves cukrászdából

64. rész – A cuki sztori – negyedik felvonás

Eljutottunk cuki sztorink negyedik, egyben befejező részéhez, pedig Domonkos Noémi rengeteg mindenről tudna még mesélni. Számtalan érdekes történet láthatna még napvilágot, de talán majd máskor. Annyi biztos, nem most hallotok róla utoljára. Olvassátok, fogadjátok szeretettel a jelenéről és a körvonalazódó jövőjéről szóló sorokat!

Hogyan kerültél vissza Szegedre?

– A hajózás végén, négy év után úgy éreztem, hogy újra szárazföldön akarok lenni, mert minden hiányzott. Meguntam a monotonitást, hogy mindennap ugyanúgy ugyanott ugyanazt kell csinálnom. Belefásultam. Több kihívást akartam, és már ott tartottam, hogy semmi sem érdekelt. Mást akartam, változást az életembe. Először úgy volt, hogy továbbmegyek külföldre, de végül a barátaim felhívtak, és megsúgták ezt a lehetőséget nekem. Úgyhogy egy héttel később, miután leszálltam a hajóról, már mentem is interjúra a mostani főnökömhöz. Így kerültem a Reök kézműves cukrászdába. Örülök, hogy így döntöttem és elfogadtam a felajánlást, amely nagy kihívások elé állít, és boldogan költöztem vissza, mivel a szívem csücske Szeged városa.

Gondolom, nem sokat agyaltál a döntésen...

– De igen, sokat. Főleg a pénz miatt, de ez ugye nem minden. Végül az volt a döntő, hogy hiányzott Szeged, hiányoztak a barátok, a borozgatós beszélgetések, a séták, a mozi, és hogy végre otthon lehessek karácsonykor.

Reök

És további remekművek a cukrászdából

Elhiszem, hogy nehéz lehetett kibírni a távollétet az ünnepek alatt.

– Hát, időnként nehéz volt, hogy ünnepek alkalmával is dolgozni kellett, mint bármelyik másik napon, és nem lehettem otthon, de volt két év, amikor nem éreztem a családom hiányát, mert jó társaság vett körül. Végül is ezért nem sok a fizetés, amit kaptunk. Sok mindenről le kellett mondani és elfogadni. Nézőpont kérdése. Van, aki bírja, és van, aki nem.

Mondd: nehéz volt visszahuppanni az itteni világba?

– Kicsit fura volt visszaszokni a szárazföldi életre, befizetni a számlákat, csekkeket, mosni magamra, takarítani, főzni… Mindennap busszal vagy gyalog menni munkára… Erre vissza kellett hangolódnom. De annyira vágytam már erre, hogy végtére is nem volt olyan nehéz a visszaállás. Vágytam ezekre a hagyományos dolgokra.

Most hogyan telnek a mindennapjaid?

– Élvezem a szabadságom. Azt, hogy van szabadidőm, hogy nem vagyok bezárva, meg a jelenlegi párkapcsolatom teljesen kitölti az időm.

Reök

Noémi kolléganőjével és a Reök-cukrászcsapat által készített díjnyertes tortákkal, melyek a Szeged és Nizza testvérvárosi kapcsolat 50. évfordulója alkalmából kiírt verseny első helyezettjei lettek: francia krémsajtos mousse, diós linzer diós krémmel, körtelekvár

Mesélj, kérlek, a mostani munkahelyedről. Mik a jelenlegi cuki előnyei?

– A cukrászdának a Reök-palota ad otthont, amely egy szecessziós építmény, Szeged belvárosának egyik gyöngyszeme. Magyar Ede tervezte 1907-ben. Gyönyörű beltérrel rendelkező épület, amely frissen újított, és a dizájnerünk igazi franciás külsőt álmodott meg a megújult helyszínnek. Itt készülünk majd a versenyekre (az ország tortaversenyén is szeretnék indulni), a főnök jóvoltából különböző tanfolyamokon is részt veszünk. Januárban tervezünk kimenni Riminibe is, a nemzetközi pékáru és cukrászati termékek, technológiák szakvásárára (Sigep), hogy szétnézzünk és ötleteket gyűjtsünk. Egyszóval a mostani munkahelyem nagyon jó. Baromi jó volt a kezdetek kezdetén ott lenni. Mi szereltük fel az üzemet, a műhelyt. Együtt döntöttük el, hogy hol legyen a mikró, hol legyenek a szerszámok, a hűtő. Kész élvezet volt. Mint amikor a saját házadat bútorozod be. Nagyon kíváncsiak voltunk, hogy a szegediek miként fogadják az új cukrászdát. Ez egy francia cukrászda, francia technológiával, ami teljesen más, mint a magyar. Külföldi trendekhez igazodunk, ami nem feltétlenül azt jelenti, hogy csicsázunk, vagy nagyon extrém ízeink vannak. Néha az egyszerű, finom ízek is teljesen mások, mint amit mi a nagykönyvből tanultunk. A franciák pár éve nagyon elhúztak a cukrászattal, a pékséggel. Jelenleg ők vannak a topon. Annyira másképp gondolkodnak! Franciaországban megtiszteltetés szakmabelinek lenni. Holott sajnos nálunk ez még nem így van. A cukrászokra ritkán büszkék Magyarországon, mert „csak” szakmunkások. Külföldön viszont nagy dicsőség és elismerés, ha cukrász, pék, szakács vagy.

Szerbiában sem jobb a helyzet, sajnos.

– Nem, mert nem fejlődünk. Fejlődni kell, haladni, követni a szakmai világot. Manapság már olyan sok mindent megtalálni az interneten, rengeteg tanfolyam és továbbképzés van, amiből tanulni tudnánk, csak sokan megragadunk ott, hogy „kisütjük azt a csokis piskótát, jó lesz az a vajas-csokis krém, és már be is töltöttük vele a tortát”, pedig annál sokkal finomabb, ízlésesebb, kisebb dolgokat készíthetünk, készíthetnénk. Amikor ezt a világot megismertem, megismertük a csapattal, akkor jöttünk rá, hogy basszus, mennyire le voltunk eddig maradva. Ezt nem tanítják az iskolában, ez egy ranglétra, amit meg kell mászni, és nyitott szemmel kell járni a világban ahhoz, hogy meglásd, mennyi minden van még, amit nem tudsz. A mi szakmánk örök. Ameddig dolgozol, tanulnod kell. Nem elég egy diploma a kezedbe. Az ember sose elégedjen meg azzal, amit tud! Mindig több akarjon lenni!

Reök

A Reök-palota éjjeli megvilágításban (fotó: Papdi Balázs)

Miben más a mostani francia cukrászat, mint például a magyar?

– Bátrabban használnak fűszereket, más az ízviláguk. Mi, magyarok egyszerűbbek vagyunk, és nagyon hagyományőrzőek, ami tulajdonképpen nem rossz dolog, mert büszkék lehetünk a dobosra, az eszterházyra és a zserbóra, ami a mai napig helytáll a világ bármelyik részén. De nyitottabbnak kellene lenni. Hála istennek, Szegeden nagyon jól megy a cukrászdánk, és látszik, hogy a vendégeink imádják a különlegességeket. Rengeteg pozitív visszajelzést kapunk. Nem árulunk magyar süteményt, csak olyat, ami máshol nincs. Mindig kínálunk valami újat, készülünk a karácsonyi őrületre, próbáljuk változtatni a felhozatalt, nem akarjuk, hogy egy sütit tíz évig kínáljunk. Egyszóval változatosak akarunk lenni.

Tervek a jövőre nézve? Hogyan látod magad, mondjuk, 5–10 év múlva?

– Tény és való, hogy régi vágyam egy saját cukrászda nyitása, de hogy melyik országban érné meg, hol lenne jó befektetés, azt még nem tudom. Az ember persze vágyik arra, hogy a maga ura legyen, nagy büszkeség lenne egy saját cég. Nem zárom ki a lehetőségét ennek, de Szegeden nem mernék cukrászdát nyitni, mert már minden utcában van egy.

Reök

Csokis csoda a Reök cukijából

Megfogalmazódott-e már benned, hogy milyen típusú cukrászdát nyitnál? A tradicionális, az újhullámos vagy a francia áll a közelebb a szívedhez?

– Hát, nem tudom, mi lenne a legjobb, de mivel szeretem az újdonságokat, biztos, hogy az újhullámot választanám. Ettől a cukrászdától is féltem, de úgy látszik, sok ember nyitott már, és befogadják az újat. Folyamatosan fejlődjünk, de itt vannak a trendek is, melyek akár a ruhák és cipők világára, a cukrászatra is jellemzőek. Édesanyám annak idején egy csomó grillázsdíszt csinált. Manapság senki nem készít már ilyet. Sokáig a marcipánburkolás volt a menő, marcipánvirágokkal. Már az sem divat, abszolút. Nagyon trendi a cukorvirág-készítés, de egyre jobban a csokoládé, a csokimázak, ganache-ok és glazingek, mi is sokat dolgozunk velük és a csokidíszekkel…. Meg a csupasz torták, amelyeken látod a piskótát meg a krémek rétegeződését. Mire eljutok a saját üzletnyitásig, ki tudja, milyen trendek és új technikák hódítják majd meg a világot?!

Ha Szegeden jártok, szánjatok egy kis időt lazításra, nyugodt nézelődős sétálgatásra és végül – de nem utolsósorban – a Reök kézműves cukiban ízlelőbimbóitok kényeztetésére. Bizton állíthatom, hogy felejthetetlen élményt fog nyújtani. És ha szerencsétek van, még Noémit is elcsíphetitek.

(Vége)

Az előző rész itt olvasható.

Képgaléria:

Cikk értékelése:

értékelés(ek).

0 Hozzászólás

Szólj hozzá

Picasa:
Ha a falak beszélni tudnának 4. Újvidék épületeinek története Donka Stančić könyve alapján

0 Hozzászólás | Bővebben +
: A kép forrása: www.thewala.org
Jogi Kar, te drága! DAY116: FELEJTHETETLEN BÜNTETŐJOGI TUDÁS

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Jótékonykodj jól! Az ádventi időszak az ünnepekre való készülődésről és hangolódásról szól: összeállítjuk az ádvent...

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Vasvári Gyula a kozmosz végtelene felé
Kényszerű kötöttségek nélkül Utazás a téridő kontinuumban a Perihelion zenekarral

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Linaj, linaj, van-van-van A. E. Bizottság: Kalandra fel! – 1983

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Kéz a kézben a tehetséggel Hodik Annabella színjátszásról, karakterekről, továbbtanulásról

0 Hozzászólás | Bővebben +
					: Fotó: Paraczky László
Kontaktban Darvasi Lászlóval Kétezer-tizennyolc november huszonegy. Szerbia. Újvidék. BTK. Kék terem. Darvasi László.

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Zlatan Osmanagić (fotó: Stanyó Gábor)
NSVirtual Első nemzetközi VR/AR kiállítás és konferencia – Interjú Zlatan Osmanagić fő szervezővel

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Remekmű a Reök kézműves cukrászdából
Sporhetsztori 64. 64. rész – A cuki sztori – negyedik felvonás

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
„A frászt hozod rám!” – Vagy mégsem? Alapvető tudnivalók az epilepsziáról – 1. rész

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Budapest 2018. október 12., péntek

0 Hozzászólás | Bővebben +
Picasa:
Színesben szebb a világ! Aki szeret vidáman öltözködni és kitűnni a tömegből, az előszeretettel keresi és viseli az Evetke...

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Aki választ: Nagy Kornélia Szabadkán születtem 23 éve. A természettudományi szakon szerencsémre tanított Miroslav Jovančić, ...

0 Hozzászólás | Bővebben +